Windows-HU

07. S.M idegenvezető

De javú érzés kerített hatalmába,de rohadtul.Megint a kanapé,megint egy puffanás és megint egy bosszús arc.Csak ez most nem a takarítóhoz tartozott,hanem történetesen Seulgi volt az.És sokkal dühödtebb volt,mint az idősebb nő.Két nappal ezelőtt írtam neki,hogy találkozhatnánk,de persze a szauna hatása hamar kiment a testemből és újult erővel tört rám a pánik.Persze már nem olyan súlyosan,sőt nem is pánik inkább amolyan tunyaság.Vagy nem is tudom!A lényeg,hogy cserbenhagytam és nem mentem el.Ez persze feltüzelte és miután nem válaszoltam a hívásaira,eljött.És hát most itt áll előttem.És nem nagyon örülök a jelenségnek.Jobban örülnék egy boldogabb lánynak,de az most elmarad és ez teljes mértékben az én hibám.

- Szia-köszöntem tétovázva,de ő csak magasra húzta tökéletesen megrajzolt szemöldökeit.

- Én ezt tegnap akartam mondani,de a levegőnek nem mondhatom-morogta karba tett kézzel.Persze igaza volt,de furcsa volt ilyen elborultnak látni.

- Sajnálom,de olyan depis lettem-nyüszítettem.

- Tudom,beszéltem a takarítónővel a készségesen megkért,hogy űzzem ki belőled ezt a punnyadtságot és a depresszív érzéseket.Ezért vagyok most is-ugrott egyet és csillogó jókedv tűnt elő.Mindez másodpercek alatt-Megbocsájtok most az egyszer.

- Köszi és sajnálom-feltápászkodtam a kanapéról és elindultam rendbe szedni magam.Egy inget vettem fel,a kedvenc farmer szoknyámmal és mellé az egyik Martens bakancsomat;a hajamat laza copfba kötöttem és felraktam magamra egy kicsi sminket,mert elég sápadt voltam ma.Ez talán egy félórás művelet volt,aztán indulhattunk is.Seulgi nem árulta el hova megyünk,először egy pékségbe mentünk reggelizni,aztán fogott egy taxit és bemondtam a címet.

- Amúgy hová is készülünk?-először nem válaszolt,aztán közelebb hajolt hozzám.

- Az S.M-hez;megmutatom hol dolgozom-suttogta.A szívem nagyot dobbant,végre teljesítem a legjobb barátnőm kérését,méghozzá ultra közelről.És emellett belekukkanthatok a koreai hírességek életébe is.Elég sokat mentünk,elszelhettük az egész várost,aztán kirakott a taxis egy zsúfolt betonrengetegben.Seulgi kifizette őt,majd elindultunk.

- Jobbnak láttam,ha nem ott előtte tesz ki,hátha felismer vagy más rajongók.Tudod hátul megyünk be,hiszen nagyon sok turista szokta megnézni az épületet és most nincs kedvem átnindzsázni magamat a rajongókon.Imádom őket,de néha túl tolakodóak és magánélete is van az embernek-ebből a szempontból sajnáltam őt.Korlátozottak a lehetőségei,hiszen minden sarkon rajongók mászkálhatnak.

- Uhh az szar lehet-nem tudtam mit kéne mondani.

- Nem rossz,én szeretem ezt;csak nekem is vannak rosszabb napjaim.És te is megszoknád,ha belevágnál.

- De méltán nem fogok,egyszer vissza kell mennem,mármint haza-egyenlőre nem akartam rágondolni.

- Ó,tényleg!Sajnálom,pedig olyan jó barátnők lettünk-én is sajnáltam,de nem tart örökké a bankkártya sem.És persze bármelyik pillanatban mondhatja azt Paul,hogy haza kell mennem.D remélem még nem mostanában.A pánikom miatt még nem élvezhettem ki a az országot.

- Nem baj,majd meglátogatlak-legyintettem,próbáltam ezt a témát jó messzire elhessegetni-amúgy van kedved eljönni velem szaunázni valamikor?-azóta is vissza akartam menni.

- Umm,persze.Majd megnézem mikor lesz jó-mosolygott majd egy órmótlan nagy és fekete ajtó előtt megállt-Itt vagyunk-suttogta titokzatosan és benyitott.

Az első amit észrevettem,hogy minden fehér,tiszta és steril,kicsit mint egy kórház,viszont csak egy folyosóból áll.És az össze-vissza tekereg,alig bírtam követni.Próbáltam a fejembe zárni az útvonalat,de esélyem sem volt.Végül egy lifthez értünk,ami kisvártatva odaért hozzánk.Üres volt,így nyugodtan fecseghetett.