Windows-HU

04.Nyugis esték

Az este lassan szállt le a város házaira.Órák hosszat néztem ahogy lassan sötétlilára,majd kékre vált az égbolt.Viszont,ahogy megjött az estes,a házak,mint ezer csillagok bevilágították Szöult.Ma nem csináltam semmi különöset,csak sétálgattam a közeli utcákban.Megismerkedtem egy angol lánnyal,aki itt tanít az egyik középiskolában.Beszélgettem vele pár órát,kicsit kiadhattam a kétségeimet és ő is mesélt és sok-sok tanácsot adott.Azután hazamentem,mert hihetetlen erővel tört rám a honvágy és muszáj volt felhívnom aput és az őrült unokatesómat,s miután kellő képpen megnyugtattak újra pozitív színekben láttam a világot.Pont ezért még lementem egy kicsit sétálni viszont az élet úgy döntött,hogy ismét hazavezérel.Egy óriási posztert láttam,rajta egy hihetetlenül ismerős arcot.Seulgi.Red Velvet.Azonnal hazamentem és megkerestem a bandát.Szinte nem is hittem a szememnek.Ő egy sztár volt,méghozzá nem is akármilyen.Megnéztem rengeteg videót,képet és bár nem tetszett a zenéjük,de azért tiszteltem őket,hiszen látszott milyen keményen dolgoznak.És Seulgi is igazán más színben tündökölt előttem,irigyeltem,hogy milyen jól és könnyen él,emellett még boldog is;de így rá kellett jönnöm,hogy nem az aminek látszik,nem csak egy mosolygós lány,aki egész nap az irodájában ül.Nem tudtam megállni,így írtam neki egy sms-t:

Drága Seulgi!

Tudtam én,hogy valami nem stimmel!De nem hittem volna,hogy az utcán egy óriáspószterrel találom szembe magam!Ajj-ajj!Ezt nehéz lesz kimagyarázni! ;)

u.i.:Nagyon ügyesek vagytok.

Seulgi:Holnap tali?

Én:Aha

A mikró hangos csengéssel jelezte,hogy kész a forrócsokim,amit sikerült felforralnom,de egy kis otthoni érzetet keltettem vele.Már egészen pici korom óta a forrócsoki  édes illatára emlékszem,mindig ezt ittam,ha szomorú voltam,de igazából máskor is.Az ablakot egészen kitártam és kihajoltam,az utca kihalt volt,de a belvárosban még égett az élet.Milestown inkább csendes volt,bár ha volt valami vásár,azért tudtunk zajt csapni.Még egyszer-egyszer elmentek az ablakom alatt,de idővel minden egyre csendesebb lett és én is aludni tértem,de hajnali egy tájt felébredtem és mivel visszaaludni már nem sikerült,így hát kiültem egy cigire az ablakba.Elvileg nem szabadott volna,de senki sem jött ellenőrizni,a takarítónő pedig napok óta be sem tette a lábát  a lakosztályomba.De jobb is,sosem szerettem,ha mások takarítanak utánam,pláne egy idegen.

Jól esett a nikotin,felpezsdítette a vérem,jó volt nagyokat szívni az áfonyás szálból.Megfogadtam,hogy következő hónaptól leszokom,de addig ki akarom élvezni.Mélyen lehunytam a szemem és elmerültem a semmiben,aztán puff,puff,puff.Igazán kihozott a sodromból és már azon voltam,hogy szólok álljon le,akárki is az,de amint kihajoltam megfagyott bennem a vér.két férfi volt az.Az egyik,nagyobb és tömzsibb;a másik fiatalabb,vékonyabb volt és valószínűleg valamit nagyon nem csinált jól,mert a puffanások vagy az arcára vagy a mögötte lévő falban keletkeztek.Az arca véres volt,de kitartóan védekezett.

- Hmm..mi legyen veled?Semmit sem érsz-mondta az öreg és azzal a lendülettel arcon köpte a másikat.Gyorsan elnyomtam a cigit és lapultam nehogy észrevegyenek.Egyre jobban érdekelt.Olyan volt,mint egy film.

- Mégis,én érek többet és nem a te szar életed,patkány-a gyerek csak úgy köpte a szavakat,amikre egy újabb ütés érkezett csakhogy azt kivédte és helyette adott egyet az előtte álló embernek.Tipikus gengszter kinézete volt,míg a fiú csak egy átlag pasinak nézett ki,aki valamelyik szupermarketben dolgozik.

- Válogasd meg a szavaidat,nem muszáj megélned a reggelt-hát remélem nem akarja a szemem láttára meggyilkolni.Újabb és újabb ütés a fiataltól,úgy látszott,hogy az öreg meghanyatlik,de elkapta a másik torkát és a falhoz szegezte- Te mocskos,attól hogy vagy valaki!Megöllek-hirtelen kirántott egy vasdarabot és ütni készült,de kitért a fiú,viszont a következő eltalálta,és megint.Nem akarom,hogy meghaljon,az örökre tönkre vágná a lelkiismeretemet.Mély levegőt vettem,hogy lenyugtassam magam.Kimenni veszélyes lenne,a rendőrök sem jó ötlet.De ott volt a bögrém,a cuki epres bögre,amit kint hagytam az ablakban még este.Megfogtam,kipécéztem egy messzebb álló helyet,ahol lemez darabok tornyosultak és minden erőmet összeszedve eldobtam a bögrét.Egy kicsit arrébb ment,ami miatt elmozdított egy lemezt és mindkettő hangja elég nagy zajt csapott.A két pasi megmerevedett-Ez mi volt?-a fiú csak megrándította a vállát.

- Biztos valamelyik kutyád jött elvégezni helyetted a piszkos munkát-morogta túl magabiztosan ahhoz képeset,hogy most akarták megölni.

- Szerencséd van,kapsz egy napot!Hozd el-a pasi még bevágott neki egyet,aztán eldarálta,hogy hol és mikor találkozzanak.

A lelkem lecsillapodott,annyira féltem,hogy lesz valami és csak is miattam;de sikerült megmentenem.Azt hiszem tettem valami jót az életem során.De akármennyire is megkönnyebbültem nem akart elmúlni az égető érzés a bensőmben.Szorosan szorítottam a szemeimet órákon keresztül,hogy aludjak el,de a képek nem szivárogtak ki a fejemből.Újra és újra bevillantak,addig ameddig már szétkínzott a végkimerültség.

Addigra viszont már eldöntöttem.Emlékezetessé teszem a szöuli hónapokat.Belekezdek  a kalandba és megmentem szerencsétlen fiút.Még ha nem is sejti.