Windows-HU

06.Ez van,ha segítesz egy őrült gengszternek

Arra keltem,hogy egy óriási csomó van alattam.Már eléggé megszoktam a helyzetet.Pontosan két hét és egy nap telt el az incidens óta,de sehogy sem tudom kiverni a fejemből azokat a képsorokat.Sem Jint a pici fiút,sem a bunkó parasztot,de még az öreget sem.Az első hétben folyamatosan a tv-t néztem,hátha halálesetet jelentenek,de nem történt ilyesmi,szóval nem halt meg a pasas;de a rémálmok még ugyanúgy ott voltak minden este az ágyamnál és vártak,hogy mikor tudok elaludni.S a második héten már mertem emberek közé menni,de mindig ott volt velem a paranoia és az üldözési mánia.Az volt az érzésem,hogy figyelnek és követnek,bárhová megyek.Így két nap után begubóztam a szobámba.Még a takarító nő is megjegyezte,hogy még nem látott ilyen vendéget,aki ki sem megy egész héten a szobájából.Nem mint,ha érdekelt volna.Jobban idegesítettek a saját gondjaim.

Lassan kiszálltam az ágyból,fáztam mert az izzadtságom átáztatta a pizsim.Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet,ami pár percre lemosta rólam a gondokat;de csak pár percre.Aztán visszakúszott a bőröm alá az a szokásos rideg érzés és már a forróságot sem éreztem,így inkább kiszálltam és felöltöztem.

A reggelim a szokásos müzli volt,amit nem tudok letenni,minden reggel ezt eszem.Azután a mostanában szokásommá vált tv nézés következett,volt egy csatorna,amin sorozatok mentek és azokat néztem,már kívülről tudtam melyik mikor kezdődik.Mint a nyugdíjas nénikék.De végül annyira koncentráltam,hogy bealudtam.

Puff...felriadtam az éles hangra és mire felpattantam már előttem állt egy alak,megdörzsöltem a szemem,de jól tudtam,hogy nem egy idegen.Kicsit megroggyant alak állt előttem,hosszú kék ruhában és egy cuki szandiban toporgott.Így még sosem láttam.Felültem és bamba tekintettel figyeltem a nálam jóval idősebb asszonyt,aki gorombán nézett rám.

- Valahogy éreztem,hogy itt talállak-furcsa volt hallani a tegezést.

- Jól van na,nyaralok és én döntöm el,hogy mit csináljak-morogtam sértődötten,bár éreztem,hogy segítség képpen mondta ezt a takarítónő-Amúgy sem átjáró a lakásom-felkeltem és átadtam a helyet a nőnek,de ő a konyháig követett.

- Nem,itt valami nincs rendjén.Tudom milyenek a vendégeink és téged sosem lehetett látni,mert folyton csavarogtál.

- Pont ezért most pihenek!

- Igen,de úgy nézel ki,mint a mosott szar-hát igen,általában tényleg úgy virítottam.Most egy hosszú zoknit viseltem és egy nagy pólót,ami apáé volt.A fejemről meg ne is beszéljünk.

- Az időeltolódás-vágtam rá egyből.

- Nem az az elején szokott kijönni!

- Szerintem meg emberfüggő-morogtam és visszamasíroztam a nappaliba.Dühös voltam,mert egy ismeretlen ember,akinek csak annyi köze van hozzám,hogy takarítja a szobám,ide jön és okoskodik.Ok nélkül.Persze a legmélyén talán jól is esett a törődés.Otthon ott volt a legjobb barátnőm és apa,nekik minden félelmemet és problémámat elmondhattam,de tudom,hogyha ezt megtenném azonnal hazahívnának.Persze már én is gondolkodtam ezen,de egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani.Ha már ingyen van.Bár azért sajnálom,hogy a Jeju-szigeteket el kellett halasztanom.

- Ugyan már,szerintem meg lelki eredetű.Látszik rajtad,a cikázó szemek,az,hogy minden apró zajra megrezzensz és a zárkózottság.Nem rossz környéken vagy és mégis úgy bezárkózol,mintha ez a gettó lenne.Itt nincsenek punkok(így hívják Koreában a bad boyokat ás a bad girlöket).

- Chh-erre muszáj volt felnevetnem,méghogy nincs.

- Vagy mégis-óriási fekete szemei erősen rám zummoltak,még a lelkemet is kiégették-Mit csináltál?