Windows-HU

13.McWattacukor

Két nappal az esős eset után lázasan,taknyosan fekszem a szobámba és azon gondolkozok mi az élet értelme.Az ember olyan könnyen feladja a betegség ellen.Én is itt fetrengek és se aludni,se semmit nem tudok csinálni,csak sorozatokat nézek éjjel-nappal.Most akadtam rá egy tök jóra,az a címe,hogy Hwarang.Sokak azt mondják,hogy most nagyon népszerű,mert sok-sok idol játszik benne.Utánuk is néztem és azt hiszem Shinee fan lettem,majd valamikor elkapok őket a S.M-nél.Teljes nyugalmamat az ablaknál kuporgó fiú zavarta meg,aki egy másodperccel ezelőtt még nem volt a színen.

- Készülj,megyünk vidámparkba-ordította Chanyeol.

- He-olyan orrhangom volt,mint még sosem,úgy beszéltem,mint egy ufo.Ezt meghallva oda sietett hozzám és azonnal lefagyott a mosoly az arcáról.

- Ne már-a homlokomat tapogatta,aztán felpattant és szó nélkül elment.Ez  azt jelenti,hogy bármikor visszatérhet,így hát vissza dőltem a kanapéra és megnéztem még egy részt a sorozatból,mire ő visszajött.Mindenféle cuccost hozott,gyógyszereket,levest,mind undorító ízű,de hatásos orvosságok voltak.Szinte már el is felejtettem,hogy beteg voltam- A vidámparkot semmi sem törölheti el!Öltözz!

- De úgy nézek ki,mint egy csöves-mutattam a kócos hajamra,ami verejtékemtől csillogott.

- Kapucnit húzol.

- Persze,ti csillogtok én meg leszek a csöves.

- Valakinek annak is kell lennie-otthonosan mozgott a lakásban.Beleturkált a szekrényembe.Előhúzott egy fekete farmert és egy kék kapucnis felsőt,aztán kiment a szobából.Gyorsan felöltöztem,aztán rendbe raktam a hajam,sőt még sminket is raktam fel,mert az arcom rendesen vöröslött még mindig.

- Tökéletes-kacintott,mikor kiléptem a szobába és a kezembe nyomott egy napszemcsit-Ezt vedd fel,hátha valaki felismerne minket,akkor jobb,ha te ismeretlen maradsz.Nehogy valami pletykába keveredj....

- Oké,akkor menjünk,nehogy elmúljon  a hatás.

- Hidd el ez nem fog,anyukám mindig ezt csinálta,amikor pici voltam.Mindig bevált-mosolygott édesen és bezárta az ajtót mögöttem.Egy óriási kocsi állt előttünk és a fiúk csápoltak felénk,kicsit sem keltették fel a figyelmet.

- Sziasztook-integettem,miközben behuppantam D.O mellé.

- Sziiaa-köszöntöttek-Jól vagy noona-kérdezte Kai,gondolom a fiúkat értseítette Chan az állapotomról.

- Igen,Chan anyukájának varázslata miatt.

- Hmm,az már sokat segített nekünk is-nevetgélt Chen és belekezdett egy hosszú sztoriba ezzel kapcsolatban.Közben elhagytuk Szöult és rátértünk a zsúfolt autópályára,amit hamar el is hagytunk és egy erdős részhez érkeztünk.Itt volt a vidámpark,óriási és élvezetes.Azonnal bevettük az egész helyet és veszélyesebbnél veszélyesebb játékokon ültünk.Persze ez nem volt gond,hiszen imádok felülni az ilyenekre.És ott volt az örök társam,Lay.Együtt dübörgött bennünk az adrenalin.

Következő állomásunk a madárilyesztő volt,aminek a lényege annyi volt,hogy egy egy barom hosszú rúdon függőlegesen helyezkedtek el a székek és azok fel-le és oldalra dülöngéltek.Beültünk középre és vártuk a csodát,de helyette egy lassan ringatózó menet volt.

- Hát ez nagyon szar-sóhajtottam és ránéztem a fiúra.De ekkor,mint egy villámcsapás lezuhantunk és a gyomrom egészen a torkomig szaladt.Mellettem Lay csak ordítozott,én meg próbáltam nem szívrohamot kapni.Aztán megint lecsillapodott.

- Ez kurva jó volt-sikítozott,lentről a fiúk röhögtek,nekem így egy kicsit sok lett hirtelen.

- Hááát,ez most nem esett jól!