A kezem,a lábam,mindenem zsibbadt;hiszen már másfél órája itt kuporgok.Félek,hogy Seulgi rossz helyre küldött,bár a környéket nézve tökéletes hely arra,hogy valakit megöljenek.Tipikus,sötét,elhagyatott utca,ahol a madár sem jár;de tényleg ez idő alatt,csak egy eltévedt macska vánszorgott el előttem.
Az éjszaka hideg volt,eléggé dideregtem és hozzápréselődtem a mellettem lévő kukához,ami bár halálos bűzt árasztott,de ez volt az egyetlen búvóhelyem.Aztán csak vártam és vártam,mígnem halk lépéseket hallottam az ellentétes irányból,aztán lassan megállt.Valamelyik megjött,élettelené merevedtem és próbáltam láthatatlanná válni,de szerencsére nem vett észre és a falat kapargatva várt.Ismét teltek a percek,de szerencsére hamar megjött a másik,vagyis megjöttek,mert biztos,hogy többen voltak.Talán hárman vagy ketten.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Késtél-szólt rekedten az öreg de túl nyugis volt.Valami nem stimmel,hangtalanul megkerültem a kukát,így az öreg mögé kerültem,viszont a másikak sem láttak meg.
- Nem olyan könnyű elrabolni egy gyereket-morogta a fiatalabbik.Mi van?Elraboltak egy ártatlan gyereket,emberkereskedők?
- Á,szia Jin!Rég láttalak,biztos nem emlékszel rám-nem jött válasz csak egy nyöszörgés-Gyere ide hozzám-a hangja mézédesen hatott,kér,hogy ez volt a szituáció.Hallottam,hogy a kisfiú hüppögni kezdett,de tartotta magát és nem kezdett el sírni.Hisztizni sem hisztizett.Jobban kihúzódtam,hogy lássam a jelenetet,mivel lámpa nem volt,engem biztos nem láthattak,de én láttam őket.Annyira azért nem volt sötét.
- Még nem-fogta vissza a srác,aki talán még nálam is fiatalabb volt-add ide!
- Ó,jahh-a manusz a háta mögé nyúlt-megváltozott a terv.Késtél,minek fizessek bármit is,ha le is buktathattál volna.Ó,milyen naiv is vagy!Vagy talán itt vannak a barátaid és ők majd rám hozzák a zsarukat.Á,nem ahhoz túlságosan is félsz-körbe járt,a hangja rekedten búgott,kicsit tébolyodottan.Egyre közelebb ment a a sráchoz,és ekkor megcsillant a zakója mögött egy pisztoly.Hoppá,most mi legyen?Ezzel egy időben a kis fiú meglátott,de nem szólt.Eltompult a világ,féltem,hogy lebukom,de a két idősebb le volt foglalva egymás csépülésével.A srác kiütötte a pasi kezéből a fegyvert,de tovább verték egymást.Láttam a fröccsenő vért,a kisfiú riadt arcát és hallottam a hangos ütéseket.Egyenlőre mindketten jól bírták,mindig más állt fölényben és a parányi utcát végig "táncolták".De figyelmen kívül hagytak egy fontos tényezőt.Az apró fiúcskát,aki kétségbeesetten nekiiramodott méghozzá felém.Ez a folyamat persze megszakította az irdatlan bunyót és a két ellenfél megkövült.Az aprócska test odaért hozzám,tágra nyílt és rendkívül kétségbeesett szemekkel nézett rám.Odabújt a nyakamhoz.
- Szegícc-nyöszörögte és kiszakadt belőle a sírás,erre persze megindult az idősebb pali,gondolván,hogy a fiatal egyik csatlósa vagyok.Erősen magamhoz húztam a kisfiút és a mellettem lévő törött ablakdarabot a kezembe vettem.Vártam és vártam,a lépések puhává váltak a fűtől,aztán egyszer csak megjelent előttem egy lakkoscipő.Felnéztem.Egy öreg,ronda,önelégült pofát láttam,aki szinte megszakadt a röhögéstől és visszafordult a sráchoz.
- Most komolyan?Egy nő?Ez itt-mutatott rám,de persze a másik nem látott.A manusz még röhögött egy darabig,de gondolom a srác meglepett képéből rájött,hogy semmi közöm sincs hozzá.Remegett az egész testem,remegett a fiú is.A könnyem már csorgott és éreztem,hogy belerohantam a végzetembe.
- Á,szóval őt is el kell takarítanom-morogta az orra alatt-Kislány mibe keveredtél?De választhatsz Kai,ki legyen elsőnek;ő vagy te?-ez dühítő,ez az ember játszik!Hogy játszhat emberi életekkel.Erre persze emberfeletti erő tört rám,felegyenesedtem és abból a lendületből leütöttem az öreget,aki eldőlt,mint egy krumplis zsák.
Kiszállt belőlem minden erő,de a nyugalom elárasztott és ez nagyon jól esett.Lenéztem a pici fiúra,talán három éves lehetett és át kellett neki egy ilyet élni.El sem hiszem!
- Te meg ki a szar vagy?-trappolt oda hozzám Kai és elrántotta tőlem a fiút,egészen meglepett ez a jó modor,másra számítottam;végül is megmentettem őt.
- Gondoltam el kéne egy kis segítség....-súlyos csend telepedett ránk,a fiú izzott a dühtől.
- Hogy mi?Egy kis segítség?Mit kerestél itt?Honnan a fenéből tudtad?És ez szerinted most jó nekem-azt hittem én leszek a hős,de helyette csak rám zúdította a kérdéseit és egy csepp hálát sem szánt felém.Kicsit megijedtem,de erőt vettem magamon és kihúztam magam,hogy bátornak tűnjek.
- Teljesen véletlenül,tegnap hallottalak és nem bírtam volna elviselni,ha valami történt volna-ez volt az igazság,nem tudtam volna élni a bűntudattal,hogy az én lelkemen szárad egy élet.
- Pedig történt és ez mind miattad!Egy eszetlen picsa vagy,aki nem gondol bele semmibe!
- Álljunk csak le!Hálás lehetnél!
- Ó,igen?És mégis mért?Hogy felkel és engem fog üldöztetni,amíg meg nem talál és ki nem herél?Ez csak a jobbik eset!Nem tudod ki ő!És most tönkre tetted az életem-ordította és hirtelen rájöttem.Igaza volt,csak a baj forrása voltam,el tudta volna rendezni ezt nélkülem és most majd üldözni fogja ez a valaki,mert leütöttem-Csak nem rájöttél?-nézett rám szánakozóan.Üresfejű,angol kurva!
- Hé,állj le!Te ítélsz el?Elraboltál egy gyereket.A rendőrségre is mehetnék-megint rám nézett azzal a szánakozó tekintettel.
- Úgy sem teszed,mert félted a csinos kis angol popód.Inkább takarodj és minél előbb menj haza!Neked úgy is mindegy,ez csak egy kaland!-hátat fordítottam és elindultam haza,még senki sem alázott meg így.
- Ne mondd meg,hogy mit tegyek te gengszter-köptem utána-Hidd el még látni fogsz.
- Álmodsz angyalka!Te olyan helyekre nem teszed be a lábad ahova én járok.Legalább is remélem....
Még egy utolsó pillantást vetettem a kisfiúra,aztán eltűntek a kanyarban.
