Rivaille x Reader HUN {AU}

H a t o d i k fejezet

"... nálam aludtál. Eddig sosem engedtem be oda csak úgy senkit sem. A beszélgetésünk, pedig rávilágított valamire. Nem is vagy annyira kölyök, mint ahogy gondoltam..."

~

Az arcodra pír szökött. Már a véredbe volt, hogy félreértetted a helyzetet, ez sem volt ezalól kivétel.
Rivaille pólója lekerült magáról, és ösztönösen az izmaira terelődött a tekinteted. Szinte tökéletes a felsőteste. Félelmetes, hiszen nem láttál ezelőtt még élőben ilyen izmos férfi testet.

"Lefürdök." dobta a felsőjét a kanapé karjára, és elindult valamerre, amerre valószínűleg a fürdőszoba volt.

Szégyellted magad, és úgy érezted, hogy erkölcstelen vagy. Bár ez lehet Rivaille 'hibája'. Ő kezdett el vetkőzni előtted!

"Kölyök, ne csinálj felfordulást, amíg a fürdőben vagyok!" hallottad, amint még visszakiált, majd bezárja maga mögött az ajtót.

Feszengve ültél le a kanapéra. A karján lévő sima, ujjatlan pólót nézted, ami szinte csábított arra, hogy hozzáérj. A kezedbe vetted, és erősen beleszippantottál, majd úgy raktad vissza a helyére, mintha égetne.

Körbenéztél. Villámcsapásként futott végig az agyadon, hogy vajon milyen lehet vele élni. Te is ezt szeretted volna. Ha reggel felkelsz, vele találni szembe magad. Bármikor, amikor csak belépsz, vele futsz össze. A gyomrod összeszűkült. Mióta belépett az életedbe, nem tudsz normálisan koncentrálni. Minden egyes nap, minden egyes reggelén összerándul a gyomrod. Erősen dobog a szíved, és konkrétan érzed, hogy kiszakad a helyéről. Sebezhető voltál, és jól tudtad, hogy Rivaille egyetlen szava is mennyire megváltoztathat. Talán egy mondatával, egy kijelentésével is, romba döntheti a lelki világod. Vagy ugyanígy, boldoggá tehet, és reményt táplálhat benned.
'Mégis milyen remény? Mi a szarról beszélek? Remény? Komolyan?' remélted, hogy ezeket nem hangosan mondod.
Ez a férfi, mégcsak nem is sejti, mit érzel iránta. Talán kölcsönös. Talán nem. Senki sem tudja, de te tudni akartad. Voltál olyan elvetemült, hogy még erre is elszántad magad.
Meg akarod tudni, hogy Ő mit érez.

Az ajtó nyitódására lettél figyelmes, amin Rivaille lépett ki vizes hajjal, egy szál alsónadrágban. A kanapéhoz igyekezett, és visszavette a felsőjét.

"Te aztán gyors voltál..." kaptad el róla a tekinteted, nehogy észrevegye, hogy zavarba jöttél.

"Nem szeretem a felesleges fürdőzéseket." indult el valahova, majd pár perc múlva visszatért, egy tálcával a kezében, rajta csészékkel, és lerakta az előtted lévő asztalra. Ezután rögtön visszament, majd rá pár percre újra vissza, most már kancsóval a kezében.
Töltött magának, majd neked is.

"Gondolom szomjas vagy." vetette oda, te pedig egy "köszönöm"-öt motyogtál, és elvetted a tálcáról a csészét, majd inni kezdted.

"Ez fekete tea?" néztél rá mosolyogva.

"Ja, ez a kedvencem." kortyolta tovább.

A meghitt teázásnak pár perc múlva vége lett, miután Rivaille egy témához nem illő kérdést tett fel.

"Nem akarsz te is lefürödni?"

"De persze, az jó lenne. Csak nincs pizsamám." nevettél zavartan a tarkódat vakargatva.

"Tch. Kövess." majd a fürdő melletti szobába vezetett. "Kapsz egy pólót. Megfelel?" kezdett el kotorászni a szekrényében.

"Na és nadrág...?" tetted fel félve a kérdést. Nem akarsz előtte egy szál bugyiban flangálni, lehet neki természetes, de neked egyáltalán nem volt az.
'Te is felvehetnél egyet...' tetted hozzá magadban.