Rivaille x Reader HUN {AU}

T i z e n n e g y e d i k fejezet

Heyy!
Bocsánat, amiért az elején zaklatlak titeket, de a végén lesz egy szokásos dumálás, amiben feltennék nektek egy kérdést, szóval ONEGAI🙏, azt olvasd el! Köszönöm!❤
Jó olvasást!😊

///

"Abban a pillanatban, amikor eszembe jutott hová is jelentkeztem, rettentő nagy fájdalom keletkezett bennem. És akkor éreztem azt is, hogy a táv nem tenne jót a kapcsolatunknak, akár mennyire is szeretjük egymást."

~

"Még... még vissza lehet csinálni..." remegett a hangod.

"Ebben nem lennék olyan biztos." mondta úgy, mintha nem is érdekelné a helyzet.

Hogy tud ilyenkor is nyugodt maradni?

"Ezt... Hogy érted?"

"Kölyök..." sóhajt egyet. "Vannak dolgok, amiket még nem tudsz rólam."

Eközben már meg is érkeztetek a házához, így a zsebében kutatva sétált a bejárati ajtóhoz.

"Rivaille, előttem nem kell titkolóznod." mondtad neki komoly hangon, miközben a fiú a kulcsot fordította el a zárban.

"Tudom, szaros." tárta ki előtted az ajtót, te pedig hevesen dobogó szívvel léptél be rajta. "Tudom..." suttogta maga elé, majd bezárta magatok mögött az ajtót.

~

A nappaliban a kanapén elfekve bámultatok mindketten a plafonra, miközben Rivaille a válladnál fogva karolt át. Rossz érzés nyomta a szívedet, fogalmad sem volt, mit tegyél ebben a helyzetben.

Valóban, pár hónap múlva vége lesz...?

Még csak most kezdődött el minden, és kiderült, hogy nemsokára annak is vége.

De nem hibáztattad Őt. Hiszen, ezelőtt nem is sejtette, hogy ott leszel majd neki. Te is ugyanígy tettél volna, ha úgy érezted volna, hogy az érzéseid viszonzatlanok. Bejelölsz egy egyetemet, amit a legmegfelelőbbnek találsz a karriered felépítéséhez.

De egy dolgot nem értettél. Miért pont Fukuoka? Miért olyan messze?

Azt mondta tudja, hogy elmondhat neked bármit. Ezért is mertél rákérdezni.

"Miért Fukuoka-ra akarsz menni?"

Kérdésed hallatán fájdalmasan felsóhajtott, arcán halvány aggodalmat véltél felfedezni, amit eddig nem sokszor láthattál.

Aha, szóval kényes téma.

"Nem is érdekel, miért lakok egyedül?"

"Gondoltam nem akarod velem megosztani..." húztad el a szádat.

"Tch, hülye kölyök. Úgy hallgasd, hogy többször nem mondom el."

"Jójó." jelent meg az arcodon egy mosoly.

"A szüleim Fukuoka-n laknak, és azért jöttem el tőlük ilyen messzire, mert rühellem őket. Kibaszott szigorúak, és mindig meg akarják mondani mit csináljak."

"Amit te utálsz..." egészítetted ki.

"Ja." mordult fel. "Nekem senki sem mondhatja meg mit csináljak."

"Igen-igen." bólogattál egyetértően.

"Folytathatom anélkül, hogy belepofázol?" kérdezte unottan, te pedig nevetve bólintottál egyet. "Nem bírtam tovább, ezért költöztem távol tőlük, de ennek ára is volt. Azt mondták menjek a Fukuokai egyetemre, hogy újra velük lakhassak. Azt jelöltem meg az első sulinak, a másodiknak pedig egy nem messze lévő egyetemet. Ha a Fukuokaira felvesznek, oda kell mennem, kivéve ha nem vesznek fel, akkor a közelebbibe megyek." fejezte be mesélését.