Rivaille x Reader HUN {AU}

T i z e n ö t ö d i k fejezet

"... alábecsültelek. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokat fogsz mondani az anyámnak. Vagy hogy egyáltalán ilyen messzire elmész értem..."

~

*1 héttel később*

"Mindened megvan, kölyök?" kiáltott fel a szobádba Rivaille a nappaliból.

Éppen a repülőutadra készülsz a fiúval, hogy ellátogassatok Rivaille szüleihez Fukuoka-ra. Végül belementél a fiú ötletébe, bármit, csak nehogy távol legyen tőled.

"Pillanat, nem tudom összehúzni a bőröndöm..." válaszoltál neki.

"Várj segítek." jelent meg az ajtóban Mikasa, majd rögtön ott termett melletted.

"Köszi." mosolyogtál a lányra, aki halványan viszonozta azt. "Meglesztek nélkülünk, igaz?"

"Persze." vágta rá magabiztosan. "Ez pedig egy jó alkalom is lesz nekem az eltervezett vallomásomra..." mondta ezt már kevesebb önbizalommal.

Miféle vallomás?

"Igazából, mi is lesz az?"

Mikasa hallva a kérdést, szégyenlősen hajtotta le a fejét, úgy adta meg a választ.

"Az érzéseim." motyogta alig hallhatóan.

Régebben már mesélt neked a lány a fiú iránti érdeklődéséről, ám azt nem mondta, hogy el is tervezi mondani neki. Úgy látszik az idő haladtával ő is bátorkodik lépni. Kár, hogy nagyobb az esélye a pofára esésre, mintsem a boldog kimenetelre...

"Ahh értem." bólintottál egyet, és nyelve egy nagyot felálltál, majd belül fájdalmasan elköszöntél a lánytól. "Sok sikert."

Tudtad végig, hogy ebből egyszer még baj lesz és valamilyen úton-módon -ha nem is Mikasától, de- úgyis meg fogja tudni, ezért is esett nagyon rosszul az egész úgy, hogy most kiderült a fiú valójában mit is érez, ami nagyon szép lenne, ha nem feléd táplálná ezeket.

Letörten battyogtál le a lépcsőn Rivaillehoz miközben végig a földet pásztáztad bőröndödet magad után húzva, mikor pedig leértél szótlanul fogtad meg a fiú kezét, és együtt léptetek ki a bejárati ajtón.

Miután a reptérnél a taxi kirakott titeket, frusztráltan néztél körbe az emberekkel teli téren. Eléggé elveszettnek érezted magad, hiába hogy a fiú melletted van.

"Ne bámészkodj." ragadott karon Rivaille, majd bementetek a hatalmas épületbe, hogy megtudjátok pontosan hol kell felszállnotok.

~

"De mi lesz ha nem fog kedvelni?" fogtad a fejed idegességedben a repülőtökre várva.

"Hányszor mondjam még el, hogy ilyen nem lesz?" kérdezte erélyesen. "Ne baszd az idegeid, inkább add ide a szaros bőröndödet." nyúlt a karod után.

"Én is tudom vinni, kösz." rántottad el testrészedet mérgesen.

"Tch." fordította oldalra a fejét fintorogva. "Hiába, hogy én egy seggfej vagyok, anyám attól még nem olyan. Anyós ide vagy oda."

"Milyen anyós?!" kerekedtek el a szemeid kijelentésére, majd érezted arcod vörös árnyalatát. Hiába, megint a lényegét fogtad meg...

"Khmm akarom mondani" köhintett egyet. "Mennünk kell a repülőhöz, kölyök."

"Komolyan?" néztél körül összezavarodva.

"Nem." vágta rá azonnal, te pedig mérgesen pillantottál felé, de ő nem zavartatva magát folytatta. "A lényeg a lényeg, hogy anyám bírni fog téged. Apám pedig nem lesz ott, szóval csak anyámat kell elrendeznünk."