Rivaille x Reader HUN {AU}

T i z e n e g y e d i k fejezet

"A csókod volt az eddigi legmeglepőbb tetted, amit legbelül örömmel fogadtam. Na meg persze azt, hogy végre egy párt alkotunk."

~

Teljesen elfelejtve, hogy éppen mit csinálsz és kivel, nem zavartatva magad húzódtál el tőle, ő pedig zavaros tekintettel nézett rád.

"Kölyök..."

"Ne hívj így!" rivalltál rá, de enyhítettél ezen. "Nem vagyok az."

"Tch." fordította oldalra a fejét.

"Rivaille."

"Mm?" horkantott fel.

"Szeretlek." mosolyodtál el, mert nem bírtad anélkül. "Bár te nem hiszem, hogy ugyanígy érzel, de szeretnék veled lenni, amennyit csak tudok. Szeretném ha bíznál bennem, és bátran mondanád, mi bánt vagy éppen mi nem. Szeretnék boldog pillanatokat hozni az életedbe, azt akarom, hogy kedvelj. Nem akarok egy olyan személy lenni, akit a hátad közepére sem kívánsz, épp ellenkezőleg. Azt akarom, hogy soha ne hagyj el..." halkultál el, de folytattad. A szádra jöttek a szavak, és akár mit is mondtál, nem tudtál leállni. Most vagy soha. Légy végre őszinte. "Hogy ott legyek melletted, amikor szükséged van rá, hogy támasz legyek számodra. Mindent tudni akarok Rólad Rivaille, még olyan dolgokat is, amiket eddig senki. Teljesen meg akarlak ismerni. Tudni akarom, mit rejt még ez a zord külső, és átakarom törni a köztünk lévő falat. Engem nem érdekel, hogyan viselkedsz másokkal szemben." léptél hozzá közelebb, és tetted a kezed a mellkasára, majd lehajtott fejjel folytattad. "Egyedül csak az érdekel, hogy jól érezd magad a bőrödben. Én megteszek érted bármit, csak kérned, és mondanod kell. Köszönettel tartozok neked, amiért fényt hoztál az életembe, és szebbé tetted azt. Mindent neked köszönhetek, és annak, hogy annyit foglalkoztál velem. Mindent viszonozni szeretnék. Csak engedd, drága Rivaille." markoltál a felsőjébe. "Szeretlek, te bolond törpe." folyt végig arcodon az első könnycsepp, majd azután több és több követte azt. Lehajtott fejjel sírtál a pólóját szorongatva, mikor ő még közelebb lépett hozzád. Az egyik kezét a fejedre, a másikat pedig a derekadra helyezve húzott közelebb magához. Kézfertőtlenítő, és citrom illatának a keveréke csiklandozta az orrod, mely kellemes és nyugtató hatást váltott ki.
Fogalmad sem volt arról, miért tárulkoztál ki neki. Miért mondtad el neki a teljes igazságot, miért vallottál neki szerelmet... És bele sem gondoltál, hogy talán ezután szóba sem áll veled.
De mielőtt idegeskedni kezdtél volna rajta, Rivaille felemelte a fejed, és egyenesen a szemedbe nézett, acélkék szemeivel, amelyek mindig ridegséget sugároztak, ám most valami olyat láttál, amit sohasem. Tényleg, soha.

"Miből gondolod, hogy nem viszonzok ebből az ég világon semmit, ha?" kérdezte mély hangján, arcotokat pár centi választotta el egymástól. "Mégis szerinted kinek írtam azt a szaros dalt? Az anyámnak, vagy netán a hülye pápaszemesnek? Esetleg az összenőtt szemöldökű Erwin Smith igazgatónak? Meg a lófaszt." morogta érces hangján, mondataitól pedig nevetés tört ki belőled, majd arcod ismét elkomorult. "Azt akarod, hogy megmutassam az én érzéseimet, büdös kölyök?"

Bólintottál.

Tekintete felváltva a szemeidre, vagy a szádra fókuszált, majd mellkasotok összeért, a szátok azonban még mindig pár milliméter választotta el egymástól.

Szeme mostmár végig a szádat vizslatta, majd végül megszólalt. "Azt hiszem, megfogtál, (F/n)." suttogta az ajkaidra, majd gyengéden megcsókolt. Szája lassan mozgott a tieiden, miközben a hajadat cirógatta, másik keze pedig az egész derekad körül volt. Hozzád simulva adott neked szenvedélyes csókokat, melyek az egész testedre hatással voltak. Lábaid elgyengültek, és szinte Rivaille tartott meg téged. Mindkét kezed a nyaka, és az arccsontja között pihent, miközben egyre mohóbban simogattad. Leheletét érezted a bőrödön, amitől kirázott a hideg, mégis eközben teljesen lángoltál. Teste közelsége okozta ezt; minél tovább csókolt, annál jobban ment fel a pulzusod, az arcod égett, mégis jó érzés járt át. Sosem akartad, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, így amikor Rivaille már épp abba akarta volna hagyni, visszahúztad magadhoz, és mégegy csókra invitáltad.
Nagyokat lélegezve váltatok szét egymástól, s ránéztél. Tekintete homályos volt, ajkai résnyire nyitottak, haja kuszán lógott az arcába - szinte tökéletes volt.