Ö t ö d i k fejezet

1.1K 101 18
                                    

"A 'társaságunk' szervezett egy bowlingparty-t, amit nem tartottam rossz ötletnek. Legnagyobb meglepetésemre, utána elhívtál sétálni. És az még hab volt a tortán, ami azután történt..."

~

2 hét telt el, mióta átmentetek Jeanékhoz. Eren azóta bocsánatot kért tőled az ott történtekért, és megígérte, hogy többet nem csinál ilyet. Különösebben nem zavart téged, hogy megcsókolt, de nem is igazán akartad. Hiszen tudtad, ki az, akitől a legszívesebben vágytál volna rá.
Mihelyst belegondoltál, el is képzelted, amitől fülig vörösödtél.
'Egy csók nem nagy szám...' gondoltad, de mégis zavarba jöttél. A gondolattól, hogy Ő csókol meg. Nem tartottad magad normálisnak, amiért ilyeneken agyalsz, de nem tudtál ellen állni. Rivaille megbabonázott, és már nem volt visszaút. Vagy meghódítod, vagy pofára esel. Két lehetőség volt, és te mindenképpen az előbbit akartad megvalósítani. Mint minden ember.
Kihívásként gondoltál erre. Egy lehetőségként, a boldog élet felé. Ezelőtt, nem voltak ilyen komoly érzéseid. És fogalmad sem volt, mikor történhetett az, hogy máshogy gondoltál rá. Hirtelen jött, váratlanul, de először nem voltál benne biztos. Hát persze. Egy hozzá hasonló férfihez sok mindenki vonzódik, a modorához viszont már egyre kevesebben. Képtelennek tartottad, hogy Őt szeresd, de mégis reménykedtél. Hogy mellette döntesz.
Ezekkel a gondolatokkal keltél egy borongós vasárnapi reggelen. Ma mentek a barátaiddal bowlingparty-zni. Természetesen, Rivaille is ott lesz. Rögtön összeszorult a gyomrod, mihelyst rágondoltál, és egyre izgatottabb lettél, mi fog ma történni.
Gondoltad, felhívod Őt, hogy ténylegesen megbizonyosodj afelől, hogy jön.
Idegesen vártad, hogy felvegye, miközben hallottad a telefon csöngését.

"Mit akarsz már?" szólt bele köszönés nélkül, neked pedig mosolyra húzódott a szád.

"Neked is jó reggelt, Rivaille."

"Csak mondd."

"Jössz ma akkor?" tetted fel a kérdésedet.

"Ja."

"Mi, komolyan?"

"Szerinted miről beszélek? Igen, megyek. Jó ötletnek tartom."
Az utóbbi mondatán meglepődtél, hiszen eddig ezt sosem mondta. Amikor átmentetek Jeanékhoz, akkor sem akart menni.

Mikor Rivaille hallotta, hogy nem szólsz rá semmit -mivel megint elkezdtél agyalni-, így hozzátette:

"Szeretek bowlingozni." majd halk morgást hallottál. "És te is ott leszel."

A szívedet mintha tűvel szurkálnák úgy érezted magad.

"É-Értem, ennek örülök." nem jött szó a szádra. Nem jellemző rá, hogy ilyeneket mond.

"Leteszem. 'Később." köszönt el a maga módján, és meg sem várva a válaszod, lerakta a telefont.

"És te is ott leszel."

~

*pár órával később*

Az órára pillantottál. 5 perc múlva mindenkinek itt kéne lennie, és eddig csak te, Eren, Armin és Hanji vagytok ott. A parkban kell találkoznotok. Hol késnek már a többiek?

Rivaille x Reader HUN {AU}Onde histórias criam vida. Descubra agora