Hospital

2. Fejezet

- Anya! - rogytam le mellé a székre és azonnal összekulcsoltam ujjainkat. - Hogy vagy? - mosolyodtam el, és fogadni mertem volna, hogy szemeim csak úgy csillogta az ismétlődően feltörekvő könnyeim miatt.

- Jól vagyok drágám. - mosolyodott el. Persze, hogy azt mondja jól van. Én is ezt mondanám, mert nem akarom, hogy miattam legyen rossz kedvű a lányom.

- Örülök neki. - mosolyodtam el, annak ellenére is , hogy tudtam, nem mond igazat.

- Mesélj valamit. - szorította meg a kezem.

- Hát van itt egy fiú, aki a testvéréhez jött be, mert nagyon beteg. Vele beszélgettem elég sokat.. A kedvenc évszakomról. Azt gondolta a nyár az a nevem miatt. - forgattam meg a szemem, mire anya hangosan felnevetett.

- És jól bánik veled? - az a kis sunyi mosoly.. mindig amikor fiukról volt szó ezt csinálta.

- Anya! Hisz még csak ma ismertem meg! - pirultam el és lehajtottam a fejem.

- Hívd be hozzám kérlek. - simított ki egy hajszálat az arcomból. - Megakarom ismerni.

- Biztos? - lepődtem meg teljesen. Nem gondoltam volna, hogy ilyet kér tőlem, pont most. Ez nagyon váratlanul jött.

- Igen, teljesen biztos. Látni szeretném. - mosolygott bíztatóan, majd a fejével óvatosan az ajtó felé bökött.

- Hát jó.. - álltam fel lassan, majd kimentem a még mindig székeken ücsörgő Shawn-hoz.

- Summer. - kapta fel a fejét, amikor bezártam magam mögött az ajtót. - Minden rendben van? - pattant fel.

- Igen. - mosolyodtam el. - Anya látni szeretne téged. - ő sem kicsit lepődött meg a mondatom hallatán. Felvont szemöldökökkel, és értetlen arckifejezéssel nézett rám.

- Velem? - mutatott magára, amit én egy bólintással megerősítettem, hogy igen vele. - De miért?

- Fogalmam sincs.. de menj. Én itt kint várok. - ültem le a fehér székre, ami már a napokban a saját helyemmé vált, annyi időt töltöttem ott.

- Hát.. oké. - motyogta zavartan, majd benyitott a kórterembe.

Vajon mit akarhat tőle anya? Amikor kimondtam Shawn nevét, esküdni mernék, hogy felcsillantak a szemei. De az a baj, hogy akármire gondolok, nem tudok rájönni, hogy miért hivatta be..

Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és anya kórterme mellett lévőhöz mentem. Tudom, hogy Shawn huga idebent van és abbam is biztos vagyok, hogy az orvosok már kimentek. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és halkan bementem az alvó lányhoz. Közelebb settenkedtem az ágyához, majd leültem a mellette lévő székre.

- Te ki vagy? - szólalt meg halkan. Hirtelen felkaptam a fejem, mert nem számítottam arra, hogy ébren van.

- Én Summer vagyok. - simítottam meg a kezét mosolyogva. - Shawn barátja.

- Nem is mesélt még rólad.. - mosolyodott el, majd óvatosan teljes testével felém fordult. - Én Aaliyah vagyok. De szólíts csak Liyah-nak.

- Nagyon szép neved van. És a testvéred valószínűleg azért nem mesélt rólam, mert még csak ma ismerkedtünk meg. - vontam vállat. - Gyógyúlj meg Liyah. A tesód eléggé ki volt bukva. Megijedt nagyon.

- Ahj mindent túlzásba visz. - forgatta meg a szemét, mire én csak kuncogtam egyet.

- Lehet, de hidd el inkább most is törődjön veled, minthogy csak akkor amikor ne adj isten kiderül, hogy valami olyan betegséged van, amin nem lehet már segíteni. - mosolyodtam el keserűen, hisz én marha is ezt tettem és ezért örökre utálni fogom magam.