Hospital

13. Fejezet

Az éjszaka során legalább ötször rohantam ki a mosdóba, és hánytam el magam, ebből pedig háromra kelt fel Shawn. Remek lesz így hazautazni, és összepakolni. Már most érzem, hogy mennyire szenvedni fogok a 3 órás kocsiúton.

- Hogy vagy? - simított ki egy tincset, az izzadságtól vizes arcomból.

- Nem jól.. - suttogtam, rekedt hangon. - El kell még pakolnom.. - sóhajtottam fel, majd az órára néztem, ami fél hétet mutatott. - Összeszedem az erőm és megcsinálom. Van még három és fél óránk. - pillanottam a falon lévő órára, miközben hangosan felválzoltam a tudnivalókat.

- Ha mondod, hogy mit hova tegyek, megcsinálom én. - mosolyodott el, s közelebb csúszott és egy lány puszit nyomott a homlokomra. - Megint nagyon forró vagy.. - húzott még közelebb magához.

- Tudsz adni, ismét egy gyógyszert? - hajtottam fejem, fáradtan mellkasára.

- Persze. - állt fel, majd kivett egy bogyót, beszaladt egy pohár vízért a fürdőbe, s visszabújt mellém az ágyba.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan, és bevettem a gyógyszert, aztán újra visszadőltem, hűvös mellkasára.

- Szólni kéne a srácoknak, hogy nem vagy jól.. - gondolkozott el, majd felkapta a mobilját. - De előtte felhívom anyát. - tárcsázta gyorsan az említett számát. - Szia! - köszönt bele a telefonba, csillogó szemekkel. Én pedig csak mosolyogva néztem, hogy mekkora szeretettel beszél, édesanyjával.

- Szia drágám! - hangosította a ki a készüléket. Kicsit összezavarodva pillantottam Shawn-ra, hisz nem, hogy beszélni, de még találkozni sem találkoztam a szüleivel.

- Öhm.. jó napot. - köszöntem vissza, mire a mellettem fekvő fiú felkuncogott, majd bátorítás képpen összekulcsolta ujjainkat.

- Nyugodtan tegezz édesem! A nevem Karen. - nevetése, nagyon hasonlított Shawn-éra. - Hogy vagy? - a szeretet pedig csak úgy sugárzott a hangjából. Már most csodálom ezt a nőt.

- Hát.. voltam már jobban. - hajtottam fejem vissza Shawn mellkasára, egy morgás kíséretében.

- Elhiszem.. Akkor te menj szépen vegyél egy hűtőfürdőt, addig Shawn-nal a vonalban leszek és segítek neki összepakolni, mert tudva, hogy ő még hajtogatni sem tud.. - sóhajtott fel nevetve - Nehéz munkád lenne. - a mellettem, illetve alattam lévő fiú felháborodottan pillantott a telefonra, majd felszólalt;

- Kikérem magamnak! Már megtanultam hajtogatni! Multkor Sum-nak még takarítani is segítettem! - fonta össze kezeit mellkasa előtt, ezzel fejbekólintva engem.

- Áú! - kaptam gyorsan a sérült területhez, mire a fejem iszonyatos lüktetésbe kezdett.

- Ó jézusom! Annyira sajnálom, hercegnő. - vont feljebb magához, és egy csomó puszival halmozott el.

- Shawn, szerintem hagyd szegény lányt, fürödni, és lépj szépen ahhoz a bőröndhöz. - biztos vagyok benne, hogy miközben ezt mondta megforgatta a szemét.

- Annyira sajnálom. - nézett rám, édesanyjával nem törődve.

- Shawn, nyugi már. Nem haltam bele! - nevettem fel, majd egy puszit nyomtam az orrára. - Megyek engedek vizet. - álltam volna fel, de Karen közbeszólt.

- Isten ments! Te fekve maradsz. Majd Shawn enged neked! - barátom felállt, majd bevonult a fürdőbe, és az utasításokat követve kezdte el engedni a vizet a kádba.

- Oké, de akkor mit hogyan pakoljak? - nyöszörgött, nem is, inkább már szinte szenvedett, annyira nem tudta, hogy mi merre hány méter.

- Shawn, majd megcsinálom én! - forgattam meg a szemem, és már ültem is volna fel.