Hospital

11.Fejezet

Este sehogy sem ment az elalvás. Talán azért, mert telihold van, de az is lehet, hogy a kis reggeltől, késő délig tartó sziesztám miatt.
Fogtam magam és elhatároztam, hogy átmegyek Lana-hoz, hátha vele tudok még egy kicsit beszélgetni, és majd ha elálmosodok, akkor visszasétálok a szobámba.

A sötét folyosón hiába kapcsolgattam a villanyt, egyik sem működött. Milyen hotel ez?
Találomra tovább indultam, és ha jól tudom, akkor ő tőlem pont 9 ajtóra van. Mentem, számoltam magamban, majd megálltam a 9. előtt. Asszem.

Bekopogtam és erősen reménykedtem, hogy ne valami idős férfi nyisson ajtót... Nos amikor kitárult előttem, csak a férfi része igazolódott be. Innen egyből levettem, hogy ez bizony nem Lana.

- Öhm...szia Shawn! - intettem, majd zavartan a hajamba túrtam. Azért is, mert alig van rajtam valami...
és rajta is. Rohadtul félmesztelenül áll előttem, csak egy kicseszett szürke mackónadrág van rajta!

- Akarom én tudni, hogy miért flangálsz hajnalok hajnalán korom sötétben és egy szál felsőben, a folyosón? - dörzsölte meg a szemét ezzel tudatomra adva, hogy ő már rég aludt.

- Hát.. - vakartam meg a homlokomat - Nem tudtam aludni.. és - kezdtem el magyarázni a helyzetet, de megragadta a kezem és berántott a szobájába.

- Ülj le, vagy feküdj le, de én már nem bírok tovább állni. - dőlt el ásítva az ágyban, majd megcsapkodta maga mellett a helyet. Kicsit feszengve odasétáltam, és amilyen távol csak tudtam, elhelyezkedtem. - Ugye tudod, hogy nem harapok? - nevetett fel, és ismét megragadta a csuklóm s közelebb húzott magához.

- Szóval. - folytattam a történetem, elengedve a fülem mellett a beszólását. - Lana-hoz indultam, de a villany valamiért nem működött ezért nem tudtam pontosan, hogy hova kopogjak. Így kerültem ide. - hadartam el gyorsan, majd eldőltem én is az ágyon és a plafont kezdtem el vizslatni.

- Itt alszol? - szólalt meg pár perc csend után. Felé fordítottam a fejem és csak akkor vettem észre, hogy engem néz. - Nem muszáj...

- Igen. - bólintottam, és nem hagytam neki, hogy magyarászkodni kezdjen. Kínos lett volna, mindkettőnknek.

- Hát jó. - dobta át rajtam a takaróját, és ismét egy kicsit közelebb vont magához. Szembe fordultam vele egész testemmel, és úgy néztem most én őt, feltérképeztem az arcának minden területét. - Ne nézz! - nevetett fel halkan.

- Mostmár tudod, hogy nekem milyen, ha te ezt csinálod. - mosolyodtam el, majd kezemet az arcára simítottam, mire ő behunyta a szemét. Nem tudom, hogy mikor telepedett le kettőnkre ez a nyugodt hangulat, de abban biztos vagyok, hogy most jött el az a pont amikor mind a ketten megnyílunk egymásnak teljesen.

- De én csinálhatom. Fiú vagyok, az normális, ha én stírölök egy csajt. - forgatta meg a szemét.

- Szóval én nem nézhetek megy egy pasit se magamnak? - kérdeztem tettetett felháborodással.

- Hát nem. - rázta meg a fejét - Vagy legalább ne előttem... - mondta, majd elgondolkozott - Áh, inkább úgyse. Sehogy se! - tisztázta inkább magával a dolgokat, mint velem.

- Csak nem féltékeny vagy? - cukkoltam.

- Most nem. De ha valami más hapsira fogod csorgatni a nyálad, akkor az leszek. - vonta meg a vállát, nem törődök stílusban. Én pedig a kijelentése hallatán kicsit lefagytam. - Ennyire hihetetlen?

- Nem, csak.. - megakadt bennem a szó. És csak néztem ki a fejemből, ő pedig egyre jobban közeledett felém.

- Csak? - suttogta, homlokát az enyémnek döntve.