- Remélem mindennel kész vagytok, mert indulunk! - rontott be a házba hangosan Cameron, a többiek pedig szintúgy éljenezve mögötte baktattak be.
- Nagyon örülök annak, hogy még mindig ismeritek a kopogást, vagy esetleg a csengőt. - léptem ki gúnyosan mosolyogva a falak mögül.
- Tudom! Sokáig tartott megtalálni. - válaszolt vigyorogva Cam, amit én csak egy szemforgatással díjaztam.
- Na! Én szomjas vagyok. - indult meg a konyha felé Nash, mire mindenki követte őt.
- Csak nyugodtan érezzétek otthon magatokat! - kiáltottam utánnunk, majd megakadt a tekintetem egy valakin, aki itt maradt és nem loholt utánnuk. - Hát te? - mosolyogtam rá.
- Gyönyörű vagy. - jött közelebb hozzám nem foglalkozva az előbb tett kérdésemmel, majd magához húzott és az ölelésébe vont. Ez az amit soha nem tudok megunni.
- Srácok kész va.. - lépett elő Lana, majd amikor meglátott minket, kelletlenül elmosolyodott és átslisszolt a konyhába.
- Bolond. - forgattam meg ismét a szemem és példájukat követve mi is átmentünk a konyhába.
- Na! Úgy látom kész vagytok, induljunk! - csapott kettőt az asztalre Gilinsky, mire mindenki elindult egyszerre a bejárati ajtó felé.
Felkaptam magamra még egy fekete kis topánkát és kisétáltam a kocsihoz.
- Hé Sum! - kiáltott már a kocsiból Nash. - Gyere hozzánk itt van még egy hely! - intett, mire odasiettem és beszálltam a kocsiba egyenesen Hayes mellé.
- Helló csajszi. - köszönt mosolyogva. - Mizu?
- Hogy hogy elhozott magával Nash bulizni? - nevettem fel. Mindig is védte az öccsét és nem engedte neki, hogy olyan hülyeségeket csináljon mint például ő. Nehogy valami baja legyen.
- Hát.. - kezdett volna bele, de drága bátyja a volán mögül közbeszólt.
- Addig könyörgött amíg meg nem untam. - nevetett fel. - Még le is térdepelt!
- Mi van? Ez nem is igaz! - nézett rá Hayes felháborodva. - Ne beszélj itt zöldségeket. Alapvető dolog volt, hogy jövök. És már nem is vagyok kicsi. - forgatta meg a szemeit.
- 17 évesen én még otthon ültem és tanultam. - rázta meg lemondóan a fejét Cameron.
- Cam te max akkor tanultál 17 évesen, ha én Obama lánya vagyok. - szólt be neki Lana, mire erre mindenki felnevetett, kivéve az elől ülő sertettet.
- Kikérem magamnak! Igen is tanultam! - csapott hátra Lana combjára, mire barátnőm hangosan felsikított.
- Te barom! Nincs rajtam harisnya! - simogatta a sértett területet, ami be is pirosodott.
- Elég gyerekek. Megjöttünk! Kiszállás a kocsiból. - állította le a járművel Nash, mire mindenki kiszállt. Szememmel Shawn után kutattam, majd amikor megláttam, hogy éppen Jack- ékkel nevet, elmosolyodtam.
Mintha érezte volna, hogy őt nézem, fejét felém kapta és ő is egy nagy mosolyt eleresztve elindult felém.- Még mindig gyönyörű vagy. - vont közelebb magához, mire én csak megforgattam a szemeim.
- Bemegyünk még ma? - indult el a bár felé Hayes nagyokat intve nekünk, hogy kövessük.
Az bejárat előtt az óriási ajtónálló pasinál becsekkoltunk és már bent is voltunk.
Azonnal izzadt testek tapadtak hozzánk. Az alkohol tömény szaga azonnal megcsapta az orrodat és már csak ettől lerészegedtél. Shawn ujjait az enyémre kulcsolta és elkezdett húzni egy nagyobb box felé.
YOU ARE READING
Hospital
FanfictionRettegtem, hogy elveszítem. Aztán jött ő és próbált bennem rendet rakni. De egyikőnk sem számított arra, hogy mi fog ebből az egészből kisűlni.