Hospital

7. Fejezet

Reggel óriási hányingerre keltem, ezért amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, hogy szaladjak a mosdóba, de amikor körbenéztem nem tudtam merre menjek. Nem otthon vagyok.
Ijedtek kapkodtam össze vissza a fejem, míg meg nem pillantottam egy ajtót. Magamba imátkozva, hogy ez ne egy szoba hanem fürdő ajtó legyen szaladtam oda és szakítottam fel.

Megkönnyebbülve hajoltam a wc fölé és adtam ki gyomrom keserű tartalmát.

- Sum.. minden oké? - sietett valaki mögém, és két keze közé fogta a hajam, én pedig éppen fordúltam volna, hogy megnézzem ki az, de megint jött egy löket.

- Azt hiszem végeztem. - dőltem csukott szemmel fáradtan a lábának.

- Gyere, öblítsd ki a szádat és feküdj vissza. - szemeim azonnal kipattantak és megpillantották a félmeztelen Shawn-t. Nagyot sóhajtva szorítottam össze a szemem, majd óvatosan felálltam és miután lehúztam a wc-t, a mosdókagylóhoz bicegtem és kimostam a számat.

- Gyere. - nyújtotta a kezét, amit én azonnal elfogadtam. Visszahúzot az ágyba, majd bedőlt ő is mellém. - Aludj még. Korán van. - tette le fejét az enyémmel szemben, mosolyogva.

- Min mosolyogsz? - vontam fel a szemöldököm. - Ennyire vicces a nyomorom? - biggyesztettem le az ajkam.

- Jaj te! - nevetett fel immáron hangosan. - Nem a nyomorodon mosolygok. - simított ki egy tincset az arcomból.

- Akkor min? - vontam fel a szemöldököm.

- Azért mosolygok, mert itt vagy. - mondta ki egyszerűen én pedig most nem tudtam, hogy viccből, vagy komolyan is gondolja? Hisz.. olyan nagy egyszerűséggel mondta ki ezt, hogy képtelen vagyok komolynak venni.

- Azt hiszem én most akkor visszaalszok. - fúrtam fejemet a párnába, ám még egy kérdés az agyamban motoszkált - Hol vagyunk? - lestem rá egy szemmel.

- Nálam. - vont vállat, majd a kezemnél fogva közelebb húzott magához és fejét a nyakhajlatomba temetve kezdett el szuszogni. Én pedig egészen addig hallgattam ezt, amíg engem is elnyomott az álom.

Hangos kiabálás csapta meg a fülem. Shawn dünnyögve vont még közelebb magához, én pedig egy párnát szorítottam a fejemre, reménykedve abban, hogy tompul a hang, de sajnos nem segített sokat.

- Ki a franc az? - dünnyögtem, majd a párnát visszahelyeztem a fejem alá.

- Valószínűleg a srácok Liyah-val szórakoznak. - húzódott hátrébb Shawn, hogy rám tudjon nézni. - Jobban vagy?

- Hát, a fejem majd szétszakad, de már nincs hányingerem. - nevettem fel kínosan. - Mi történt tegnap este? - fordultam teljes testemmel felé.

- Háát.. - vakarta meg a tarkóját zavartan. - Sok minden.. - kerüli a tekintetem. Miért? Mit műveltem már?

- Shawn! Most azonnal mond el! - parancsoltam rá, és vártam a hidegzuhanyt.

- Jóó reggel Los Angeles! - rontott be Matt a szobába Nash-al a nyomában. - Mizu, csibéim? Mennyire vagytok másnaposak? - ültek le vigyorogva az ágy szélére.

- Ami azt illeti Sum hajnalban szépen kiürítette magát. - túrt a hajába Shawn nevetve, mire én válloncsaptam. - Au, hé! Én csak a kérdésre válaszoltam!

- Jó, ez igazából nem annyira érdekes. - legyintett Matt - Az érdekel, hogy kiturbékoltátok - e magatokat. - húzogatta a szemöldökét, miközben egy óriási vigyor terült szét az arcán.

- Hogy mi? - néztem rájuk értetlenkedve. Jaj, ne. - Ugye, mi nem? - mutattam kettőnkre ijedten.

- Nem feküdtünk le. - rázta meg a fejét Shawn.