24 óra azokkal, akik voltunk (befejezett)

Szőlőtőkék árnyéka

Egy kék haj tincs hever a hóban, a fehér anyag félig befedte a kék, kékebb és legkékebben végződő tincset. A férfi lassan felveszi, majd reménykedve tekint körbe.
Ez a nagyváros széle itt már csak a valaha büszkén itt álló, a hatalmas folyó felett átívelő híd romjai emelkednek ki a végtelenségig futó befagyott folyóból. Olyan mintha egy fehér sivatag lenne, ami alatt egy hajdan élettől pezsgő, mélykék színű, mostanra halott, talán a fenekéig is befagyott jégtömb lapul. A túloldalon, több kilométerre azonban ott a másik part, tele halottakkal. Ott a másik part ahonnan jött a férfi, ahol annyi fájdalom és veszteség érte.
A férfi eldobja a tincset, leül a hóba és csak figyel, nézi azt a bizonyos túloldalt, háta mögött egy felhőkarcoló sereggel. Talán most végre képes lesz szembe nézni azzal, ami odaát történt.

AKKOR

Aznap a szél hangokat hozott magával az utcáról, fegyverdörrenéseket, kiáltásokat.
Egy nő kapaszkodott fel egy, fekete autóra, barna, rövid hajába bele- bel kapott a szél. Előrántotta a pisztolyt és a halottak fele lőtt. Kettőt el is talált, majd újra töltött, azonban már túl közel voltak így le kellett ugrania a járműről. Kicsit megcsúszott, de nem esett el, csak futott tovább a panellakások szürke falai közt próbált menedéket találni, de mindenhol rátaláltak a halottak, éhesek voltak, éheztek a hideg tél miatt. A nő jég kék szemeiben kétségbeesettség látszott, de tudta nem adhatja fel, nem hagyhatja magára öccsét még akkor sem, ha tud boldogulni egyedül is, főleg azok után, ami bátyjával történt. Azonban azzal is tisztában volt, hogy egyszer meg kell halnia, és ha meghal azt majd a testvére miatt lesz.
- Lucy! - halott meg egy ismerős kiáltást a távolból.
- Öcsi... - suttogta, mert ha kiáltott volna azonnal halál fia. Szorosan a falhoz simult és lélegzet visszafojtva várt. Hallotta a körülötte csoszogó halottakat és imádkozott, hogy öccse ne jöjjön közelebb.
Lucy óvatosan lesett ki a fal biztonsága mögül. Meg is találta, a vörös hajú férfit. Bár, Lucy ahányszor csak ránézett erre a vörös hajú, borostás, kissé megviselt arcú férfire, ő csak egy ártatlan kisfiút látott. Mióta ez az egész kezdetét vette, csak öccse tartotta benne lelket, mert mindennap mikor felkelt és ránézett arra a tiszta, kisfiú arcra, mintha új erőre kapott volna, mintha azokban a jég kék szemekben még látta volna azt a már halványodó, de mégis ott élő régi világot.
Ahogy nézte a kisöccse, szeplős arcát, egy gyerekkori emlék jutott eszébe. Ahogy a vörös hajú kisfiú nevetve fut végig a szőlőtőkék közt, ahogy az almafák piros ékszerei hízelgően lógnak fejük fölé. A fehér fürtökön tükröződő narancssárga fény, ami a kisfiú vörös fürtjeit is egy pillanatra arannyá változtatta volna. Az a csilingelő gyermeki kacaj, amit már évek óta nem halott, amiért könyörögni is képes lett volna.
Az ültetvény aljában ott futnak együtt, versenyezve, ki ér előbb az öreg körtefához. Azzal az egy gyermeki, apró gonddal a fejükben, hogy ma vajon ki hintázik, és ki hajt?

Akkor azonban, ahogy ránézett testvérére, aki már felnőtt férfi lett, ahogy szeme előtt nőtt fel és változott át, ahogy látta eltűnni szeméből az emlékeket és érzelmeket az idő elteltével. Mindent megértett, minden, amit eddig vallott megváltozott és akkor elhatalmasodott rajta az a tudat, hogy belefáradt, hogy belefáradt ebbe az egészbe és tudta mit kell tenni.
Kirohant a rejtekhelyről.
-Noel! - kiáltotta és elmosolyodott, de szemei akaratlanul is telementek könnyekkel. Tudta, de még mennyire tudta, hogy egyedül nehéz, de azzal is tisztában volt, hogy egyedül több az esély és kevesebb a kockázat. Nem tudta, hogy túléli, vagy meghal, de számára most csak az volt a fontos, hogy öccse túlélje és mikor eldördült a pisztoly már rájött, hogy ez az a pillanat. Ma feláldozza magát, hogy testvére élhessen.
- Fuss öcsi, fuss! - ordította és kezét újra a ravaszra helyezte. Érezte, ahogy megindul a golyó a csőben, de abban a pillanatban egy halott rávetette magát hátulról, így a fegyvert kiverve kezéből, a golyó rossz célba talált, borzasztóan rossz célba. Az öcs ledermedt a fájdalomtól egy percre, majd szeméhez kapott, amiből ömlött a vér. A golyó csak súrolta, de Noel így is örökre megvakult.
A férfi, futásnak eredt és közben próbált célozni. Szerencséje volt a nővére feltartotta a legtöbbjüket, vagyis csak nővérének teste.

Noel megmenekült, azonban teljesen magára maradt.