Miraculous: Emlékezés/BEFEJEZETT/

6.fejezet

Ekkor befordult apám kocsija. Megállt a ház előtt, és kinyílt az ajtó. Még mindig öleltem Marinettet, de amint megláttam apámat kiszállni a kocsiból mindenemből kiment az erő.
- Jó estét kívánok!- köszönt kedvesen mit sem sejtve Mari. Én tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

~Adrien~

Nem engedtem el barátnőmet. Fel akartam idegesíteni apámat még jobban a kelleténél.
- Hazamegyünk!- kezdte unottan.- Ha jól emlékszem Natalieval
megüzentem, hogy nem találkozhatsz többett ezzel a lányal.
- Tessék?!- fehéredett el Marinette.
- Sajnálom, de a fiamnak nincs ideje, hogy lányokkal találkozgasson!- felelt kicsit ingerültebben.
- Ezt miért nem mondtad?- fordult felém könnyes szemmel Mari.
- Nem érdekel mit mondasz! Szeretem, és vele fogok maradni!- kiabáltam.
- Megengedtem, hogy bemenj hozzá a kórházba, a mai napot vele is tölthetted. Itt a vége! Ne kelljen mégegyszer mondanom! Gyere!
- Nem!- szorítottam magamhoz barátnőm mégjobban.
Meghallhatták mi folyik itt kinn, vagy megláthatták apám ingerült arcát Marinette szülei, nem tudom, mindenestre kijöttek.
- Jó estét kívánok!- köszönt Mr. Dupain-Cheng.
- Jó estét!- mondta udvariasan, de mérgesen apám.
- Megkérdezhetem, hogy mi a baj?- kérdezte az anyuka.
- Adrien nem találkozhat többet a lányukkal! Túl elfoglalt ahhoz, hogy ilyenekkel töltse az ideét!
Mari szülei köpni nyelni nem tudtak.
Barátnőm remegett a karjaim között .
- Kérem nem beszélhetnénk meg ezt egy csésze tea mellett?- ajánlotta fel mosolyogva Mrs. Dupain-Cheng. Csodáltam amiért ilyen higgadt tudott maradni, és még kedvességet is eröltetett magára.
- Nincs időnk. Hívják be a lányukat és nem lesz semmi baj.
- Elnézést, de mielőtt elválasztanánk őket, lenne egy kérdésem. Ön azt mondta, hogy a fiának nincs ideje, hogy barátnője legyen, amit biztosan jobban tud mint én. De akkor egyáltalán nincs szabadideje?
- Dehogynem, de...
- Akkor ön azt mondja, hogy üljön inkább a számítógép előtt?
- Nem azért jöttem, hogy kioktassanak nevelés ügyben. A lányuk nem találkozhat többet a fiammal és kész.
Gyere Adrien!- fogta meg a kezem.
Kitéptem magam a szorításából és futni kezdtem Marinettet is magammal húzva.
- Álljunk meg!- kérte.
Megtorpantam.
Könnyes szemmel rámnézett.
- Tudod, hogy nincs semmi értelme.
- De nem hagylak el! Megígértem.
- Majd kitalálunk valamit oké?- eröltetett halvány mosolyt az arcára.
Nem voltunk messze, még bőven láttak minket.
- Rendben.- hajoltam közel, hozzá és megcsókoltam. Ujjaimat az övé köré kulcsoltam, majd visszamentünk.
Szüleink nagyban vitáztak.
- Mindent megbeszéltetek?- kérdezte Marinette anyukája. Bólintottunk.- Bármikor szívesen látunk!- mosolygott rám.
- Köszönöm! Viszlát!- köszöntem el.- Szia!- adtam egy utolsó puszit barátnőmnek, aki szorosan átölelt.
Beszálltam a kocsiba, ami egyből el is indult.
- Ez nagyon csúnya húzás volt fiam.- mondta dühösen apám.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszolok.
- Ne lássalak meg mégegyszer ezzel a lánnyal!
Szemembe könny csillogott, nem láthatta meg, ezért elfordultam. Tudtam, bármelyik este átmehetek hozzá Macskaként, de nem volt ugyanaz.
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba.
- Holnap találkozok pár barátommal az állatkertben.- hazudtam. Tudtam, így ott keresne.- Voltam ott Alyával, Ninoval és Marinettel már egyszer. Az orvos szerint jó, ha megismételjük a programokat.
- Nem mész sehová!- kaptam apám válaszát.
- Akkor a holnaputáni fotózásnak lőttek, hacsak rám nem töröd az ajtót. Holnap délelőtt találkozunk a parknál.
- Elég legyen ebből a viselkedésből Adrien!- kiabált.
- Nem tilthatsz el Marinettetől! Nem vagyok már kisgyerek, hogy ilyeneket megszabj nekem!
- Az apád vagyok, és amíg itt laksz megszabhatom neked! Nem mész holnap!
- Próbáld megakadályozni!- siettem fel a szobámba.

~Marinette~

Láttam, amint eltűnik a kocsi a szemem elől. Felszaladtam a szobámba, és az ágyra feküdtem.
Anya feljött és megvígasztalt.
- Sajnálom kicsim!
- Miért ilyen kegyetlen?
- Nem tudom, de bármikor szívesen látjuk Adrient. Holnap áthívhatod. Bár nem hiszem, hogy elengednék.
- Köszi!- mosolyogtam rá.
- Jól van az arcod?
- Igen. Már nem fáj annyira, csak bizsereg.
- Oké. Majd szólok ha kész a vacsora.- ment ki.
A párnába fúrtam az arcom, bár nem sírtam.
- Nyugodj meg kislány, minden rendben lesz újra!- hallottam Tikki édes csacsogását.
Felültem és "megöleltem".
- Sajnos én ebben erősen kételkedem. Emlékszel, amikor kérdeztem, hogy te milyen embernek ismersz?
- Igen. Gondolom most azt akarod, hogy elmondjam.
Bólintottam.
- Marinette, figyelj! Az, hogy én máshogy ismerhetlek csak egy indok volt a téma elkerülésére. Az igazi oka a Katicaősök. Figyelj én több ezer éves vagyok.
Leesett az állam. A kwamim mindig életvidám, nevet, cuki, aranyos, de semmiképp sem öreg.
Láthatta érdekes arckifejezésem, mert nevetni kezdett.
-Igen ilyen idős vagyok. Minden szuperhőst azért választanak, mert van egy vagy több olyan tulajdonsága, ami nélkülözhetetlen. Neked ilyen az önfeláldozás és a segítőkészség.
A Katica és Macska talizmán a legerősebb mind közül.
- Ez azt jelenti, hogy több is van?
- Igen. Van még Teknős, Páva, Róka, Méhecske és Pillangó. Az utóbbi van Halálfejnél. A hősöket két szempont alapján választják ki. Egyik, az ellenség ereje, másik a tulajdonságok. A Macska és Katica talizmán birtoklásához több jó tulajdonságod kell legyen, mert erősebb mint a többi.
- Fel tudsz pár olyan tulajdonságot sorolni, ami már megtalálható volt valamelyik hősben?
- Persze. Volt már hűséges Róka, "jókedvű" Teknős...
- A "jókedvűt", hogy érted?
- Szó szerint MINDIG derűlátó volt. Ő öntötte a csapatba a lelket. Ha nem létezett volna, ma te se lennél itt.
Még beszélgettünk egy ideig, majd felhívtam Alyát és Ninot a másnapi esti óriáskerekezés miatt. Elmondtam, hogy Adrien is lehet jön, bár az "apró" részleteket kihagytam.
- Szia csajszi!- köszönt barátnőm.
- Szia!- válaszoltam. Jó volt hallani a hangját. Kicsit boldogabb lettem.
- Miért hívtál?
- Lenne kedved holnap elmenni este az óriáskerékhez?
- Persze. A fiúkat is hívjam?
- Igazából Adrien találta ki, Ninot pedig már felhívtam.
- Oksi! Apropo Adrien. Hogy is van ez? Elveszted az emlékezeted és ilyen hamar felszeded? A baleset előtt meg sem mertél szólalni előtte!- nevetett.
- Dehogyis! Ő nem a barátom! Tényleg, ő nem biztos, hogy tud jönni.
- Okéka, de mi ez a fura artikulálás? Mintha nem nyitnád ki a szád.
- Semmi, majd holnap mindent elmondok, ígérem, de ez nem telefontéma.
- Ha te mondod. Na le kell tennem, Szia!
- Szia!- köszöntem el én is.
Ezután lementem vacsorázni.
Az ételemet csak túrkáltam, nem voltam éhes. Ezt szüleim is észrevették. Aznap hamar lefeküdtem. Elegem volt abból a napból.
Mielőtt elaludtam volna, eszembejutott Adrien. Egy könnycsepp gördült végig arcomon.

~Adrien~

El sem akartam hinni az egészet. Mi üthetett apámba? Ennyire szigorú még soha nem volt.
Leültem a székemre és bámultam ki a fejemből. Legtöbb gondolatom persze Bogaram körül forgott.
- Mi van főnök?- zökkentett ki Plagg.- Már két és fél órája ott ülsz.
- Hogy mi van?!- akadtam ki.- Te talán a füleden ültél?!
- Persze, hogy nem!
- Akkor meg tudhatnád!
- Na szép! Megpróbállak megvígasztalni, erre te leüvöltöd a fejem.
- Bocs! Igazad van.- adtam neki egy camambertet.- Karmokat ki!- kiáltottam el magam miutan megette.
Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Hátam mögött akartam hagyni mindent. Az Eiffel torony tetején állatam meg. Lenéztem Párizsra. Minden olyan szép volt. A fényik gyönyörűvé varázsolták az éjszakai várost.
Furdalt a kíváncsiság. Ez a viselkedés még apámtól is sok volt. Az egy dolog, hogy szigorú, de ezt nem néztem volna ki belőle. Ha komolyan gondolta, és nem tud valami jó indokot arra, amit tett, akkor egy szörnyeteg. Szükségem volt valakire, aki megvígasztal. Jobban mondva szükségem volt A valakire, így elmentem Marinettehez. Ráugrottam az erkélyre. Már elég késő volt, ezért nem akartam kopogtat, bár a csapóajtó zárva volt. Még szerencse, hogy hosszú macskakörmeim vannak. Azokkal könnyedén kinyitottam.
Bementem. Kicsit tétováztam. Nem tudtam melyik jobb, ha Adrient, vagy ha Fekete Macskát pillantják meg. Végül visszaváltoztam. Ekkor fura nyöszörgést hallottam. Rögtön barátnőm ágyához siettem, de ott nem olyan állapotban találtam, mint vártam.

Sziasztook!😊

Itt a következő fejezet, szokásosan szerdán. Kicsit próbáltam belevinni Tikkit is mert azt vettem észre, hogy nagyon rámentem az Adrinette szerelmi szálra, ezért a következő részekben mind a barátokról mind a kwamikról többet szeretnék írni. A következő rész, szerintem szokásosan szombaton jön.
Szép napot mindenkinek!🐾

Annalulu🐞