R U Mine?

"Mit is mondhatnék, bonyolult"

Stacy

Éveken át néztem, ahogy Oliver összejön a suliba járó lányokkal, majd olyanokkal is akiket én nem ismertem. De tényleg. Féltékeny voltam, de ezt az egészet elnyomtam magamban. Oliver legjobb barátja voltam, nem tehettem mást, nem is szólhattam bele. Őszintén szólva nem is akartam. Azt szerettem volna, ha magától lát meg, ha magától veszi észre mennyire fáj az amit csinál. Nos, ez vagy nem történt meg, vagy nem érdekelte.
Most, az fogadt, hogy Samatha és Oliver nyálat cseréltek, majd Oliver ellökte magától a lányt.
-Itt meg mi az isten történik?! -kiáltottam. Utáltam! Végre történt valami jó, erre idejön ez a kurva, és szétcseszi azt amire már nagyon hosszú ideje vágytam, minden önzetlenségemet félre téve. Oliver volt az egyetlen, aki irányában önző akartam lenni.
-Upsz. Bocsika -nevetett zavartan Samantha.
Oliver csak állt ott teljesen megdermedve, az arca kezdett sápadni.
-Húzz el -mordultam a lányra, aki hátradobta a haját a válla felett és kivonult a szobából.
-Stacy... -szólt Oliver, gondolom magyarázkodni akart, de én csak felemeltem a kezem, hogy elcsitítsam.
-Hagyd Oliver. Megszoktam -suttogtam, és meglepődtem, mert a hangom furcsán keserves volt. Ledobtam a cuccom a táskámra, majd befeküdtem az ágyba. Oliver viszont nem akarta ennyiben hagyni. Leült mellém az ágyra. Végigsimított a karomon, egy halvány mosoly jelezte az arcán, hogy észrevette, az érintése mentén végig tiszta libabőr voltam.
-Bejött ide. Úgy viselkedett, mintha totál belém lenne esve. Próbáltam lerázni, próbáltam kimenni a szobából. Ő lesmárolt abban a pillanatban, hogy megjelentél. Ellöktem magamtól. Nem tudom mit akar, vagy, hogy mit képzel magáról. De én nem akarok tőle semmit Stace.
-Én csak... Sosem akartam még semmit annyira mint azt ami a mai nap folyamán közöttünk volt Oliver. Nem is tudod milyen rég vágytam erre. És aztán meglátom őt, ahogy éppen ledugja a nyelvét a torkodon...
-Annyira sajnálom Stacy -Oliver nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Láttam rajta. És nos én sem. Nem Ő volt a hibás, de akkor is megtörtént a dolog, és nem tehetünk úgy mintha mi sem történt volna.
-Én is nagyon sajnálom -suttogtam.
-Haragszol rám? -kérdezte. Oliver nem nézett rám. Ő már fejben eldöntötte, hogy milyen választ fogok adni a kérdésére.
De nem tudtam megválaszolni, ugyanis ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Jesse rohant be rajta, riadt tekintettel.
-A baba! -kiáltotta.
Oliver-rel egyből kipattantunk az ágyból. Ő a kocsikulcsáért rohant, én pedig felkaptam a cipőm. Azonnal átmentünk Jesse szobájába. Oliver és Jesse két oldalról támogatva vitték ki a verejtékező Beatrice-t, aki Jesse pólójában és fehérneműben volt. A lábain lefelé csorgott valami, ami lehetett a magzatvíz is. Nekem azonban fogalmam sem volt erről az egészről. Michelle, Jimmy, Jeremy és Samantha is megjelent, mindannyian kocsiba ültünk úgy ahogy voltunk, Oliver szitkozódva visszafordult a szobánkba, miután visszatért a kezembe nyomta az egyik kapucnis pulcsiját. Kimentünk a kocsikhoz, majd gyorsan megpróbáltuk megbeszélni, hogy kinek a kocsijával menjünk, vagy hogy egyáltalán ki vezessen.
-Én túlságosan ideges vagyok... -sóhajtotta Jesse.
Beatrice hirtelen felkiáltott, és a térde is megroggyant, ha a srácok nem csinálnak gyorsan valamit még a végén valami rossz dolog történik. Oliverhez fordultam.
-Vezess te!
-Hogy mi? -kiáltott totál bepánikolva.
-A Round-on ment, itt is megy.
-Oké! -kiáltott Jesse, és már fektette is be Beatrice-t Oliver kocsijába, aki csak kapkodta a levegőt. Miután Beatrice-t a lehető legkényelmesebben elhelyeztük, Jesse is beült a kocsiba hátra, Beatrice fejét az ölébe véve, én az anyós ülésen foglaltam helyet, Oliver pedig káromkodva vágódott be a kormány mögé. Azonnal indult is. Kicsit lejjebb húztam az ablakot, próbáltam segíteni a helyzeten és úgy gondoltam, hogy egy kis friss levegő biztosan jót tenne.
-Stacy vedd fel azt a pulcsit -szólt rám Oliver. Tettem amit mondott. Idő közben ugyan is teljesen megfeledkeztem a pulcsiról, csak szorongattam a kezemben. Hátul Jesse magyarázott Beatrice-nek, nyugtatásként, és vele együtt vett mély levegőt, majd fújta ki. Oliver gyorsan, de magabiztosan vezetett, én pedig láttam a mögöttünk haladó Pick up-ot amibe valószínűleg Jimmy-ék pattantak be.
-Jesse, értesíti valaki Maggie-t? -kérdeztem hátra fordulva.
-Azt hiszem mondott valamit Jeremy, hogy majd Ő.
-Oké.
Gyorsan visszaértünk a városba, gyorsabban mint gondoltam volna. Hirtelen lefékeztünk a kórház előtt, én meg már pattantam ki és szaladtam is be, hogy keressek valami embert, aki hajlandó segíteni nekünk. A recepcióssal kicsit meggyűlt a bajom, de gyorsan felfogta a kérésem, és már is telefonált egy mentőcsapatnak, akik kitoltak egy gurulós kocsit Oliver autójához és ráfektették Beatrice-t. A gurulós kis kocsival együtt szaladtunk be a kórházba, majd egy ajtó mögött eltűntek, az egyik pasas közölte, hogy csak az apuka és a szülők lehetnek bent, mert Beatrice adatait fel kell venniük, meg kell tudniuk a vizsgálatok eredményeit és át kell öltöztetni minden olyan személyt aki a szülés alatt bent lesz, steril ruhába.