R U Mine?

Amikor nincs tisztességes oldal

Stacy

Eltelt már pár nap mióta nem láttam Oliver-t. Kissé meglepő volt, hogy mennyire hiányzott már. Először mintha éreztem volna azt a bizonyos fizikai fájdalmat, tudjátok, mint amikor kötődtök egy tárgyhoz mondjuk. Egy karórához, egy gyűrűhöz, egy nyaklánchoz, vagy bármihez ami minden nap veletek van. És aztán hirtelen eltűnik, elhagyod vagy egyszerűen nincs a közeledben. Miután ez elmúlt maradt az üresség. Nem mozdultam ki itthonról, amikor Michelle hívott valahová azt mondtam, dolgom van, vagy hogy anyu betervezett valamit, pedig ilyenről szó sem volt. Otthon voltam, a szobámban, nem húztam fel a redőnyt, pizsamában voltam... És kegyetlenül szomorú filmeket néztem. Nicholas Sparks jó barátommá vált ez időn át, és tőlem fura módon, miután a filmek véget értek, a kezembe kerültek a könyvei. Zokogtam, bőgtem és az volt a kifogásom, hogy csupán a szereplők miatt sírok, mert minden film és könyv ezt csinálja, akár horror akár krimi, akár sírós. Először megszerettetik veled a szereplőket, aztán könyörtelen dolgok történnek velük. Ennyi a titok. Én pedig ügyesen bemagyaráztam magamnak, hogy csak miattuk sírok a könyvek és a filmek végén, vagy esetleg a közepén, attól függően mikor üt be a krach. Persze ez nem volt igaz. Amikor sírtam az egy kicsit miattam és Oliver miatt is volt.

Rájöttem, hogy mennyire rühellem, hogy mennyire utálom Őt (és magamat is) amiért pont belé lettem szerelmes. Annyi kedves sráccal találkoztam már, annyi mindenkit utasítottam már el miatta. És William volt az aki elhitette velem, hogy talán sikerül ebből kiutat találnom. Nagy hiba volt hinnem neki Természetesen erről sem én sem Ő nem tehetünk, mert hiszen nem tehet arról az ember, hogy kibe szeret bele. És én most nem úgy mondom ezeket a dolgokat, mintha Oliver csak két-három hónapja tűnt volna fel nekem úgy... Nagyon rég óta tombolnak bennem ezek az érzések, és sajnos nem tudom őket csillapítani.

"Ott a villám a szemedben, nem tudom tagadni.
Aztán ott vagyok én egy süllyedő hajóban, kifutok az időből.
Nélküled, sosem jutok ki élve.
De tudom, igen, tudom, hogy rendben leszünk."

Hétfő reggel aztán valaki szinte rám törte az ajtót. Ott feküdtem az ágyamban, teljesen éberen egy halom elhasznált papirzsepkendővel körbevéve és csak bámultam a szobám falait. Persze amikor kivágódott az ajtóm egyből odakaptam a tekintetem. Nem lepődtem meg. Michelle az ajtófélfának döntötte a fejét és csak nézett. Nem szólt egy szót sem, csak nézett engem és talán azon gondolkozott, hogy mennyire szánalmas, hogy itt fürdök a saját sajnáltatásomban. De sajnos ez nem zavart cseppet sem.

-Mit csinálsz Stacy? -kérdezte komolyan.
-Azt hiszem látszik -mondtam teljesen nyugodtan, mintha nem érdekelne kurvára semmi. És így is volt azt hiszem.
-Akkor megkérdezem újra. Mit csinálsz Stacy? -drága Michelle. Nem tudtam, hogy te arra vagy kíváncsi miként tervezem tönkretenni magam.
-Fürdök a saját sajnálatomban -mikor kimondtam ezeket a szavakat, Michelle csak grimaszolt.
-Ki mondta neked ezt? -kérdezte, mert a hangsúlyomból azt vette le, hogy ezt már mondta nekem valaki.
-Biztos sokan ezt gondolják -mondtam a szemeibe nézve.
-Idefigyelj! -kezdte és hozzám közelebb lépve villámokat szóró szemekkel figyelt. - Nem tudom mi történt, és azt sem, hogy hirtelen miért akarsz velem összeveszni, de ha addig élek is kirángatlak innen!

Felém mozdult és az ágyra lépve, a derekamnál fogva akart kirángatni engem a kis búvóhelyemről, de amint hozzám ért engem elfogott egy újabb mélypont alattinak is alig nevezhető állapot, szinte azonnal magamhoz ölelve kezdtem sírni. Szükségem volt valakire aki meghallgat, valakire akit igenis érdekel, hogy mi történik velem. Annyira magányosnak éreztem magam, hogy a mellkasom összeszorult és szinte levegőt is alig kaptam a rá nehezedő láthatatlan tehertől. Persze mindezt én okoztam magamnak, úgyhogy kicsit sem kéne meglepődnöm. Michelle a viselkedésem okozta meglepetés miatt megdermedt egy pillanatra, de aztán engem ölelve a hátamat nyugtatóan simogatva térdelt továbbra is az ágyon. Hebegve-habogva elmondtam neki mi a helyzet, hogy mik történtek köztem és Oliver között, hogy mennyire bosszant a viselkedése... Kitálaltam neki mindenről.