R U Mine?

Túl jó

Stacy
Az éjjel... Fantasztikusan aludtam. Talán még soha nem éreztem magam annyira kipihentnek mint mikor kinyitottam a szemem és valaki ölelésében találtam magam. Azéban akiében mindig is lenni akartam. A keze a hasamon pihent, a szuszogását éreztem a nyakamon és minden annyira tökéletes volt. Aztán az ujjai megmozdultak és simogatni kezdtek. Volt valami jó az érintésében, valami finom, valami puha. Az a gyengédség amivel engem érintett... sohasem tapasztaltam még ehhez foghatót. Szerelmes voltam, és boldognak éreztem magam. Tegnap megmentett valami olyasmitől amire nem voltam felkészülve, ugyanakkor borzalmasan élveztem. Végezhettem volna egy autó roncsaiban, végezhettem volna egy szalagkorlátra felkenődve, ám ez mégsem történt meg, mert ott volt Ő és vigyázott rám. Ahogy mindig is tette.

"Már az elejétől olyan voltál
Mint egy tolvaj
Elraboltad a szívemet
És én, a te önkéntes áldozatod
Megengedtem neked, hogy megnézd belőlem azokat a részeket
Amik nem voltak túl szépek
De te minden érintéseddel megjavítottad őket"

Megfordultam és még inkább hozzábújtam. Élveztem a meleget ami a testéből áradt és fürdőztem az érzésben amit ez nyújtott. A hátam kilógott a takaró alól, de Ő betakart, éreztem a lábainkat amik össze voltak gabalyodva. Szinte minden testrészünk összeért. Több voltam már mint boldog. A fellegekben éreztem magam, mintha... mintha mindez csak egy álom volna. Akkor tudatosult bennem, hogy ez a valóság amikor megéreztem az ajkait a homlokomon, amikor megéreztem az ujjait a hajamban, majd kinyitottam a szemem és élveztem, hogy a gyönyörű mélybarna szemeit az enyémekbe mélyeszti.

-Jó reggelt! -köszönt és elmosolyodott. Nem tudtam levenni a szemem a mosolyáról. Oliver mosolyoghatna többet is. De tudtam, hogy mivel nem sokszor teszi ezért még különlegesebb minden egyes alkalom amikor így látom. Ilyen boldogan.
-Jó reggelt! -köszöntem neki vissza és nem tudtam parancsolni a kíváncsi ujjaimnak, amik a hajába csúsztak. Kalandozva tértek a puha tincsek közé, amik egyszerűen függővé tettek. Oliver fordult egyet az ágyban, így felettem támaszkodott. Lábai az enyémek mellett helyezkedtek el, a takaró a hátáról a derekára csúszott és szinte tapadtak az izmaira a szemeim.

-Tetszik a látvány? -kérdezte és egyik kezével felfelé irányított az államnál fogva. A szemeivel olyan szinten belém látott, hogy az már-már rémisztő volt. Lehajolt és az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Kezei a derekamra siklottak, a hátam felemelkedett és minél közelebb akartam hozzá kerülni. Soha nem volt elég belőle. Keze a hajamat túrta, a másik még mindig a derekamon szánkázott, de nem tért illetlen helyekre.
-Azt hiszem jobb, ha megreggelizünk -váltam el tőle nevetve. Oliver ismét megajándékozott egy mosollyal, aztán kikászálódott az ágyból. Majdnem felsóhajtottam amikor megláttam, hogy egy szál alsóban van. Fejezd be Anastasia. Muszáj uralkodnod magadon! -korholtam magam.
-Na mi az? Nem jössz? -kérdezte és a kezét nyújtotta felém. Felhúzott az ágyról és a kezét leengedve a derekamra terelgetett ki a konyhába. El sem engedett, végig hozzám ért valahogy. A konyhába érve rádiót kapcsolt, aztán elővett egy-egy poharat, hogy kávét csináljon nekünk. A zene még hangulatosabbá tette ezt a reggelt, ami már így is fantasztikus volt.

Én elővettem egy serpenyőt és olajat öntöttem bele. Beizzítottam a gáztűzhelyet és ráraktam a serpenyőt, hogy az melegedjen ameddig tojást veszek ki a hűtőből. Amikor kivettem a tojást és megfordultam, Oliver-rel találtam szemben magam.
-Ó te jó ég! -kiáltottam, és majdnem elejtettem a tojást. Majdnem.
-Ennyire rémisztő vagyok? -kérdezte nevetve.
-Dehogy is. Csak nem számítottam erre -magyaráztam teljesen feleslegesen.

Oliver két keze az arcomra csúszott, egyre inkább közeledett felém, a légzésem felgyorsult és ezzel együtt a pulzusom is eltért a normálistól.
Aztán az ajka az ajkaimra került. Percekig csókolt aztán kelletlenül, de elhúzódtam. Csak felnevetett, amikor magyarázatul felmutattam neki a tojást, ami még mindig a kezemben volt. Elfordultam tőle, hogy folytassam a reggelink készítését, ám ekkor a keze csattant a fenekemen. Felháborodva fordultam vissza felé, hogy jól kioktassam, de amikor a tekintetére esett a pillantásom a gondolataim csak úgy elszálltak. Megbolondít ez a fiú! A testem minden porcikáját végignézte, aztán mikor rájött, hogy észrevettem (kicsit nagyon késve), de elkapta a fejét és kivette a mikróból a kávéinkat amik szerintem csoda, hogy nem futottak ki.