Love messages//h.s.// SZÜNETEL😢😢

7. rész

*****Harry szemszöge*****

A konyhába vettem az irányt.
Amikor beléptem és megláttam mi történik az egész testemen, minden porcikámon eluralkodott a harag és a gyűlölet.

Ott volt ő.
Az a gyönyörű lány akit láttam kint.

De nem egyedűl. Egy fiú csókolgatta a nyakát.
A lány ordított, ütötte ahol érte az a barom meg annál jobban csinálta.

Nem is gondolkodtam csak nekik rontottam.
Elrántottam onnan azt a senkiházit és ütöttem. Ütöttem és ütöttem egészen addig míg véresen nem feküdt a földön eszméletlenűl.

Aztán ránéztem a lányra. Ott feküdt a földön és zokogott. Zokogott és én nem tudtam mit csinálni csak fogtam felhúztam és szorosan átöleltem.
Azt akartam hogy érezze én mindig itt vagyok neki.

-Semmi baj! Már vége!-
Mondtam neki de ő tovább zokogott.

-Köszönöm!-
Mondta a sírástól alig érthetően.

Majd már csak azt vettem észre hogy kitépi magát ölelésemből.
Körbe néztem és megláttam a tömeget ami közben gondolom körénk gyűlt.

Jobban megnéztem és akkor láttam meg ahogy próbálja magát áttörni a tömegen.
Nem is tétováztam utána futottam.

Szinte kitépve az ajtót szaladt ki a zuhogó esőbe. És én is utána.

Láttam ahogy szaladt ezzel felbuktatva az embereket.
Szaladtam én is hátha utól tudom érni. 

Mikor már majdnem utol értem hirtelen megállt egy üzlet előtt.

Utána vettem észre hogy a város egy olyan részére érkeztünk ahol nincs sok ember. Szinte senki.

-Miért??!! Miért??!!-
Hallottam ahogy kiabálja ezt az egy szót. "Miért"

Oda akartam menni hozzá hogy megvigasztaljam de attól féltem hogy elszaladna vagy elkezdene kiabálni. Így hát inkább meghúztam magam egy fa mögött.

Sajnáltam. Nagyon sajnáltam.
Ha tehettem volna átvettem volna az összes fajdalmát de nem tudtam.

Tudom hogy most azt kérditek
"Mi lett a nagy, macsó Harry Stylest-al.

Őszintén, még én sem tudom.
Általában ilyen egy éjszakás kalandjaim vannak.

18 éves korom óta nem voltam szerelmes.
Akkor a barátnőm teljesen összetört. A barátaim mutattak egy képet amin éppen az ellenségemmel nyalják egymást.
Először nem hittem el de mikor már én is rajta kaptam teljesen összetörtem.

Azóta váltottam erre a rosszfiús, macsó stílusra.
El is voltam ezzel egészen idáig.
De ez a lány teljesen megőrít.
Tudom hogy csak szinte egy órája ismerem de már olyan érzelmeket táplálok iránta amiket már rég nem éreztem.

Lecsúszott a fal mentén, felhúzta térdeit és rájuk hajtotta fejét.
Még így is gyönyörű volt.

Kb 30 percig volt így.
Hogy bír ennyit sírni egy lány?

Aztán felállt és elindult gondolom haza. Kíváncsi voltam hol lakik ezért utána mentem.

Szó sincs róla hogy kukkoló lennék csak kíváncsi voltam hol lakik hátha később szukségem lesz rá.

15 perc múlva megállt egy ház előtt.

-Otthon, édes otthon.-
Mondta.

A hangja tele volt fájdalommal. Nem tudtam hogy most azért ami történt vagy mert nem szereti az otthonát.
Én betudtam a ma estinek.

Mikor már tízperce bent volt és sehol sem égett lámpa ezért oda mentem a ház elé mert eddig messzebbről figyeltem.

Ahogy jobban megfigyeltem a házat. Hát mit is mondjak nem volt kicsi. Sövényből volt a kerítés ezért nem lehetett belátni.

De én okos vagyok!
Felmásztam a szomszéd előtti fára. Mivel kiskoromban imádtam fára mászni nem volt nagy cucc.

Mivel elég sötét volt már nem sok mindent láttam.
Csak egy kis virágos kertet és egy
csúszdát. Biztos van kisebb tesója is mert azért gondolom nem ő csúszkál rajta. Kb velem egykorú lehet.

Mikor sikeresen lemásztam a fáról felhívtam Liemet aki azonnal felvette. Gondolom régóta keresnek. Hát eleg szépen elhúztam.

Kaptam egy szép kis agymosást miszerint már egy órája keresnek.
Miután végzett lediktáltam a címet.

Fél óra múlva már bent ültem a kocsiban úton hazafelé és kérdésekkel bombázva.

Puszi Bia😘😘😘😘😘😘