Love messages//h.s.// SZÜNETEL😢😢

2./17. rész

-Akkor induljunk!-
Mondtam suttogva. Nem szeretném ha anyu meghallana mert kapnék egy év szobafogságot és elvenné fél évig a telóm.
Köszönöm de nem kérek ebből.

Oda álltam az ajtó elé és elkezdtem hallgatózni.
Valahogy mégis ki kell jutnom.

Ahogy hallottam bár nem sok mindent anyu éppen beszélt valakivel és ha jól hallom a nappaliban.

Remek. Akkor a bejárati ajtó kilőve.
Akkor nem maradt más választásom mint az ablak.

Odasétáltam és teljesen kinyitottam.

-Pont jó!-
Mondtam mosolyogva.
Ha egyedül vagyok néha szoktam magamban beszélni.
De szó sincs róla hogy bolond lennék csak egy hülye szokás.

Szóval mivel nem volt más választásom ezért leugrottam az ablakból.

Hát mit ne mondjak eléggé kényelmetlen helyzetben értem főldet. Az egyik lábam kinyújtva, míg a másik behajlítva. A kezemim pedig a falba vertem.

Nagy nehezen felálltam és a házfalához simulva lépkedtem a sövény felé.

-Oh anyu miért növesztettél sövényt?!-
Kérdeztem boszankodva mikor a sövény kerítéshez értem.

Nehezen felküzdöttem magam a tetejére ahonnan nagy puffanással értem földet.

-Holnapra tuti izomlázam lesz!!-
Bosszankodtam magamban miközben leporoltam magam.

Ekkor vettem észre hogy a nyakamból nagyon folyik a vér.

-Ez most komoly?!-
Kérdeztem felháborodottan.
Egy zsebkendőt kotorásztam elő a táskámból és rátartottam a sebre.

Majd elővettem a telefonom hogy megnézzem az időt.
6: 20
Király időben vagyok.

Elkezdtem lassan sétálni.
Azért bennem volt egy kis félelem.

Miközben gondolkodtam észre sem vettem és a parkhoz értem.

-Hát akkor rajta!-
Bíztattam magam miközben egyre beljebb lépkedtem a parkban a vak sötétben.

-Mégha nem is lenne ilyen sötét!-
Mondtam idegesen majd bekapcsoltam a lámpát a telefonomon.

Világítottam magam előtt miközben sétáltam és jobbra-balra forgattam a fejem hátha meglátok valamit vagy inkább valakit. A szemem már egyre jobban kezdte megszokni a sötétséget így szinte mindent láttam.

Miközben elhaladtam az egyik pad mellett észrevettem hogy van rajta valami.

Lassan kezdtem hátrálni majd
megláttam.
Egy levél.
A szívem a melkasomban úgy dobogott mintha kiakarna törni onnan.

Lassan, remegve bontottam fel de ami benne volt arra aztán végképp nem számítottam.

Nézz hátra

Ez állt a levélben.
Nekem mostmár a könny is kicsordult a szememből annyira féletem.

Remegve csukott szemmel megfordultam.
De ami a szemem elé tárult arra nem találtam szavakat.

Hirtelen homályosulni kezedett minden. De nem.
Most nem a könnyektől.
Ez egészen más volt.
A külvilágot tompán érzékeltem miközben éreztem hogy az egész testem elgyengül.

Már csak éreztem hogy a lábaim összecsuklanak és valaki elkap majd elnyel a teljes sötétség.

Na??!!!
Remélem tetszik!!
Nemsoká hozom a következő részt.

Nagyon szeretném megköszönni a csillagokat és a kommenteket!!
Nagyon sokat jelentenek!!

De persze ezekből sosincs elég úgyhogy várom a visszajelzéseket!!!

U. I. Sok-sok nutella!!
Nutellából soha nem elég!!

Puszi Bi😘😘😘😘💕💕💕💕💕