Nézz hátra!
-Ez ált a levélben.
Nekem a könny is kicsordult a szememből. Annyira féltem.
Remegve csukot szemmel megfordultam.
De ami a szemem elé tárult arra nem találtam szavakat.
❕🔊 Figyelem!!!!
Ez az én agyam szüleménye!!!
Úgyhogy kérlek ne k...
Majd már csak hazafelé sétáltam de mikor beléptem az ajtón nagy meglepetés fogadott....
Anyu ott állt a nappaliban karbatett kézzel az egyik kezében pedig egy levél volt. Egy kicsit megijjedtem. Csak imádkoztam magamban hogy nehogy a leveles fiútól legyen. Még nem mondtam el neki ezt a dolgot. Lehet most azt kérditek 'Miért nem?' De egyszerűen nem mertem még magam sem tudom miért.
- Szia anya!! Milyen volt a napod mert nekem nagyon jó!! Nagyon sok a lecóm úgyhogy megyek is csinálni!-
Mondtam el gyorsan és elkezdtem szaladni felfelé a lépcsőn.
-Stella Watson!!- Kiabált utánam mikor már úgy a lépcső felénél járhattam. Összeszorítottam a szemem és szépen lassan megfordultam.
-Nem gondolod hogy lenne egy kis megbeszélni valónk?- Kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- De.- Mondtam nagyot sóhajtva.
Lementem és leültünk a nappaliba a kanapéra. Elmeséltem neki mindent az elejétől a végig ezzel a leveles dologgal kapcsolatban.
-És körülbelül ennyi lenne!- Mondtam kicsit félve.
-De kislányom miért nem montad ezt el?- Kérdezte kedvesen. Fura. Azt hittem mérges lesz.
-Nem tudom.- Mondtam lehajtott fejjel.
-Tudod ez most rosszul esett!- Mondta szomorúan ami miatt nekem majd megszakadt a szívem.
-De mostmár tudod úgyhogy inkább felejtsük el.- Mondtam neki mosolyogva amin ő is elmosolyodott.
-Viszont mostmár megkaphatnám a levelem?- Kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Tessék- Adta oda majd felállt. De még mielőtt kiment vissza szólt.
-Szó sem lehet róla!- És kiment.
-Mi?!- Kérdeztem ilyen fura fejet vágva amit ő már nem látott. -Biztos.- Mondtam vállrándítva. Gyorsan szétnyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.
Találkozzunk 7-kor azucátokbanlévőparkban.
XxH
Ledermedtem. Találkozni akar. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Most végre kiderül hogy ki a szerelmem. Igen a szerelmem. Lehet hogy nem láttam de a levelein keresztül beleszerettem.
Viszont itt van a másik. Mi van hogyha egy rabló, vagy gyilkos?! De akkor is találkozni akarok vele!!
Ránéztem az órára. Fél öt. Még van időm készülődni csak el kell kéreszkedjek anyától. Nem mondom hova megyek mert biztos nem engedne el.
-Anya!!- Mondtam a konyhába menet. -El kell menjek vala....- Nem engedte hogy befejezzem.
-Szó. Sem. Lehet. Róla. - Mondta tagoltan. -Mi?! De hisz végig se mondtam!!- Mondtam hisztisen. Nem szeretek ilyen lenni de ezt ő hozta ki belőlem.
-Azt hiszed nem tudom hogy azzal a leveles pasassal akarsz találkozni?!- Kérdezte felháborodottan. Szóvel elolvasta a levelem.
-Még te vagy felháborodva?!- Kérdeztem kiabálva.
-Milyen jogon olvastad el a levelem??!!- Nagyon ideges voltam.
-Olyan jogon hogy én vagyok az anyád!!! Te velem így nem beszélsz!! Igaza volt Stivnek!! Leány iskolába kellett volna küldeni!! Nem mehetsz el!! Pont!!- Ezzel lezárta a beszélgetést (vagyis inkább ordítozást).
Pontosan oda ütött ahol a legjobban fáj. És ezt nagyon is jól tudta.
-Gyűlöllek!- Mondtam neki könnyektől csillogó szemekkel. Nem is bírtam ott maradni Sírva szaladtam fel az emeletre.
Zokogva leűltem az ágyra. Aztán gonoltam egyett és elővettem az ágyam alól a dobozt amiben tartottam a leveleket amiket kaptam.
Mikor már úgy egy órája nézegettem őket elhatároztam.
-Akkor is el fogok menni!- Mondtam magabiztosan. Felálltam és odamentem a ruhás szekrényemhez. Elkezdtem kutakodni. Nem akartam kiöltözni de azért mégsem valami csövesként akartam megjelenni.
Ezt választottam:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mikor kész lettem ránéztem az órára ami fél hetet mutatott. -Uramatyám!!!! Én ennyit készülődtem??!!- Kérdeztem suttogva. Lépteket hallok.
-Gyorsan!! Valamit!!- Mondtam ijjedten.
Majd hirtelen beugrottam az ágyba és a nyakamig húztam a takarót és úgy csináltam mintha aludnék.
Anyu benyitott és mikor látta hogy alszok (amit tetettem) csak ennyit mondott.
-Nagyon sajnálom! Szeretlek!- Majd kiment.
Hirtelen olyan büntudatom lett de akkor is elakarok menni.
