Pokoli Angyal

*3.rész*

Sziasztok!
Bocsi hogy nincsenek nagyon részek csak ihlet hiány van meg ugyebár nem akarok nektek nagyon szar részeket hozni mert ugyan annak meg mi értelme?  Igyekszem gondolkodni hogy milyen szálon lehetne izgi "körömrágós" részeket hozni de sajna nehezen megy 😔
Igyekeztem ebbe a részbe valami jót is csempészni és remélem sikerült is.
Jó olvasás 🙂

Pár percre mintha megállt volna az idő. Nem mozdul senki se és csak a levegővételt lehetett hallani. Na, jó akkor most én jövök.. Felbukkanok Elizabeth mögött és neki nyomom a kést, amit valamelyik angyaltól vettem „kölcsön". Amilyen erővel nyomom neki már kezd vérezni kicsit.

-Enged el..-mondom a fülébe.

-Vagy ha nem akkor itt helyben végzek veled.-éreztem, ahogy a lány meglepődött rajtam.

Megint pár perc néma csend majd hirtelen elmetszi Deláni nyakát és ellöki magától. Deláni tehetetlenül elesik a földre és kezd egy fekete tócsa lenni alatta. (A démonok vére eleinte fekete majd bordó lesz) Morgok, majd átnyomom a bordái között a kést. Felordít és eltűnik a tesójával együtt. Csak én meg Deláni vagyunk itt, na meg rengeteg angyal.

-Gyere, menjünk. A szobánkban el látlak, addig szorítsd a kezed oda.-teszem a kezét a vágásra és szorítom oda ezzel lassítva a vérvesztést. Egy villanás és máris a kolesz szobában vagyunk. Gyorsan leteszem az ágyamra a fulladozó meg vérző Delánit.

Hu, elkapom egyszer Elizabethet és akkor nem kegyelmezek rajta annyi szent!

Előkapom a táskámból az egyik üvegcsét, amiből egy keveset kitöltöm pohárba. Fogok egy rongyot és belemártom, a pohárba had ázzon. Elveszem a kezét a sebről és egyből gyorsabban folyt a vére. Kitéptem egy tollamat mire felordítottam és a nyakához tettem azt. Halványan világítani kezdett majd mikor elmúlt a fénylés már semmi baja nem volt Deláninak.

-Na, pihenj most. Az első 2 napot tuti ziher kihagyod.

-Oh pedig úgy akartam volna menni.-mondta szarkasztikusan. Szuper még akkor normális, hogy nem akar menni.

Meghallom, hogy nyitódik az ajtó és ki lépett be rajta? Persze hogy a kis Elizabeth a pincsivel!

-Mit keresel itt?-sziszegtem.

-Hm, nem is tudom.. Talán hogy ez nem csak a te szobád..

-Hagyjad Eliz.. Menjünk hozzám..-mondta halkan a kis pincsi. Morogva, de elmentek. Hagytam Delánit pihenni és én pedig elmentem körbe nézni.

Olyan hajnali háromkor visszajöttem és márcsak az ágy hívogatását hallottam.

Másnap reggel olyan 6-7 óra körül dörömbölésre ébredtünk.

-Ébresztő! 15 perc és reggeli majd 7:30-kor tanítás!-hallottuk az ajtó másik oldaláról. Morogva felkeltem és Deláni felé néztem. Olyan angyali, de aki ismeri, az tudja, hogy egy mozdulattal is elmetszi a nyakad és véged. Na, igen egy valódi kisangyal.

-Deláni ébresztő..-morogtam, mert hamár én fent vagyok, akkor ő is legyen.

-Rohadj meg Michael..-dünnyögte.

-Kösz nem. Na, ébresztő csipkerózsika.-dobtam hozzá egy párnát.

Mire elkészültünk márcsak 10 perc volt tanításig. Felkaptam a táskám és elrohantunk Deláni táskájáért is majd onnan az ebédlőbe ahol megint csak úgy bedobtuk a kajákat a táskákba majd mentünk az udvarra ahol volt az első óránk.

Mire megérkeztünk már mindenki ott volt. Szétnézve rájöttem, hogy ha Deláni nem lenne itt, akkor végem lenne, olyan sok angyal van.

-Fasza már az ördög porontya is meg a kis démonja is itt van..-hallottam meg egy ismerős, de idegesítő hangot. Ez a kis pincsi!