Pokoli Angyal

*2.rész*

Az nem lesz elég. Hamarabb kell. Vagy az angyalok elvisznek..

-Az lenne az utolsó tettük.-morgom.

-Nem maradhatsz itt olyan hosszú ideig. Még mindenki tudja, hogy a pokolba tartozol, de ha sokáig távol vagy akkor akárhogy magasztalni akarnak ott, akkor is kikerülsz és akkor pedig az angyalok lecsapnak rád.

-Jó akkor igyekszek.. De akkor is nehéz szerezni társakat, ha itt mindenki jó és te pedig a rosszhoz szoktál.. Na meg nincs is nagyon kedvem hozzá.

-Hm, akkor tedd azt, hogy kiállsz a másik mellett. Azt néha lent is csináltad. Például nálam.

-Jó, de ha egyből rám akaszkodik, akkor széttépem!

-Nyugi már. Akkor meg leszedem rólad.

-De hogy csináljam? Minden angyalka itt gyakorolja a jóságát, hogy másoknak segítenek..-mondtam mikor nekem jön egy gyerek és amilyen gyorsasággal ütköztünk olyan erővel estünk el mindketten.

-Most végre megvagy!-hallottam egy női hangot?!

-Mi a frász?-szólalt meg Deláni és ezt még én se értettem.

Ki a faszom ez a csaj, aki belém futott meg ki az, aki üldözi?

Odaért hozzánk az üldözője és jobban megnézve eléggé cicababa stílusú volt. Egyszer jó, de ha rámkattan megbolondulok..

-Minek képzeled magad te kis fruska?!-rántotta meg a belém jövőt a cicababa.

-Hagyjad már te lotyó..-morogtam a lánynak miközben felkeltem.

-Hogy mit mondtál?!-sipította és ezzel együtt kishíján be is szakadt a dobhártyám.

-Pont azt.. Vagy talán nem hallasz? Megsüketültél a saját visításodban?

-Inkább húzz innen..-morogta.

Ez komolyan meg akar halni??

-Csajszi szerintem fogd be a csini kis szád vagy leverem azt a 20 vakolatot rólad és még azt is akkor, ha jó kedvem van.

-Kinek képzeled magad, hogy így beszélsz velem?! Tudod, te ki vagyok?!

-Ja, egy ribanc..-mondtam azzal vissza is húztam magamhoz a lányt aki fellökött.

-És ha nem hagyod, békén velem gyűlik meg a bajod és azt meg szívod..-folytattam.

-Chh.. Kinek kell ez a csaj..-hagyta ennyibe. Láttam, rajta hogy nem tud semmit hozzám vágni ezért inkább ennyiben hagyja. Végre elment..

-Mi volt ennek a baja?-néztem a lányra, aki még mindig a karjaim között nyugvót.

-Megmondtam, hogy nem nézhet le es nem tehet a csicskásává majd odaégettem a sminkjeit vagy, ahogy én hívom a vakolatokat.

-Az igen.-mosolyodtam el.-Nem vagy semmi. Ez tetszik.

-Csupán nem hagyom magam. Ahogy neked se úgy vigyázz.

-Vettem.

-Amúgy leszünk barátok?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Delánival szinte egyszerre esett le az állunk a kérdés miatt.

-Persze hogy lesz a barátod!-reagált gyorsabban Deláni mint én.

-A nevem Elizabeth.

Szuper.. Hány Elizabeth van még?!

-Az enyém meg Michael.

-Az angyal?-tátotta el a száját és komolyan erre a kérdésre nem tudtam, hogy nevetéssel válaszoljak vagy vegyem sértésnek.. Elnevettem magam ahogy Deláni is.