Pokoli Angyal

*10.rész*

Igen megérkeztem ilyen hosszú idő után végre. Legalábbis igyekszek visszatérni 😅

Michael: Mi lenne, ha nem dumálnál annyit és kezdenéd?

Író: Akkor véged lenne.. Meg ugyanez lenne akkor is, ha tovább jártatnád a szádat..*morogja, mire Michael inkább befogja*

••••••

-Deláni?-szólalt meg a nagy csöndet megtörve. Hangja az egész termet bejárta.

-Mit keresel itt?-kérdezte.

-Királynőm, önhöz jöttem..

-Akkor mit keresel itt? És akkor mért nem értesítettek? Tudod, hogy engedély nélkül nem léphetsz be.-a meglepődésből hamar megváltoztatta a hangszínét olyanra, ami tekintélyt parancsolt.

-De úgy tűnt mintha valaki betört volna aztán..-nem tudtam abba hagyni, mert közbeszólt.

-Deláni te is tudod, hogy ez még nem mentség hisz megöltél valakit. Nem néztem volna ki ezt belőled..-sóhajtotta lemondóan.

-De én nem is öltem!-néztem a hullára.

-Őt így találtam, már ahogy egy másik démont is!

-Másik is van?

-Igen, de itt nagy baj van. Kérem, jöjjön, velem elviszem egy biztonságosabb helyre.-indultam meg felé, de megállított.

-Sajnálom, de nagyon úgy tűnik, hogy te vagy a bűnös.. Tudod a többit..-nem mondta, ki de tudtam mi következik.. Börtön. Sóhajtottam egy nagyot. Nem adhatom fel hisz meg kell találnom Michaelt. Cellán keresztül pedig igen nehéz lenne. Nem tudom mi van a királynővel, de valami betett neki hisz eddig mindig hitt nekem és nem csak a szemének. Jöttek az őrök és elvittek.

A cellába érve keresni kezdtem, hogy van e valami, ami segít a többiek irányításában, de csak egy ablakot találtam.

Nagy segítség mit ne mondjak.. Gyerünk Deláni gondolkozz..

Mikor kezdtem kifogyni a lehetőségekből akkor lépteket hallottam közeledni az ablak másik oldaláról. Némán figyeltem, míg egy ismerős alak el nem haladt.

-Arura!-szóltam az elmenő bukott angyalnak, aki megállt és hátra nézett keresve, hogy kis is szólt hozzá.

-Itt lent..-sóhajtottam mire rám kapta ezüstös szemeit majd odasietett hozzám.

-Deláni? Mi történt?

-Hosszú, de segítened kell. Nem tudok megszökni így te leszel most a szemem és minden másom. Mindenről értesíts, és amit mondok, azt neked kell megtenni vagy átadni másoknak. Képes vagy erre?

-Ugyan Deláni. Tudod, hogy igen.

Elmosolyodtam hisz így akkor meg tudom oldani a dolgokat hogy ne álljanak le mindennel.

-Akkor holnap gyere vissza észrevétlenül és addigra kitalálom, hogy legyen tovább. Megtudod oldani?

-Hülye kérdés. Még szép.-mosolygott rám majd elment.

Mikor már eltűnt a látókörömből egyből eljöttem az ablakból. Nekidőlve a hideg falnak a földre ültem és néztem ki a cellámnak a rácsain keresztül. Néha hallani lehetett egy kis kiabálást, de nem volt túl forgalmas az élet lent.

Mi történhetett a királynővel? Tényleg Mich tette ezt a társaival?

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ugyan mért tette volna, majd csak annyit veszek észre, hogy már alszok is.