Tollfirkák

2.

Lia csendes lány volt. Nem igen akadtak barátai. Nagyon szeretett olvasni, fuvolázni és nagyon szeretett sétálni. Az erdőket és a hegyeket kedvelte legjobban. Jó tanuló is volt, szülei mindketten a közeli egyetemen tanítottak történelmet és nagyon odafigyeltek a lányuk oktatására. De Lia nélkülük is tanult eleget, mindig szorgalmas gyerek volt. Többnyire a becsületességet, a jószívűséget preferálta és nagyon nem tűrte a hazudozást, lenézést, piszkálódást. Mindig azt mondta, hogy ezek a gyenge, szomorú ember ismertetői. Épp ezért igyekezett kedves lenni a rosszakaróival, akikből meglepő módon, nem volt hiánya. De Lia mindezek mellett figyelemreméltóan szép volt. Vörösesszőke haja, általában hullámosan omlott a vállára, a jól ismert, kedves mosolya gyakran vált a legszebb kiegészítőjévé. De ő nem hangsúlyozta a szépséget. Egyszerű, olcsó, néha formátlan ruhákban járt, nem sminkelte magát, nem járt el bulizni, átlagos tinédzser lány volt, átlagon felüli bölcsességgel.
Az iskolában nem nagyon kedvelték. Okos volt, a tanárok kivételeztek vele, bár ezt a lány szintúgy nem akarta, mint a többiek. Ráadásul, hiába volt helyén az esze, a túl jó szíve és az enyhe megalázkodása vitte őt a ranglétra aljára. Mindig segíteni akart azoknak, akik bántották, de ők csak, ha tudták kihasználták, ha nem sikerült nekik, folytonos megaláztatásnak vetették alá. Vagy egyáltalán nem foglalkoztak vele. Ezek az állapotok általában hetenként változtak. De Lia állta a sarat, erős lány volt és hitte, hogy meglágyulnak majd a gonosztevői is.
Egyik nap Liáékhoz rokonok jöttek. Édesanyja nővérének a családja érkezett hozzájuk, és egész hétvégén maradni terveztek. Emma is jött, Lia majdnem hasonló korú unokatestvére, aki csupán pár évvel volt idősebb nála. Szöges ellentéte volt a lánynak. Csinos volt ő is, de drága ruhákat hordott, reggelente órákat képes volt eltölteni a fürdőszobában, társasági életet élt és nem igen érdekelte az iskola. De mindezek ellenére jól kijöttek egymással. A hétvégén a két lányt egy szobába tették, így rengeteget beszélgettek mind két nap. Lia mesélt neki pár érdekes tényt, megmutatta a lánynak a féltve őrzött verseskötetét, Emma pedig mesélt neki a bulikról, a fiúkról, ruhákról és a barátokról. Aztán egyik este elég bizalmasan kezdtek el sugdolózni. Lia elregélte unokatestvérének, milyen nehéz dolga van az iskolában, de nem várt sajnálatot, csupán jól esett elmondania a dolgot valakinek, mivel anyját nem szerette volna ilyenekkel terhelni. De Emma a szívére vette a dolgot. Miután hazamentek küldött Liának egy csomagot, tele kozmetikai termékekkel, ruhákkal, magazinokkal. Lia vonakodva fogadta a dobozt, nem volt szüksége ilyen dolgokra. De egyre többet kezdte nézegetni a ruhákat, és a női magazinokból is el-el olvasott egy cikket. Aztán támadt egy gondolta. Még két nap van hátra a hétvégéig. Csak ezen a héten, ebben a két napban kipróbálja magát, és felveszi valamelyik ruhát a csomagból, és halványan kisminkeli magát. Így is tett. Másnap amikor reggel megjelent az iskolában, nem kis megdöbbenést okozott, nagyon drága, csinos ruhában, enyhe sminkkel. Eddig is nagyon szép volt, de az osztálytársai minta csak most vették volna észre. A két nap nagyon érdekesen telt. Liát körül rajongták, buliba hívtak, jó pár lány odament hozzá a szünetben, a fiúk pedig elkezdtek a lány kegyeiért esedezni. Ám Lia a régi maradt, mindent visszautasított, de most hirtelen senkit nem zavart, úgy érezték ettől csak különleges.
Eljött a hétvége. Mindenki elbúcsúzott a lánytól, még kérdezgették, hogy biztosan nem akar-e elmenni valamelyik programra, majd úgy köszöntek el tőle, hogy hétfőn beszélnek. Lia a hétvégén visszacsomagolt mindent a dobozba, és betolta az ágya alá. Hétfőn pedig úgy ment iskolába, ahogy mindig. Egyszerűen, olcsó ruhákban, béna táskával. A nap elején még egy keveset foglalkoztak vele, kérdezgették, de nap végen már minden a megszokott szerint történt, minden ugyan olyan volt. Majdnem minden. Lia más lett. Óriásit csalódott az emberekben, rájött milyen hazugok valójában. Hiszen ő ugyan az a lány volt mindig, csak pár nap erejéig más ruhát húzott. De az emberek rettenetesen álszentek voltak. És ez nagyon elkeserítette a lányt. Ő mindvégig ugyan az volt, mégis kettőt láttak benne. Imponált az embereknek a drága ruhája, a lány szépsége, s a valószínűsíthető gazdagsága. Azt remélték nekik is kijut belőle valami. Ez persze közel sem volt így.
Lia igyekezett ugyanolyan kedves maradni az emberekkel, de nehezen ment neki. Két nap. Csupán két nap kellett neki ahhoz, hogy megváltozzon a véleménye. De megmakacsolta a magát. Nem fog megváltozni, ugyanolyan marad. Hiszen ezek az emberek szomorúak és lehangoltak. Csak igyekeznek az ellenkezőjét mutatni. Pont ezért kell továbbra is kedvesnek maradnia, hogy segíthessen ezeken az embereken. Hiszen szükségük volt rá. Csak ők ezt még nem tudták.