Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

3. Mi az álmod?

Az első munkanapom reggelén izgatottan és legfőképpen fáradtan ébredtem. Miközben a reggeli kávémat szürcsöltem, azon tanakodtam, hogy vajon, hogyan kellene viselkednem a fiúkkal? Mert igaz, hogy tegnap este tök jól összebarátkoztunk, de aztán Sugával...hmmm... Suga...még mindíg dühöt és hitetlenséget érzek, mikor vissza emlékszem szavaira...hogy képzeli egyáltalán?!
A kávémat lecsapva inkább bevettem a nyugtatómat. Elég szerencsétlen lenne idegbetegen kezdeni a munkát...

Egy héttel később...

Ha egy percig is azt hittem, hogy nehéz lesz nem beleszeretni a BTS-be, hát tévedtem.
Egy hete dolgozom mellettük gyakornokként, ami annyit takar, hogy azt kell csinálnom, amit mondanak. Eddig vasaltam már hajat, futottam fellépő ruhákért, javítottam díszletet, elláttam őket innivalóval és volt olyan, hogy egy kisvárosból visszaautóztam Söulba kimchiért, mert ők csak abból az étteremből voltak hajlandóak enni... Komolyan néha azt érzem, hogy ők nem is idolok, hanem rabszolga hajcsárok.
  Éppen leültem öt percre egy kanapéra, amíg a fiúkat fotózzák, amikor megcsörrent a telefonom és megjelent a kijelzőn Min Jah képe.
- Igen? -vettem fel fáradtan.
- Rara itt vagyok a stúdió előtt, de két nagydarab rendőr nem akar beengedni, hiába mondom, hogy hozzád jöttem...
- Mi?! Min Jah miért jöttél egyáltalán ide??- lepődtem meg barátomon.
- Nem emlékszel? Tegnap megbeszéltük, hogy meglátogathatlak! - mondta kicsit sértetten. Óh, hogy az a...teljesen kiment a fejemből a sok munka miatt!
- Áh! Tényleg! Majdnem elfelejtettem! - próbáltam oldani barátom haragját.
- Nem majdnem Rara. Teljesen elfelejtetted... mióta gyakornok vagy, teljesen elhanyagolsz... - panaszkodott Min Jah, teljesen jogosan. A fiúk munkabeosztása szerint dolgoztam én is, így szinte minden nap csak késő este értem haza, ha meg sikerült kicsit korábban, akkor egyedül töltöttem a szabad időmet. Tegnap Min Jah-val összefutottunk a kisboltban és megbeszéltük, hogy ma találkozunk, de teljesen megfeledkeztem róla.
- Igazad van Min Jah ne haragudj! Csak a munkám...
- Nem haragszom, amennyiben végre beengedsz, ugyanis ez a két fickó mindjárt megesz! - mondta kicsit riadtan, amitől elnevettem magam.
- Fél perc és ott vagyok.- tettem le a mobilt és indultam barátom megmentésére.
- Jó napot uraim! - köszöntem kedvesen a két- egyébként tényleg gorilla méretű- biztonsági őrre, akik épp Min Jah-t próbálták egyre kevesebb türelemmel eltántorítani céljától, miszerint ő márpedig akkor is bejut.
- Jó napot kisasszony! - hajolt meg előttem nagy tisztelettel a két alak, no nem azért, mintha annyira tisztelték volna a gyakornokokat, hanem mert tudták, hogy én vagyok a cég tulajdonosának a "lánya".
- A fiú hozzám jött látogatóba, kérem engedjék be!- tértem hamar a lényegre, amitől a biztonságiak sűrű bocsánatkérések közepedte beengedték Min Jah-t.
- Már azt hittem sosem jutok be! Köszi Rara! Na és milyen a BTS-el dolgozni??
- Borzalmas! Komolyan nem is gyakornok vagyok, hanem szolga! - ezen Min Jah nagyon jót nevetett, pedig komolyan mondtam...na mindegy...
Mikor visszaértünk a fiúk már vártak.
- Ne haragudjatok, hogy megvárakoztattalak titeket, régóta vártok? - kérdeztem a hét fiút.
- Semmi gond épp most végeztünk.- mosolygott rám Namjoon. Folyton panaszkodok, hogy rabszolga hajcsárok, de azt el kell ismernem, hogy kedves tőlük, hogy bár nagyon csúnyán összevesztem Sugával, ők azért ugyan olyan kedvesek hozzám - ki a barátod? - nézett kíváncsian Min Jah-ra.
- Ó! Ő a legjobb barátom Lee Min Jah. Eljött, hogy meglátogasson.
- Anyeong haseyo! - hajolt meg barátom teljesen zavarban.
- Anyeong haseyo! - üdvözölték mosolyogva a fiúk...kivéve Sugát... ő csak engem nézett, arcán megvetéssel és némi undorral...nem, az egy hét alatt nem lettünk puszi pajtások. Ami azt illeti pár foghegyről odavetett utasításon kívül nem is szóltunk egymáshoz.
  A fiúk bemutatkoztak egymásnak és elindultunk a tánctermek felé, ugyanis a fiúknak próbájuk volt.
  A hét fiú egy óra táncolás után megállt pihenni, így tovább folytattuk a beszélgetést.
Épp Hobival beszélgettem az új koreojukról, amikor az eddig a csapattól külön ücsörgő, zene hallgatással foglalatoskodó Suga kivette a füléből a headset-et és odaszólt nekem
- Hey So Ra, hozz nekem inni!
- Épp beszélget! - szólt rá Hobi.
- Attól még gyakornok és azt kell csinálnia, amit mondok...- mondta nagyképűen, majd hozzám fordult- hozz inni. - bár Suga paraszt viselkedése feldühített, igaza volt abban, hogy én most dolgozom és nem lehet elmulasztanom a feladatom, csakmert beszélgetek...
- Már is...- indultam el az előtérben elhelyezett automatához.
Épp a géppel szöszmötöltem, amikor hallottam, hogy valaki utánam jött. Megfordulva, meglepetten vettem észre, hogy Suga jött ki.
- Eem...mindjárt vittem volna...csak a gép...- kezdtem el magyarázkodni, de Suga félbeszakított.
- Azért küldtelek ki, mert beszélni akarok veled. - közölte komolyan. Mire én karba tett kézzel várakoztam, hogy folytassa.
- Mi az álmod? - szólalt meg hirtelen.
- He? - ez meg hogy jött hirtelen??
- Azt mondtad, hogy nem tudok semmit az álmaidról és, hogy képmutató dolog úgy itélkezni, hogy nem tudok az illetőről semmit... szóval?
- Ezért most megkérdezed, hogy utána nyugodt szívvel itélj el?? - kérdeztem harciasan.
- Ki mondta?? - kérdezett vissza Suga.
- Szerinted, ha valaki lekezelt "a rózsaszín álomképeim" - rajzoltam idézőjeleket indulatosan a levegőbe - miatt, úgy, hogy semmit nem tudott rólam, akkor majd pont neki fogom elmondani, hogy mik a céljaim?! - ekkor Suga megragadott és nekinyomott az automatának.
- Megtennéd, hogy végighallgatsz?! Igaz, hogy itélkeztem, igaz, hogy meg sem próbáltalak megismerni és igen, még azt is elismerem, hogy hibáztam...de pont most próbálom helyre hozni és te mit csinálsz? Egyszerűen kiforgatod a szavaimat és meg sem próbálsz közelebb engedni magadhoz!
Mit csináljak, hogy ne nézz levegőnek és végre úgy kezelj, ahogy a többieket?! - kérdezte kétségbeesetten és bár egy kicsit megsajnáltam, nem tudtam kiverni a fejemből a veszekedésünket.
- Kezdhetnéd mondjuk egy bocsánat kéréssel...- mondtam és kiszabadítva magam a szorításából visszamentem a többiekhez.

Suga pov.

Mikor So Ra otthagyott, belecsaptam egyet az automatába, amitől a bentrekedt üdítő kiesett. Pech, hogy szénsavas volt és az eséstől felrázódva lelőtte a kupakját és a ragacsos lötty teljes egészében beterített engem.
Éreztem, ahogy a pulzusom egyre hevesebben és forróbban száguld az ereimben és a szívem olyan hevesen dobol a fülemben, hogy semmi mást nem hallok rajta kívül. Éreztem, ahogy előbújnak a démonjaim és éreztem a kényszert, hogy So Ra után menjek, megragadjam a vállait, megrázzam és az arcába üvöltsek. Ehelyett belerúgtam a földön heverő palackba és ekezdtem rohanni. Kirohantam az épületből, el az utcán, úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy merre megyek. Csak rohantam, ki tudja mennyi ideig, de végül ott kötöttem ki, ahol mindíg, ha el akarom fojtani magamban kényszer betegségemet: egy teljesen elhagyott hídon, amit már senki nem használt, le volt zárva, mert még működött rengeteg ember lett itt öngyilkos.
Hogy miért pont ezt a hidat választották, fogalmam sincs...egy lepukkant, rozsdás rondaság. Ha én öngyilkos lennék...akkor stílusosan tenném...drámaian leugranék egy dizájnos felhőkarcolóról, vagy drága altatókat vennék be...fura gondolatok...vajon...akik innen leugrottak, mire gondoltak mielőtt megtették? Vajon érdekelte őket a környezetük, vagy akkor már tök mindegy volt? Vajon kiváncsiak voltak, hogy mi lesz velük ezután? Vagy annyit szenvedtek földi életük során, hogy innen már csak jobb lehetett a sorsuk? Hmm...nem a legvidámabb gondolatok,-terültem el a hídon - de mindíg ilyenekkel nyugtatom le magamat... So Ra is nagyon ideges tud lenni...vajon...ő milyen gondolatoktól nyugszik meg? És neki is van saját búvóhelye?? Mit csinálhat most? Már biztosan hazaért...kíváncsi lennék rá, mivel tölti a szabad idejét...azt mondta idol akar lenni...akkor nem kizárt, hogy ő is ír dalszövegeket...talán most is...elképzeltem, ahogy végigdől az ágyán és egy füzetbe írja le újabb ötleteit...eltűnődtem azon, hogy vajon milyen ágya lehet és hogy leengedve vagy felkötve szereti hordani otthon hosszú, vörös haját?....VÁRJUNK CSAK!
Egyáltalán miért gondolkodom én ilyeneken?!?! Nekem most azon kéne filóznom, hogy akik itt meghaltak, miket éreztek meg ilyenek! Mi van ebben a lányban, hogy egy 24 éves férfit így foglalkoztasson?!
Útálom azt a lányt...túl érdekes, ahhoz, hogy ne tudjak rá gondolni... Aish! Mi van veled Suga?! Mitől vagy ennyire érzékeny?! Te vagy a swag, mindíg lusta, mindíg érdektelen Min Yoongi! Akkor meg...miért érdekel most ennyire minden?

--------------------------------------------------
Aneyong! ^^ Ez egy meglehetősen rövid rész lett, de itt már jobban halad a történet. Szegény kicsi Cukorkánkat megszenvedtetem egy kicsit, So Ra nem egy könnyű eset. ^^
Remélem tettszett és köszönöm, ha elolvastad! ♥♡