Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

Prológus...

A diplomaosztó hosszúra nyúlt, nem csoda, hogy ekkora felhajtást csinálnak belőle, hiszen ez egy embernek hatalmas mérföld kő az életében.
A végzős diákok odacsődítették még a legtávolabbi rokonaikat is a jeles eseményre, ám az évfolyam legjobbja, egyedül ül, és csak a diákok és a vendégek udvarias tapsa kíséri, mikor mosolyogva átveszi kiváló bizonyítványát. Nem kattognak családja vakui és nem áll fel egy komplett sor, hogy jelezzék: ő a mi családunk tagja!
A lány csak udvariasan átveszi a diplomát, majd csendesen vissza ül a helyére.
- Hozzád nem jött senki?- hajolt oda a mellette ülő lány, nem tudván visszafogni a kíváncsiságát. A lány erre csak halkan felelt.
- Nem akartam erre a kis időre idecsődíteni mindenkit...- a mellette ülő csak megvonta a vállát a furcsa válaszra és nem is foglalkozott vele többé.
A ceremóniának vége lett és a frissen diplomázott diáksereg, családjaik kíséretében elvonult, valószínüleg ünnepelni.
Csak az alacsony, vörös hajú bakfis maradt még pár percig visszanézve az iskola hatalmas épületére. "Két éve már, hogy be sem tettem a lábam Söulba...ez alatt a két év alatt itt voltam és annyi mindent tanultam és tapasztaltam, hogy félek, talán nem is leszek ugyan az az ember, aki ideköltözött... Mi lesz, ha idő közben Suga szerelme elmúlt? Mi van, ha a barátaim pótoltak engem?" Ilyen gondolatok forogtak a fejében, még hazafelé ballagott, ahol átöltözött, majd előzőleg becsomagolt bőröndjeit bepakolva az autójába, elindult a fővárosba vezető hosszú úton.
A fentebbiekhez hasonló gondolatok cikáztak agyában, még a soha véget nem érőnek tűnő utakat szelte...
Mindeközben sok-sok kilóméterrel arrébb, a fővárosban hatalmas parti készült, hogy megünnepeljék oly rég nem látott barátjuk, rokonuk, szerelmük hazatértét.
Mindenki lázasan sürgött-forgott és tette a dolgát, kivéve egy fiút, aki egy sarokban ült egy széken és kéttségbeesett gondolatai csak úgy kergették egymást. "Milyen lesz újra látni, újra megérinteni? Vajon még ugyan úgy szeret? És mi van, ha nem?" Ó, ha tudná, hogy mennyire egyre jár még mindíg az agyuk!
- Sugaa! Gyere gyorsan, mindjárt ide ér!- kiáltott rá barátja, Taehyung, aki a többiekkel egyetemben, ugyan annyira várta So Rát, mint ő.
A fiú felpattant és már sietett is ki az utcára, ahol épp akkor parkolt le a kis autó és szállt ki belőle a lány.
So Ra nagyon meghatódott, amikor látta, hogy mimdenki összegyűlt, aki hiányzott neki.
Kezdeti félelmével ellentétben, mindenki pont olyan volt, mint mielőtt elment. Mindenki sírt és ölelgette, mintha csak a két évvel ezelőtti tevékenységüket folytatnák ott, ahol félbe hagyták.
Miután So Ra levegőhöz jutott az ölelgtő tömegtől, rögtön megpillantotta, azt aki a legjobban hiányzott neki.
Hitetlen mosollyal nyugtázta, hogy a fiú pont olyan, mint a kamerában, ám mégis teljesen más. A skype nem tudja visszaadni az idő közben feketére festett haj dússágát, a szájának mosolygós vonalát és a hatalmas szemekben csillogó szeretetteljes fényt.
A többiek úgy gondolván, a kövezkező jelenet nem rájuk tartozik, diszkréten beoldalaztak az épületbe, ám ez a két főhősünknek fel sem tűnt, csak mosolyogtak egymásra, majd a fiú, miután feleszmélt döbbenetéből, nemes egyszerűséggel felkapta a lányt és ajkát So Ra- éra tapasztva csókolta, olyan hevesen, mintha ezzel az egy csókkal be tudná pótolni azt a két évet, melyet kénytelenek voltak távol tölteni egymástól.
- Úgy hiányoztál Kicsi Pillangó...- suttogta Yoongi, So Ra homlokának döntve sajátját.
- Te is nekem...

Egy hónappal később...

So Ra, Mi Cha és Eun Kyung társaságában hatalmas sikerrel debütált és hihetetlen sebességgel törtettek egyre magasabbra a sikerlistákon, fej-fej mellett haladva a BTS-el.
Yoongi és So Ra párkapcsolata hihetetlenül erősnek bizonyult, még a két kényszerbeteg szeszélyeit és a hatalmas rajongó táborokat is kibírta.
So Ra-t és csapatát a legsikeresebb idolként tartották számon és Bang Shi Hyuk sem kérdőjelezte meg soha többé unokahúga tehetségét és kitartását...

--------------------------------------------------
Anyeong!!! Hát ez lett volna az utolsó rész. Ez volt a legrövidebb, de már csak az események következményeit írtam le.
Remélem azért tetszett! ^^"
Fuuu! Ez volt az első story-m és az elején még nem gondoltam volna, hogy valaha végzek vele. Úgy indultam neki, hogy csak szórakozásból írok és nem tartottam valószínünek, hogy valakinek tetszeni fog, de a vote-ok és kommentek szerint szerettétek ezt a story-t, aminek hihetetlenül örülök! ♥
Köszönöm szépen, hogy végig követtetek és pozitív visszajelzéseket küldtetek. Fantasztikusak vagytok!♥♥♥
Éés így a könnyes búcsú után egy kis önreklám *hehe :D * Belekezdek egy új, Jungkookos fikcibe. Ha van kedvetek, lessetek be abba a könyve is! ♥♥♥
Köszönöm, ha elolvastaad!!! ♥♥♥

Linie666 ♥♡♥♡