Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

11. Váratlan fordulat...

Egy hete vagyunk a szigeten és mióta el akartuk temetni Kim Ji Ho-t, minden a lehető legnyugodtabban telt. Végre kialudtam magam, volt időm olvasni, sokat strandoltunk, amitől bár hófehér bőröm nem lett sötétebb, de sokkal egészségesebb színt öltött, már szinte soha nem szédültem vagy voltam rosszul és a csapatunk is elég jól összekovácsolódott.
Olyannyira, hogy Eunnal és Mi Cha-val eldöntöttük, hogy egy csapatként fogunk debütálni.
Felfedeztük a tengerparti strandon kívül, a dimbes-dombos szigeten, a sziklára épített nyaralót, ami kissebb volt, mint a parton levő hatalmas szállásunk, de rendelkezett egy kissebb welnessel, ahol megtalálható volt jakuzzi, szauna és egy nagyobb medence, ami, ha bekapcsoltuk, tele volt mindenhonnan lövelő vízsugárral, amik különös műgonddal voltak elrendezve a medence különböző pontjain, így gyönyörű műalkotássá varázsolva az egyszerű úszó medencét.
Épp egyfajta parti szerűséget tartottunk ott. Remekül éreztük magunkat, szólt a zene, Tae és Jimin, Jungkook társaságában megalapozta a hangulatot, némi alkohol segítségével. Egyszóval olyan volt, mint minden átlag, nyári buli, bár a medencét most nem használtuk, inkább a házban tartottuk a bulit.
Éppen Jiminnel és Tae-val beszélgettem a debütálásunkról, amikor hirtelen egy határozott kéz megragadott és elkezdett maga előtt tolni...

Suga pov.

Egy hete már, hogy világosan megmondtam So Ra-nak, hogy nem fogom abbahagyni a próbálkozást és egy hete már, hogy semmibe vesz, akár egy óvodás kisgyereket, aki túl kicsi még, a felnőttek dolgához... Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hozzám se szólt. Ugyan úgy viselkedett velem, mint a többiekkel, de nem nézett a szemembe, nem kezdeményezett önszántából beszélgetést és ha kettesben maradtunk, rögtön felpattant és elviharzott.
Most sem tett másképp. Jimin és Tae bezzeg érdeklődhet a debütálásukról meg minden másról, ő mosolyogva válaszol. Órákig tudnak beszélgetni bármiről, mintha már ezer éve ismernék egymást, vagy mintha ők fogták volna a kezét a liftben, vagy ők rohantak volna vele a kórházba...bezzeg én...el vagyok felejtve...
Ilyen gondolatok forogtak a fejemben, mikor egyszer csak elszakadt a cérna, felpattantam a helyemről és elindultam So Ra felé...

So Ra pov.

Suga elkapta a karom és magával szemben elkezdett tolni, így tolatásra kényszerítve engem.
- Hé!!- kiáltottam fel, de Yoongi ügyet sem vetett rám. Csak vonszolt tovább még pár másodpercig. Kivonszolt a házból, aztán egyszer csak hirtelen megállt.
- Su...-kezdtem, de Suga félbe szakított.
- Már mondtam, hogy ne hívj Sugának!- mondta, azzal lökött rajtam egyet, amitől elvesztve az egyensúlyom hátrabillentem. Ijedten vártam a fájdalmas találkozást a betonnal, ám pár másodpercen pelül igencsak meglepődtem. Nem kifejezetten kellemesen. Suga a medencébe lökött bele.
A hideg víz, ami a medencében volt, villámcsapásként érte a testemet. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi a jobb, zúgni egy hatalmasat a betonon, vagy szívrohamot kapni a hidegvíztől? Azonban Suga nem sok esélyt adott, hogy eldöntsem.
Levegőt kapkodva buktam fel a víz alól, hogy aztán gyilkos szemeket meresszek a medence szélén álló fiúra.
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?!- kiáltottam rá, lihegve. Nem, nem azért lihegtem, mert sok időt töltöttem a víz alatt, vagy a meglepődöttségtől. Dühös voltam. Olyan dühös, hogy éreztem, ahogy az adrenalin szét árad az ereimben és megint elvesztem az uralmat. Azonban most másféle kényszer lett úrrá rajtam. Nem akartam Suga torkának ugrani, ahogy más esetben tettem volna. Most ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy magamhoz húzzam, beletúrjak a sűrű szőke hajába és dühömet a száján vezessem le. De nem tehettem. A zenei pályát választottam, azzal az árral, hogy feladom a szerelmet.
Dühösen meredtem Sugára, aki azonban nem válaszolt a kérdésemre. Helyette, legnagyobb meglepetésemre ledobta a cipőjét és bemászott a vízbe. Neki a mellkasáig ért nekem a kulcs csontomig, így rögtön láttam, ahogy vékony, fehér pólója átázva tapad izmos felsőtestéhez. Hatalmasat nyeltem, mert mikor Suga egyre közeledni kezdett felém, olyan dolgok jártak a fejemben, amiknek nem szabadott volna.
-Nem veszítheted el a józan eszedet So Ra! Csak higgadtan!- ám ez a magamra erőltetett nyugalom rögtön elszállt, mikor Suga egyre közelebb és közelebb jött. Úgy hátráltam, akár a sarokba szorított őzike, ám hiába volt a kéttségbeesett menekülés. A medence fala csakhamar a hátamba csapódott és megakadályozta, hogy elmeneküljek a felém közeledő fiútól.
Mikor odaért hozzám, csak pár centire állt meg tőlem. Olyannyira közel volt, hogy láthattam a barna szemeiben csillogó fájdalmat s az alattuk húzódó finom karikákat, amik mintha pimaszul vádoltak volna: "miattad vagyunk ám itt!"
Annyira közel volt hozzám, mint még soha. Még a szűk liftben sem álltam ilyen közel hozzá. Vagy talán a bensőséges csend az, ami miatt ilyen halálosan közelinek érzem meleg testét, az én jéghideg bőrömhöz?
Nem tudom meddig álltunk így. Egymással szemben, csurom vizesen, egymás szemébe meredve. Csak álltam, nekilapulva a hideg falnak, felnézve a hatalmas komoly szemekbe. Egy jéghideg vízcsepp végig gördült a gerincemen, amitől kirázott a hideg.
Suga az egyik meleg kezét rásimította az arcomra. Csak most, mikor a szinte forró kéz az arcomon pihent, jöttem rá, hogy mennyire is fázom valójában. Fázom, pedig belülről felemészt a forróság.
- Tudod ugye, hogy mennyire idegesítő vagy?- szólalt meg rekedtes hangon Suga.
- Már megint megtaláltad a legmegfelelőbb pillanatot, hogy a lehető legnagyobb gyökér legyél- suttogtam reszketegen. Szerettem volna, ha éles, szarkasztikus hangszínt ütök meg, de ehhelyett ennyi tellett. Egy rekedtes suttogás, ami elveszett a víz zúgásában.
Suga nagyon halványan elmosolyodott, miközben végigsimított hüvelyik ujjával az arcomon. Fenébe a higgadtsággal és az égész örökséggel, amikor ilyen gyönyörűen mosolyog rám!
- Idegesít, hogy nem veszed komolyan, amit mondtam. Idegesít, hogy olyan kedves vagy mindenkivel, de nekem ebből nem jut. Idegesít, hogy belelöktelek a vízbe és te mégsem kiabálsz. Csak itt állsz és nézel.
Idegesítesz. De tudod, mi idegesít legjobban?- kérdezte hunyorogva, mire csak enyhén megráztam a fejem. Nem tudtam megszólalni.
- Az idegesít a legjobban, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy a szöges ellentéte vagy annak, amilyennek kellene lenned. Azt hittem ismerem magamat. Erre jöttél te, egy 150 centis, vörös hajú méreg zsák és úgy elbántál az utánozhatatlanul swag Min Sugával, hogy úgy érzem, mintha egy idegen lennék és csak melletted jöhetnék rá, hogy ki is vagyok valójában...
Én...megértem, hogy miért ilyen fontos számodra a karriered és nem akarlak hátráltatni. Nem számít, ha...- nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját. Megragadtam, vizes pólóját, lerántottam magamhoz és ajkára tapadtam. Olyan hevesen csókoltam, hogy attól féltem megfullad, ám kezdeti meglepettségéből felocsúdva, ő is legalább olyan hevesen csókolt vissza. Meleg kezeit derekamra helyezte, majd annál fogva feljebb emelt.
- Borzalmasan alacsony vagy- suttogta a csókunkba mosolyogva.
Végül levegőért kapkodva váltunk el egymástól és Suga a homlokát az enyémnek döntve nézett a szemembe.
- Ha egy idollal jövök össze, csak az örökségem úszik. A karrieremet építhetem- mondtam pihegve. Mire Suga csak kérdőn nézett rám.
- Nem érdekel az örökség. Csak a karrierem és...te.- mondtam, mire Suga megint felemelt és mostmár sokkal lágyabban, de nem kevesebb szenvedéllyel csókolt, mint előtte. Ebben a pillanatban valaki - feltételezem az ablakból leselkedő bagázs egyik tagja- felkapcsolta a szökőkutat, így Suga addig szárazan maradt haja is elbűvölően nedves lett. Belemosolyogtam a csókunkba, majd mikor hirtelen eszembe jutott valami megszakítottam azt.
Suga meglepetten nézett le rám.
- Tudod Yoongi...nagyon szeretlek...- mondtam, mire Suga arcán ragyogó vigyor terült szét- de ez még visszajár.- fejeztem be a mondatot majd hatalmasat taszítottam Yoongin, aki meglepetten borult bele a vízbe, majd ugyan olyan lelki állapottal, bukkant fel, mint én.
Már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor Namjoon rontott ki az ajtón, kezében a telefonommal.
- So Ra, téged keresnek! Azt mondják sűrgős.- Azzal a lendülettel pattantam ki a vízből és kaptam a fülemhez a mobilt.
- Igen, itt Choi So Ra.
- Jó estét kisasszony. Én Dr. Lee Yeong Jan vagyok, sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel. Azt hiszem most jobb lesz, ha leül valahova. - szó nélkül leültem egy napozó ágyra- megvan?
-Igen.
- Sajnos a nagybáttyja Bang Shi Hyuk úr szívinfarktust kapott, ám aggodalomra nem sok ok van. Az állapotát stabilizáltuk, azonban attól tartok egy jó ideig kímélnie kell magát.
Ha jól értesültem, ön most külföldön tartózkodik.
- Igen.
- Nos, azt javaslom, hogy egyetlen élő hozzátartozója révén...
- Igen, hogyne amint lehet, azonnal indulok és vigyázok az egészségére.
- Köszönöm. Nem mindenki olyan szerencsés, mint az ön nagybáttyja. Van, aki kénytelen a kórházban lábadozni, mikor már rég otthon lehetne.
- Amint tudok ott leszek. Viszont hallásra.- nyomtam le a telefont, majd elnyúzott arcal a többiekhez fordultam.
- Pakoljatok össze. Holnap reggel indulunk haza...

-----------------------------------------------
Hey, hey! Már nagyon rég hoztam részt, bocsii. Bevallom nem az idő hiánya volt az ok a késésre, csak valahogy sem kedvem, sem ihletem nem volt ehhez a részhez. Harmadjára írtam át, mire sikerült publikálható minőségűre írnom. Szóval kérlek ne haragudjatok a csúszásért és remélem tetszett!
Továbbra is nagyon köszönöm a vote-okat, a kommenteket *nagyon jól esik, ha írtok!! ♥♥* és a megtekintéseket! Komolyan, elképesztő, hogy van ember, aki elolvassa és még tetszik is neki! ^^
Köszönöm, ha elolvastaad!!! ♥♥♥