Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

9. Az utazás...

Mikor Eunnal és Mi Cha-val odaértünk a reptérre, a fiúk már ott voltak...borzalmas állapotban.
- Fúúj, fiúk, de büdösek vagytok!- kapott az orrához Eun Kyung. És valóban, a kis csapatból eszméletlen büdös alkohol szag áradt...
- Ti ittatok?!- kérdeztem, immár én is befogott orral.
- Ehh...ti pizsi partiztatok, így mi úgy gondoltuk, hogy mi sem maradunk le mellettetek búcsú estben...- közölte V még mindíg kicsit darabos beszéddel.
- Ezt nem hiszem el! Húsz perc múlva indul a repülő, erre a fél csapat másnapos! - osztottam ki őket...jézusom még nyílt téren is fuldoklunk mellettük, mi lesz egy zárt repülőben?!
- Neeem! Én nem vagyok másnapos! - kiáltotta Jimin artikulálatlanul- ami azt illeti, én még aznapos vagyok.- közölte részeges vigyorral, mire én csak a fejemet ráztam.
- Most méér'? Nem én vagyok a legrosszabb állapotban!- védekezett.
- Van ennél rosszabb?!- ijedtem meg rögtön. Mire a négy tagú csapat felröhögött. Tényleg, vajon Jin, J-hope és Rapmon hol vannak??
- Atöbbiek??-fordultam a röhögő fiúk felé.
- Hehh...Jin és J-hope épp hehehe...Rapmont próbálják magához téríteni- nyerítette V. Szóval ez a rosszabb... Komolyan, 15 percel az indulás előtt kell kijózanítanunk egy embert...
Odamentem a kocsihoz, amiben Namjoon pihizett totálisan kiütve, amíg a két másik, akik nagyjábol józan állapotban voltak, próbálta valahogy kikaparni a kocsiból.
- So Ra!- örültek meg nekem egyből- valamit csinálj vele! Mi már reggel óta nem tudjuk lábra állítani!!-panaszkodtak, mire én levettem a dzsekimet és nekiveselkedtem, hogy kiszedjem a kocsiból a nállam három fejjel nagyobb tagot.
Felhúztam ülő helyzetbe, majd egy egyszerű mozdulattal kirántottam a betonra. Csakhogy az volt a probléma, hogy közben beütötte a fejét a kocsiba... uppsz...
- Jézusom So Ra! Azt mondtam segíts, nem azt, hogy nírd ki!- hűlledezett Jin.
- Nyugii! Túléli!- nyugtattam, miközben azért én is rendesen megijedtem.
- Namjoon!! Rapmon!!!- paskolgattam az arcát, mire enyhén kinyitotta, keresztbe álló szemeit...óh! Hál' istennek, nem öltem meg!
- Sooo Rhha...-yeej! Már beszél is!- mihért van belőled kettő?- oké ezt most fogjuk az italra és ne az én autós magán akciómra...- Huuuah-ásított hatalmasat- de én most vissza fekszem aludni...- közölte, majd össze kuporodott és hangos horkolásban tört ki. Király...van öt percünk, hogy odaszállítsuk a géphez az eszméletlen tagot...
Nagy nehezen, három oldalról fogva- Jin és J-hope két oldalról én pedig hátulról támogattam- sikerült odacipelni a magángéphez, ahol felmutattuk mind a négyünk igazolványait, majd nagy nehezen felrugdaltuk Namjoont a gépre. Jin és J-hope húzta, én pedig lentről toltam, így mikor sikerrel jártunk én maradtam utoljára felszállónak és pont láttam, ahogy Min Jah, nyomában két szekuritissel, teljes erejéből sprintel. Nem is ez volt a legmeglepőbb, de a fiún még mindíg a kockás pizsamája és kabátként a hűvös reggelen, a rózsaszín pokróc volt, az én nyuszis mamuszom társaságában...
Elkerekedett szemekkel figyeltem a jelenetet, még a fiú oda nem ért hozzám.
-Min Jah...te mi a jó büdös...?
- Integetni akarok, mikor elindultok! Úúgy fogtok hiányozni! - sírta el magát, de nem tudtam megvigasztalni, ugyanis egy hosztesz szólt, hogy rögtön indulunk, így kénytelen voltam ott hagyni a síró barátomat, aki ígéretéhez híven integetett az iduló repülőnek... Elnéztem a rózsaszín pokrócba burkolt, pizsamás barátomat, aki egy zsebkendővel integetett, filmbe illően és végig gondoltam a húsz perc leforgása alatt történteket... Namjoont majdnem kinyírni, felcipelni a gépre és a szekuritiseket megszégyenítve sprintelő, hiányos öltözetű Min Jah...nem bírtam tovább, nemes egyszerűséggel kitört belőlem a röhögés, mire mindenki- kivéve persze a kiütött Namjoont- kérdőn fordult felém, de én csak nevettem.
- Te, volt a pizsi partin is pia vagy más cucc? Mert az egyik rózsaszín szupermenként szaladgál, a másik random röhögőgörcsöt kap...- kérdezte V a mellette ülő Mi Cha-t. Apropó mellette! Mivel én szálltam fel utoljára, így nekem csak a folyosó felől jutott hely, na és ki mellett? Bingó! Suga volt a szomszédom! Aki most épp elkerekedett szemmel bámult maga elé. Ballján Namjoon folyt szét az ülésen, jobbján pedig én röhögtem magamban...tuti sokkot kapott.
Mikor befejeztem a röhögést, valami furcsa szagra lettem figyelmes.
- Ezt nem hiszem el, Eun, ne fujkálj már a büdös parfümöddel!- hisztizett Jimin, mire odafordulva láthattuk, ahogy Eun Kyung épp egy tetemes mennyiségű illatszerrel próbálja elnyomni a fiú szagát, kevés sikerrel.
- Olyan büdös vagy, mint egy cefre főzde, szerinted kibírnék így melletted egy ilyen hosszú utat?! És különben is a Channel parfümöm nem büdös! Tudod te mennyibe kerül?! És én kénytelen vagyok rád pazarolni...- fújkálta tovább.
- Na de akkor legalább ne női parfümmel! - Panaszkodott Jimin, majd kézipoggyászából előkapva egy férfi illatszert, elkezdte fujkálni, magát, amiből bőven jutott Eun Kyungra is.
- Park Jimin megöllek!!!
Mikor a két parfüm összecsapott az alkohol szaggal és elterjedt az utas térben, mindenki szinte egyszerre kezdett el köhögni, majd Suga felpattant a helyéről, átesett rajtam, elkobozta a két parfümöt és elkezdte osztani az észt.
- Most azonnal befejezitek a szagosítást, különben kézen fogva baszlak ki titeket a csukott ablakon értve vagyok?! - erre a két jómadár csak ijedten bólogatott, de Sugának ez is megfelelt, vissza trappolt, megint átesett rajtam, arrébb dúrta Namjoont és aludt.
A csapat lecsendesedtével az én szemhéjaim is egyre súlyosabbak lettek, mígnem, elnyomott az álom és majd csak Suga bökdösésére keltem fel.
- Megérkeztünk- közölte, mikor kinyitottam a szemem- de a többiek már leléptek, úgyhogy ez ránk maradt- bökött a még mindíg eszméletlen Namjoonra.
Felkeltem, majd kiráncigáltuk az ülésből. Nem voltunk óvatosak, de még erre sem ébredt fel.
Mikor a kijárathoz értünk, tanácstalanul néztünk a lépcsőre
- Lökjük le.- vont vállat Suga.
- Megőrültél?! - hülledeztem- még megsérül!
- Pont te mondod, aki úgy beverte csórikám fejét, hogy egész úton fel se kelt??- kérdezett vissza
- Nem azért nem kelt fel! A sok alkohol volt az oka, hogy egé...áh igazad van, lökjük le...- mondtam, Suga jelentőségteljes pillantására. Így hát szegény fiú két pillanaton belül a fűben találta magát és mi azon tanakodhattunk, hogy innen hogy a jó életbe cipeljük el a fél órára levő szállásra, amikor megakadt a szemem egy csomagszállító kiskocsin. Ugyan abban a pillanatban néztünk össze Sugával, majd a földön, kitekert pózban fekvő Namjoonra.
Felszenvedtük a csomagtartóra, oda kötöttük és teljes erőböl elkezdtük tolni.
- Namjoon a jó büdös életbe vagy ilyen nehéz!- szidkozódott Suga. Asszem neki sem volt kellemes a kánikulában egy kiütött embert fuvarozni...tolókocsin...
  Egy óra szenvedés után végre oda értünk a szállásra, ahol épp a többiek készültek strandolni.
- Á-á-á-áá!- Kapta el Suga V karját aki mellette szaladt el a tenger felé, illetve szaladt volna...- ti most szépen felcipelitek Namjoont a szobájába, amíg én és So Ra kipakolunk, ha már voltatok szivesek ott hagyni, hogy egyedül szenvedjünk- V segélykérőn nézett rám. Megsajnáltam, hogy nem mehet azonnal strandolni, de Sugának igaza volt. Ha nem hagynak ott és nem ketten kell ide szenvednünk a srácot, akkor most mindannyian a strandon lehetnénk, ahhelyett, hogy nekik Namjoont kell elrendezni, nekünk meg magunkat, merthogy elég rendesen leizzadtunk és a csomagjaink sincsenek kipakolva...így csak megráztam a fejem, mire V, Jimin és Jungkook segítségével feltámogatta az alvó Rapmont a szobájába, még a többiek a csomagjaival foglalkoztak.
Fáradtan néztem utánuk, mikor megéreztem Suga kezét az arcomon.
- Fárasztó meló ez az ember szállítás hm?- mondta, még mindíg az arcomat tapizva, mire ösztönösen hátra léptem.
- Ehh...valóban...most felmegyek és kipakolom a cuccaimat- indultam meg, de Yoongi  megfogta a csuklómat, mire vissza fordultam felé
- Miért vagy ilyen? Miért nem lehetünk együtt, ha szeretsz??
- Yoongi...már egyszer elmonda...
- Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az indokot! Ha valakit szeretek, akkor nem mondok le róla a karrierem miatt!- szakított félbe dühösen. Az ez után elhangzott mondatért nagyon utálom magam, de nem volt más választásom.
- Igazad van...
- He? - lepődött meg Suga.
- Ha valakit szeretek, nem mondok le róla, de én...nem szeretlek.- mondtam, mire Suga elkerekedett szemmel nézett rám, de a keze ellazult, így a csuklóm kicsúszott belőle. Láttam rajta, hogy mekkora fájdalmat okoztam neki. Magamnak is, de muszáj volt. Megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a szobámba.
Nem sírtam. Csak játtszottam a szerepem és úgy csináltam, mintha nem fájna. Úgy fürödtem le és pakoltam ki a cuccomat, mintha soha nem döftem volna képzeletbeli tőrt Suga és a saját szívembe, pedig de.
Belül úgy mart az érzés, mintha színtiszta hipót ittam volna.
De jobb lesz ez így mindkettőnknek...

------------------------------------------------
Hey ho! Nagy nehezen összehoztam a kövi részt, két művtöri beadandó között, így ez is elég rövid lett, meg elég lényegtelen, de azért remélem tetszett. ^^ Igyekszem majd a következővel - reményeim szerint holnap hozom- de nem merek előre ígérni.
Ó! És köszönöm szépen a vote-okat a nézettséget és volt aki kommentelt is! ♥ Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm mindenkinek, hihetetlenül jól esnek! ♥♥♥
Remélem továbbra is olvastok!
Köszi, ha elolvastad!! ♥♥