Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

1. Bizonyítsd be!

A mai napom sem kezdődött másképp, mint a többi, annak ellenére, hogy életem orbitális fordulatot láttszik venni.
Reggel ugyan úgy keltem fel, ugyan abba az undorító iskolai egyenruhába bújtam bele és ugyan azzal a busszal indultam iskolába, mint eddig.
Sajnálatos módon ugyan azok közé az idióták közé, mint minden átlagos hétköznap...
Az osztályteremben bevágtam magam megszokott helyemre, legjobb barátom Jung Min Jah mellé.
-Hey Rara mi ez a búskomor ábrázat??- igen Min Jah mindíg az első ember, aki észre veszi, ha valami nem stimmel velem.
-Csak...kissé szórakozott vagyok ma...-feleltem és bár tudtam Min Jah borzasztóan kíváncsi kedvtelenségem okára, tudta, hogy ma nem igazán leszek beszédes...
  Az ablakon kibámulva gondoltam vissza az elzőző nap történéseire...

Shyuk bácsi hívott, hogy menjek be az irodájába, mert valami fontosat akar megbeszélni velem, ezért elmentem az ügynökséghez.
Kopogás nélkül benyitottam a helységbe, ahol nagybáttyám hatalmas irodai székében ült, íróasztala mögött.
-Hívtál...-mondtam bizonytalanul, látva, hogy Shyuk bácsi kifejezéstelen arcal, szórakozottan forgatja kezében a tollát és érkezésemre fel sem pillantott.
-Ülj csak le.- intett a szemben elhelyezett székre, de rám sem nézve tovább folytatta a fentebb említett műveletet...kezdtem megijedni...ő nem szokott ilyen lenni!
-Esetleg megtudhatom...-de a mondatot nem fejezhettem be, ugyanis bácsikám az eddig forgatott tollat lecsapta az asztalra és végre rám emelve tekintetét belekezdett mondandójába:
-Rendben So Ra. Emlékszel, mikor azt mondtad, bizonyítani szeretnéd a képességeidet, és zenei pályán elhelyezkedni?
-Igen - feleltem immár higgadtan, tudtam, ez úgy sem jelenti azt, hogy engedni fog, csupán most fogja tíz-milliomodjára elmondani, hogy semmiképp sem engedi meg és menjek amerikába egy orvos tudományi egyetemre.
Legalábbis erre számítottam, de Shyuk bácsinak most sikerült meglepnie.
-Gondolkodtam a dolgon...és úgy döntöttem, meg adom rá az esélyt.- teljesen ledöbbenve néztem nagybáttyámra, egyszerűen nem tudtam felfogni a hallottakat...
- Tessék? -kérdeztem kis szünet után.
- So Ra kedvesem egyszer elmondtam, ha nem élsz vele, akkor nem. Nekem annál jobb, nem kell végignéznem, hogy hogyan omlik össze a karriered és válsz végül egyszerű háziasszonnyá, mint a többi hajdani idol lány...
- Állj!  - szóltam közbe szapulásomba - nem mondtam nemet, de mielőtt rábólintanék tudni szeretném mik a feltételek.
- Feltételek? So Ra szivem úgy ismersz engem, hogy csak feltételek árán engedem, hogy azt tedd amit akarsz?! - erre csupán egy jelentőségtelhes pillantást vetettem rá, mellyel jeleztem: nem vagyok naív, mindketten tudjuk, hogy ő pont ilyen ember.
- Jó, renden. A feltételem csupán annyi: bizonyítsd be, hogy valóban nem vagy olyan, mint a többi lány, akik a szerelemért lemondanak a karrierükről, bizonyítsd be, hogy nem vagy olyan mint amilyen az anyád volt! - sorolta fel az álmaim árát. Valóban egy idolnak sok mindenről kell lemondania a karriere miatt...máskülönben lemondhat az álmairól...ahogyan anyám tette annak idején. Abban az időben ő volt a legközkedveltebb idol az összes hallyu közül. Legnagyobb sikereit élte meg, amikor is találkozott az apámmal...egy fan meetingen találkoztak, apa hatalmas rajongója volt anyának, és anya is rögtön beleszeretett apába...csakhogy a bökkenő az volt, hogy egy idol nem eshet szerelembe egy rajongójával, máskülönben az előadónak választania kell karrier és szerelem között. Anyám az utóbbit választotta...eldobott mindent: a hírnevét, a gazdagságát, a függetlenségét a szerelemért cserébe... hogy jól cselekedett-e? Nem tudtam megkérdezni tőle, de véleményem szerint a lehető legrosszabb választás volt, nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni mint ő, és tudom, képes is leszek rá.
- Elfogadom a feltételeidet. -csupán ennyit mondtam, de határozottan. Számomra ez nem volt kérdéses.
- Nos, rendben...holnap délután aláírhatod a papírokat. Érettségi után kezdhetsz gyakornokként egy most átigazoló banda mellett, nekik kell majd segítened a munkájuk során.
- Értettem.- hallottam róla, hogy egy banda egy másik ügynökségtől átjön hozzánk, valószínüleg ők lesznek a munkatársaim, de a nagybáttyám nem hajlandó elárulni a nevüket...
- Shyuk bácsi, ami az átigazoló csapatot illeti...
- Majd megtudod, ha találkoztok, addig tökéletesen felesleges bármit mondanom. Most hagyj magamra, dolgom van.
-De bácsikám, miért lenne fölösleges elmondanod?!
- Mert, ha elmondanám azonnal visszatáncolnál, úgy nem lenne szórakoztató.
- Semmi nem tud eltántorítani!- mondtam, mert így is gondolom. Nincsen az a banda aki el tudja venni az elszántságomat.
- Majd meglátjuk...- mosolygott gúnyosan.
- Nem fogom elveszíteni az önbizalmam, mondd el kik azok!- nem tudtam, miért, de roppant mód érdekelt a titokzatos banda kiléte...kik lehetnek ennyire...
- Érettségi után megtudod...addig is nem akarok többet erről hallani! Most pedig, ha megbocsáttasz dolgom van.- tessékelt ki kedvesen az irodából.
Hmm.....az érettségi után....de addig még több, mint egy hónap van...

-Raraa! - lengette meg előttem hatalmas kezét Min Jah, ebből ítélve már többször is szólhatott...
- Áh, igen? Bocsi, kicsit elbambultam...- fogadkoztam zavartan.
- Vettem észre... azt kérdeztem, hogy miért nem mondtad, hogy a BTS hozzátok igazol? - Min Jah és én hatalmas A.R.M.Y.-k vagyunk. Őszintén szólva mondjuk Min Jah az egyetlen fiú BTS rajongó akivel valaha találkoztam és... VÁRJUNK CSAK! Én csak egy hozzánk átigazoló bandáról tudok! - na mindeggy is csak annyit akartam mondani, hogy akkor, ha már itt lesznek elég sűrűn foglak meglátogatni a cégnél...- folytatta tovább zavartalanul Min Jah, de én félbeszakítottam.
- Mit mondtál az előbb?!- barátom úgy nézett rám, mintha legalábbis a pszcihiátriáról szabadultam volna. Ennek ellenére válaszolt: - Eeeh...azt, hogy majd sokszor látogatlak meg a vállalatnál amikor...- szegényt ismét félbeszakítottam.
- Nem, nem, neeem! Az, előtt mit mondtál?!
- Rara-jah biztos minden rendben van veled? - nézett rám aggodalmasan a fiú, de én ügyet sem vetettem rá. A BTS...az lehetetlen...hisz Shyuk bácsi elmondaná...vagyis...lehet, hogy pontosan ezért nem mondta el? De lehet hogy nem jól hallottam. Nem B.A.P.-t mondott Min Jah?? De igen. Igen, biztos, hogy nem közölné ilyen nyugodtan, ha a BTS-ről lenne szó...
- Ne haragudj Min Jah. Teljesen félre értettem a mondatod első felét- nevettem kínosan- egy pillanatra komolyan BTS-t értettem B.A.P. helyett!
- He? Dehát BTS-t is mondtam!- lesokkolódva néztem legjobb barátomra. Ez nem lehet. Ez biztosan valami vicc... a BTS mint munkatársam?? Ha ez igaz...mégis hogy maradok majd higgadt és céltudatos??
A BTS...ha így állunk... távol kell tartanom magam a csapattól!
- Rara! Raraaa! Mi a baj Rara?? Be vetted a gyógyszereidet?? Teljesen lesápadtál, mi történt?? - aggodalmaskodott Min Jah, teljesen jogosan, ugyanis én magam is éreztem ahogy a vér kifut az arcomból.
- A BTS lesz a munkatársam...- nyögtem elfúló hangon barátomnak.
Hát akkor munkára fel!

----------------------------------------------------
Halihó! ^^ itt volna az első rész.
Kérlek legyetek velem elnézőek, ez az első igazi fanfictim soo valószínüleg nem ez lesz életetek legjobb fictije, de igyekszem minnél igényesebb részeket hozni és azért remélem összességében tettszik majd a történet! Köszönöm, ha elolvastad! ♥♥
U.i.: az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, próbáltam kiiktatni őket, de még így is biztosan előfordulnak benne.