Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

5. Miért bízol bennem?

"...- Yoongi...- nézett rám enyhén könnyes szemmel- ugye nem te tetted? Mond, hogy te nem csinálnál ilyet..."

So Ra pov.

A furcsán megnyugtató napom ellenére nyugtalanul aludtam. Rossz előérzetem volt, bár semmi okom nem volt rá...legalábbis akkor még ezt gondoltam...
Telefon csörgésre ébredtem. Megnéztem az órát, ami hajnal négyet mutatott. Felvettem a telefont, meg sem nézve, hogy ki keres.
- Igen?- szóltam bele álmosan.
- So Ra, egy órán belül gyere be a céghez.- mondta Bang Shyuk- bácsi izgatott hangja a telefonból.
- Mi? Dehát...- kezdtem, de bácsikám közbevágott.
- Különleges helyzet lépett fel. Kérlek tedd azt, amit mondok.- mondta majd lecsapta a telefont.
A hirtelen jött telefon hívás kiverte az álmot a szememből, így felkeltem, elkészültem és a kért időpontal ellentétben már fél ötkor elindultam.
Már majdnem teljesen világos volt, de az ég még csak rózsaszínű volt, a korai napsugaraktól...vajon...mi történhetett...?
Kérdésemre tíz percen belül megkaptam a választ.
Miután útba igazítottak, a konferencia terembe mentem, ahol bácsikám és a hét BTS tag már várt. Mind a nyolcuknak meggyötört volt az arca, egyedül bácsikám titkára, Kim Ji Ho mutatott teljes érdektelenséget, mint általában mindíg.
- Mi történt?- kérdeztem megfeledkezve az üdvözlésről és mindennemű udvariasságról.
- So Ra kérlek üllj le.- intett fáradtan Shyuk-bácsi.- elösször is kérdezni szeretnék valamit. Tegnap előtt, körül-belül délután négy-öt óra után, ugye te kettesben tartózkodtál Yoongival?- ez meg most mégis micsoda??
- Igen, egy rövid ideig...- néztem az említettre, hátha sikerül kitalálnom, hogy miről is van szó, de nem sikerült.
- Mennyi volt az a rövid idő? - faggatott tovább.
- Maximum fél óra...- de ez miért fontos?
- És esetleg ez után Yoongi elhagyta az épületet?
- Pontosan nem tudom...kicsit összezörrentünk, én ezután vissza mentem a táncterembe a holmimért, majd a hátsó ajtón át távoztam a munkaidőm lejártával...
- Össze zörrentetek?- erre csak bólintottam- ezek szerint Yoongi valószinűleg feldúlt lelki-állapotban volt, mikor egyedül hagytad? -még mindíg nem tudtam pontosan, hogy mi folyik itt, de arra sikerült rájönnöm, hogy Suga csinált valamit aznap, miután otthagytam. Vagy legalábbis gyanúsítják valamivel...
- Nem tudnám megmondani, hogy milyen lelkiállapotban volt...nem tűnt túl zaklatottnak...- próbáltam kicsit finomítani a dolgokon, de nem mertem konkrétan letagadni...
- So Ra, egy 20 éves lány azzal gyanúsítja Yoongit, hogy tegnap előtt, mikor sétált hazafelé, véletlen nekiütközött a vele szemben, láthatóan feldúlt állapotban lévő fiúnak, aki ahhelyett, hogy annyiban hagyta a dolgot, belé kötött a hölgybe. A lány próbált ellenkezni, de Yoongi agya elborult és többször is megütötte, majd otthagyta a lányt. Persze ezekcsak feltételezések, de a lányon valóban vannak sérülések és Yoonginak sincs jelenleg elfogadható alibije. A hölgy nem tett feljelentést, de...bármennyire is sajnálom, kénytelen leszek elbocsá...- nem hagytam hogy befejezze a mondatot.
- Nem! Nem ő tette! - pattantam fel a helyemről. Mert bár bizonyítékom nekem sem volt az ártatlanságáról, valamiért biztos voltam benne, hogy nem ő volt.
- Van rá bizonyítékod?- kérdezte.
- Nem...de...
- Egyértelmű bizonyíték nélkül sajnos nem tudok mit tenni...
- Miért? Pár könnyű sérülés egyértelmű bizonyítéknak számít?! Honnan tudjuk megállapítani, hogy azt valóban Suga okozta?!
- So Ra...az érveid helyén valóak lennének, ha nem lennék tisztában Yoongi mentális állapotával. Tudom, hogy nem rossz ember és csupán egy kis összekoccanás miatt nem lenne képes bántani valakit. Normál esetben, de kiderült, hogy Yoongi akkor épp feldúlt állapotban volt és tudjuk, hogy olyankor nem teljesen beszámítható...
-Nem tudjuk, hogy feldúlt állapotban volt!
- So Ra...Yoongi elmondta...
- De akkor is! Egy betegség elég bizonyíték?! Akkor ennyi erővel én is lehettem volna a bántalmazó!
- Nem lenne elég bizonyíték egy bíróságon, de itt és most én döntök és sajnos nem tudom elhinni, hogy véletlen egybeesésekről van szó...
- És, ha valóban nem véletlen egybeesések, hanem valaki Sugának akar ártani?? Miért van az, hogy mindent csípőböl hazugságnak itélünk?!
- Ide figyelj So Ra. Szerinted nekem nem nehéz kirúgni egy különös tehetséget, úgy, hogy tudom, ha ő megy, akkor a többi sem marad?! Ne akard megmagyarázni! Fogadd el és kész! Nincs beleszólásod a döntésembe!
- Ha ő megy, akkor a többi is?? Ez...
- Mit gondoltál, hogy majd az összetartásukról ismert BTS egy csapattag kiesése után is tovább dolgozik? Ne légy naiv...- mondta azzal elindult a titkára után, aki már kint várta az autóban.
Ha Suga megy, akkor mindenki megy? De hát...én...ha nem lesz BTS akkor nem lesz ki lelket öntsön belém...és egyáltalán...mivel édemelték ki ezt...Suga nem csinált semmit! Nem igaz, hogy ártatlanul fogják kirúgni! Utálom, ha valakivel igazságtalanok!
A nagybáttyám teljesen fehergelt. Nem tudtam elfogadni a döntését. Nem akartam, nem is fogom.
Felpattantam a székemből és a konferencia terem üveg ajtaját nagy csattanás kiséretében kicsapva Shyuk-bácsi után rohantam, akit utol is értem a folyosón. Megkerültem és elé álltam, elrekesztve a kijárattól.
- Nem fogadom el a döntésedet és mint örökösöd, ehhez jogom van.- közöltem magabiztosan, de tudtam, hogy ezzel nem megyek semmire...azért egy próbát mindenképp megért.
- Choi So Ra - komolyan senki nem tudja olyan félelmetesen kiejteni a nevemet, mint ő...- most az egyszer elmondom utoljára. Többször nem vagyok hajlandó. Nem szólhatsz bele a döntéseombe, és én most úgy döntöttem, hogy kirúgom Sugát akár tettszik ez neked akár nem. Tudom, hogy nehéz neked ezt felfognod, fiatal éretlen, tapasztalatlan kis bakfis-ként, de kénytelen leszel beletörődni, különben lemondhatsz az örökségedről. Hm? - a hangja vészjóslóan nyugodt és lekezelő volt. Utáltam, mikor így beszélt és bár eddig soha nem mertem ellenkezni ilyenkor vele, most nem voltam képes elfogadni a tehetetlen haragot így kifakadtam.
- Nem érdekel az örökség!! Nevezhetsz tapasztalatlan és naiv bakfisnak, de akkor sem vagyok hajlandó ölbetett kézzel nézni, ahogy ártatlan embereket ítélsz bűnösnek, mint valami igazsá...- a pofon nagyot csattant az arcomon. Előbb hallottam a hangját, mint éreztem a forró csapást az orcámon.
Nagybáttyám még mondott valamit, de nem értettem mit, majd megkerült és folytatta az útját. Teljesen lesokkolt az ütés. Nem a fájdalom, inkább a tény, hogy Shyuk-bácsi, akit annyira tiszteltem mert soha nem ütött meg nőt vagy gyereket, és arra nevelt, hogy álljak ki az igazság mellett most ellent mondott önmagának. És pont engem ütött meg, pont akkor, mikor valaki becsületét próbáltam menteni. Megalázónak éreztem és úgy feldühített, hogy többé nem birtam egy kicsit sem türtőztetni magam. Megint a nagybáttyám után rohantam, aki pont az autó háttsó ajtaját akarta kinyitni, mikor utol értem. Becsaptam az ajtót és nekidöltem, hogy ne tudjon beszállni. Az arcomon égett a pofon helye és ez még nagyobb tolóerőt biztosított.
- Továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni a döntésedet.- közöltem magabiztosan, nyugodt hangnemben, annak ellenére, hogy belül szét feszített a düh.
- So Ra. Ne játtsz a türelmemmel.
- Miért? Mit teszel? Mégegyszer megütsz? Attól esetleg nem félsz, hogy elborul az agyam? Mert ugye még emlékszel, hogy feldúltan én sem vagyok teljesen beszámítható...
- Choi So Ra a sírba viszel! Mit akarsz az ég szerelmére, mit tegyek?! A lány már nyilvánosságra hozta a média előtt a történteket, ha nem teszek valamit, engem fognak támadni és a végén csődbe viszik a cégem!
- Félsz ugye? Megértem, de egy ártatlan embert megbüntetni azért, amit meg sem tett, az sokkal félelmetesebb következményekkel járhat.- Shyuk-bácsi mélyen a szemembe nézett, láttszott rajta, hogy ideges, de már nem féltem. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy valahogy megmentsem a BTS-t.
- Rendben van...kapsz 24 órát, hogy szerezz legalább egy elfogadható bizonyítékot, amit le tudok adni a médiának és tisztázni vele Suga nevét. De ha nem sikerül...- itt tartott egy kis szünetet- kitagadlak a végrendeletemből és felbontom a gyakornoki szerződésedet.- azzal intett a titkárnak, hogy indíthatja a kocsit, ami kigurult alólam, így fenekemmel a petonra estem. Csak néztem a távolodó autótés nem tudtam, hogy mit kellene most éreznem...
Mikor összeszedtem magam, visszamentem a konferencia terembe, ahol már a többiek vártak.
- Na? - pattant fel mindenki Suga kivételével, ő teljesen reményvesztetten ült, maga elé meredve.
- Kaptam 24 órát, hogy szerezzek valami bozonyítékot, ami Yoongi ártatlansága mellett szól...- ültem le tanácstalanul a székbe.
- És mégis honnan?!- tette fel a bennem már meg fogalmazódott kérdést Jungkook.
- Direkt csinálta így...ez...lehetetlen...meg se próbáld, inkább...
- Miért ne próbálnám?!- káborodtam fel teljesen.
- So Ra...honnan vagy egyáltalán ilyen biztos, abban, hogy nem én voltam?
- Nem te voltál.
- Nem. De akár hazudhatok is.
- De nem hazudsz.
- Miért So Ra? Miért bízol bennem? - ezen elgondolkodtam egy kicsit. Visszagondolva a kapcsolatunk szinte csak veszekedésből állt, de nem tudnék egy olyan alkalmat sem mondani, amikor Suga ne az igazat mondta volna -vagy legalábbis amiről úgy gondolta, hogy igaz- vagy nem viselkedett becsületesen. Egy gyökér volt, de amikor bajban voltam, ő segített...asszem tartozom neki ennyivel...
- Kell, hogy legyen rá különösebb okom? - kérdeztem félre döntött fejjel, mélyen a szemébe nézve.
-Naiv vagy...
- Meglehet...
- Egyszer te fogsz a sírba vinni...- fogta a fejét fáradtan.
- Akkor megpróbáljuk??- kétdeze Namjoon.
- Nem megpróbáljuk. Megcsináljuk.- közöltem magabiztosan.
Óra indul 24:00...

-----------------------------------------------------
Anyeong! Az előző rész idegtépő befejezése után,- amiért egyébként bocsii ^^ - meghoztam a kövi részt. Huh most egy pár részen keresztül pörögni fognak az események.
Remélem tettszett/ tettszeni fognak! ^^ Köszönöm, ha elolvastad! ♥♥