Will be together mad! - Legyünk együtt őrültek!

10. Segítség! Kinyírtuk a titkárt!

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem, amit csak hosszas keresés után találtam meg.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- So Ra szívem, ne haragudj, hogy felébreztettelek, de elfelejtettem mondani, hogy ma Kim Ji Ho odamegy a szigetre, felmérni az újításra szoruló dolgokat. Ha minden igaz, csak egy-két napot tölt ott.- sosem kedveltem annyira Kim ajusshi-t, de nincs vele gondom, hogy ide jön. Legalább lesz plussz egy okom, amiért távol kell tartanom magam Sugától...
- Ahhaa...majd közlöm a többiekkel is...- mondtam, majd elbúcsúztunk és letettük a telefont.
Megpróbáltam visszaaludni, de akárhogy forgolódtam, nem jött már álom a szememre, így kimásztam az ágyból és lementem reggelit készíteni.
  Éppen egy palacsintát dobtam fel, amikor meghallottam, hogy valaki szintén nem tud aludni, így megfordultam, hogy köszöntsem az álmosan botorkáló Tae-t.
- Jó reggelt! - köszöntöttem mosolyogva.
- Hát te, hogy hogy ilyen korán fent vagy? Nem pihenni jöttél elvileg?
- De igen, csak Shyuk-bácsi hívott telefonon és utána nem tudtam visszaaludni.
- Miért hívott?- érdeklődött álmosan V.
- Mert elfelejtette mondani, hogy ma jön az ügyintézője, hogy összeírkálja az újításra szoruló dolgokat.- mondtam, mireV ijedten kapta rám a tekintetét.

Taehyung pov.

Mikor So Ra közölte, hogy idejön Kim Ji Ho, egy pillanatra megállt bennem az ütő. Tegnap, mikor Suga és So Ra a szobájukban voltak, mi többiek összeültünk és megbeszéltük, hogy a nyaralás alatt összehozzuk a két antiszoc-t, de így, hogy itt lesz Kim-ajusshi, nem tudjuk úgy intézni a dolgokat, hogy nehogy a főnök tudomására jusson...
- Tae! Valami baj van? Olyan ijedt arcot vágtál! - mondta So Ra, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem, semmi gáz, csak nem szeretem Kim-ajusshit...mindíg olyan szigorú és mogorva...
- Igen, én sem kedvelem igazán, de nem tudok mit tenni. Amúgy is csak egy-két napról van szó.
- Ahaa. Figyelj csak én most vissza megyek kicsit a szobába oké? - kérdeztem, majd a választ meg sem várva már ott sem voltam.
Felébresztettem minden illetékest és egy rendkívüli kupak tanácsot hívtam össze Mi Cha szobájában.
- Na szóval. A terv a következő- mondtam, miután felvázoltam a fejleményeket- amikor Kim Ji Ho megérkezik, olyan hangosak leszünk, amennyire csak tőlünk tellik.
- De Kim-ajusshi mindíg lekiabál, ha hangoskodunk, mert olyankor fáj a feje! - panaszkodott Jungkook.
- Bingó!- mutattam rá- amíg hangoskodunk, valaki kiveszi a táskájából a gyógyszereit, így kénytelen lesz tőlünk kérni és mi nem fájdalom csillapítót adunk neki, hanem egy jó nagy adagot J-hope altatóiból.
- Megőrültél? Csak azt akarjuk, hogy ne szerezzen tudomást a YoonRa hadműveletről, nem pedig láb alól akarjuk eltenni!- akadt ki Eun.
- De hát ettől nem hal meg, csak alszik egy nagyot!- érveltem szerintem ésszerűen.
- És ha túl adagolod??
- Ugyan már! Nem olyan könnyű megölni egy embert!- mondtam teljesen biztosan magamban.
- Biztos vagy ebben?- kérdezte Eun bizonytalanul.
- Hoolt biztos!- mondtam vigyorogva.
- Akkor Fighting!- kiáltott fel a csapat, majd mindenki ment a dolgára.
  Délután aztán, mikor megérkezett Kim-ajusshi, mindenki tette a dolgát: Eun Kyungon és Mi Chan kívül- akik Kim Ji Ho fájdalom csillapítóit lopták el- mindenki teljes erő bedobással őrjöngött.
Jimin és Jungkook azt játtszotta, hogy kinek hangosabb a bluetoothos hangszórója- két különböző zenével- Jin és J-hope egymást nyúzták, én pedig üvöltöttem, mert miért ne.
Nem tellt el tíz perc, Kim-ajusshi már üvöltött is velünk a hangzavar miatt, majd elviharzott fájdalom csillapítóért.
- Eun, sikerült ellopni?- kérdeztem.
- Nem loptuk el, mert az túl feltűnő lett volna, így inkább kicseréltük a dobozok tartalmát.- vigyorgott önelégülten, mi pedig csak elismerően bólintittunk.
Tíz perc elteltével, mikor Kim Ji Ho nem jött le, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk és megnézzük, hogy alszik-e már? Mikor a szobához értünk, ami résnyire nyitva volt, óvatosan bekukkantottunk rajta és örömmel konstatáltuk, hogy az ellenség ki van iktatva: úgy alszik, mint egy grizzly medve decemberben.
Kim-ajusshi elalvását követően, kezdetét vehette a YoonRa hadművelet első lépése: teremtsünk romantikus hangulatot, lehetőleg úgy, hogy ne tudjanak lelépni, ergó: zárjuk be őket a szekrénybe. Legalábbis szerintem ezt kellene tennünk, de valamiért mindenkinek más elképzelése akadt: volt aki azt akarta, hogy lökjük be őket a medencébe, vezessük el az erdőbe, majd hagyjuk ott és más hajmeresztő ötletek. Éppen teljes vitában álltunk, amikor Suga és So Ra is befutott közénk.
Előbbi elaludt a parton, utóbbi meg valahol...fogalmunk sincs hol volt.
- Mi ez a nagy veszekedés?- léptek be a nappaliba, ahol mi a csapat megbeszélést tartottuk.
- Ehh...semmmii! - kiáltottuk egyszerre, majd mindenki azonnal túl feltűnően próbált természetes lenni.
- Mi csak itt ülünk, olvasgatunk meg telefonozgatunk meg ilyesmi...- ecsetelte Jimin egy a polcról találomra levett könyvel a kezében.
- Ahhaa...- mondta So Ra cseppet sem meggyőzve- nem is tudtam, hogy tudsz franciául...- mondta, mire Jimin értetlen arcot vágott- csak mert az egy francia nyelvű könyv a kezedben...- jegyezte meg. Aiish! Le fogunk bukni!
- Eehh ja igen. Vagyis nem, nem tudok franciául, én csak az elbűvölő képeket tanulmányozom- mentett egy szépet Jimin! Okos gyerek!
- Ez roppant érdekes, mert az a Nyomorultak című könyv, egyik illusztráció nélküli példánya- ezt nagyon elhittem- amellett...Jungkook fejjel lefelé elég nehéz lehet telefonozni- fordult a maknae-hoz, aki nagy kerek szemmel nézett fel a lányra.
-Esküszöm, hogy nem az én ötletem volt!- védekezett azonnal, mire J-hope, Jimin és Jin egyszerre fogták be a száját...kész. vége. Lebuktunk.
- Mit csináltatok??- kérdezte csípőre tett kézzel, vészjósló hangon, mire mindenki csk lesütötte a szemét.
- Hol van Kim-ajusshi?- tett fel egy újabb kereszt kérdést, mire mindenki Eunra nézett, aki habozás nélkül hazudot
- Lefeküdt pihenni és mi csak meglepetést alartunk csinálni Sugának...- füllentette szemrebbenés nélkül.
- Nekem?!- kérdezte az eddig csendben figyelő Suga- es ugyan miért??
- Már az is baj, ha az ember meg akar lepni?!- vágott vissza Eun. Nagyon utálom általában a nagy száját, de most jól jött...
- Oké. Akkor én most fel megyek kicsit a szobámba vacsora előtt- közölte So Ra. Huuh. Ezt megúsztuk- megtennétek, hogy vacsorára felkeltitek Kim Ji Ho-t? Nem szereti kihagyni az étkezéseket.- vagy mégsem...
  A vacsora ideje vészesen közeledett, Kim-ajusshi pedig csak aludt és aludt...legalábbis feltételeztük, hogy csak alszik... egy órával a vacsora előtt aztán nekiveselkedtünk, hogy valahogy felkeltsük a kiütött embert. Csakhogy, amikor felmentünk a szobába, nem várt kép fogadott bennünket: a hangos hortyogás helyett néma csend, és a kényelmes alvó pózban fekvő, egyenletesen emelkedő, majd süllyedő mellkas helyett egy háton fekvő, teljesen mozdulatlan Kim Ji Ho-val találtuk szembe magunkat. Egy fél perc sokkos csend után mindenki egyszerre kezdett el beszélni.
-Látod, te idióta, mondtam, hogy nem jó ötlet az altatós akció, de te neeem, te holt biztos vagy benne, hogy nem hal meg. Erre most nézd meg: itt most egy valami holt biztos, az pedig az, hogy Kim Ji Ho megholt!!- osztotta a fejemet Eun. Még mindenki más hasonló képpen szörnyülködött, aminek következtében hatalmas hangzavar keletkezett, mire Suga is felfigyelt és átcammogott hozzánk.
- Bele halnátok, ha valamit sikerülne egyszer az életben csendben megoldanotok??- kérdezte a tőle megszokott stílusban.
- Tae kinyírta a titkárt- mutatott rám rögtön Eun.
- Hé ne kend rám, együtt csináltuk!- Eun már nyitotta volna a száját, de Suga megelőzte.
- Engem aztán az sem érdekel, ha egymást nyírjátok ki, csak engem hagyjatok békén...- mondta, majd vissza ment a szobájába.
Elképedve pislogtunk utána, majd tanácstalanul néztünk össze, mikor az előbbi hangzavar So Ra-nak is feltűnt és átjött, hogy megnézze mi történt. Mikor belépett a szobába, már nyitotta volna a száját, de megakadt a szeme az ágyon, mozdulatlanul fekvő férfin, a könnyes szemmel fel-alá járkáló Eun Kyungon és elkerekedett szemmei végül megállapodtak rajtam.
- Mégis mi a fészkes fenét műveltetek vele??- kérdezte ijedten.
- Háát...ez nem az, aminek láttszik...- próbáltam magyarázkodni, de J-hope megelőzött.
- Kinyírtuk a titkárt!- sírta el magát.
- Mi?!?! És ezt mégis hogy csináltátok?!- hitetlenkedett So Ra. Nem mondom nekem sem volt könnyű elhinni...
- Hát az úgy volt...- kezdtem, de most meg Mi Cha előzött meg...én ezt nem hiszem el...legközelebb inkább meg sem szólalok...
Mi Cha kitálalt mindent, a YoonRa hadművelettől kezdve, egészen addig a részig, amikor kinyírtuk csóri Kim-ajusshit.
Körül-belül a mondandója felénél Mi Cha elsírta magát, mire So Ra kedvesen elkezdte vigasztalni
- Shhh nincs semmi baj. Bárkivel megeshet az ilyesmi! - simogatta a hátát vigasztalóan
- Tényleg? Tényleg bárkivel megeshet, hogy véletlen kinyír egy embert??- kérdezte Eun, mire So Ra elgondolkodott.
- Jó talán nem esik meg olyan könnyen...de előfordul...- próbált javítani. Nem sok sikerrel...
- De akkor most mit csináljunk a holttestel??- kérdezte Jin, mire mindenki elhallgatott. Erre még senki nem gondolt...
Tíz perc gondolkodás után So Ra felpattant és elkezdett utasításokat osztogatni.