Teacher, please

3.

Másnap reggel a terembe gondolkodtam a tervemen.
Hogy szerezzem meg?
Több tervem is van. Az első az, hogy eljátszom, hogy én vagyok a felesége, ha egyáltalán van neki vagy inkább elhitettem vele, hogy páros játékot játszunk...
Najó, nekem ez nem megy. Ennél bénák tervek szerintem senki se hallott. Aish, mitévő legyek?
Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg. Felpattantam a székről és vártam míg a tanár bejön.
Pár percen belül meg is jelent Mr.Jeon.
- Sziasztok! Üljetek le! - mondta.

Már javába ment az óra a tanár úrnak eszébe jutott valami.
- Jut eszembe, aki úgy érzi kell korrepetálás az a szünetbe szóljon nekem. Meg beszéljük majd az időpontot. - ajnáltotta föl a csodás tervet Mr.Jeon.
Hát persze. A korrepetálás a legjobb terv. Miért nem jutott az eszembe?! Már csak azt kéne el intézni, hogy csak én legyek az egyetlen aki járni fog erre.
Az óra kicsöngetése hallatára Doyeonékhoz szaladtam.
- Doyeon, van egy tervem de ahhoz el kéne intézned, hogy senki ne menjen a korrepra rajtam kivül. - kértem meg.
- Hát jó. Ebben segítek! - mondta majd ment is intézkedni.
Én ezután a tanárúr után futottam.
- Tanár úr, kérem!
Hangom hallatára hátra fordult és rám nézett.
- Igen, Rosé?
- Öm, szeretnék jelentkezni! - mondtam félénken.
- A korrepetálásra gondolsz?
- Igen.
- Rendben. Majd suli után megbeszéljük az időpontot és a helyet.
- Rendben, köszönöm.
- Igazán nincs mit. - mosolyodott el.
Vigyorogva mentem vissza a terembe és folytattam tovább a napom.

Iskola után Mr.Jeon keresésére indultam. Nem sokkal később meg is találtam.
- Oh, hát itt vagy. Téged kerestelek! - jött oda hozzám.
- Én is Ön-t!
- Szóval neked mikor lenne jó?
- Őszintén szólva bármikor.
- Rendben, akkor péntek suli után. Mivel csak te jelentkeztél ezért nem vehetünk ki egy egész termet kettőnknek, ezért ha nem gond a lakásomba lesz. - ajánlotta fel ötletét.
- Nem gond. Mégegyszer köszönöm, hogy segít. - vicsorítottam rá.
- Igazán nincs mit. Majd még látjuk egymást. Szia Rosé. - mosolyodott el.
- Viszlát tanár úr.
Mikor elhagyta a folyósót, lejtettem egy örömtáncot. Ennél jobban nem is sikerülhetett volna a tervem.

Másnap reggel rohantam a suliba mivel későn keltem. Szerencsémre pont csengőszóra beértem.

Tesi. Hogy én mennyire utálom ezt az órát.
Felöltözve vártuk a tornaterembe a tanárnőt. Pillanatokon belül meg is jelent. De nem egyedül. Szemeim kikerekedtek mikor meg láttam, hogy Mr.Jeon tanár úr is vele van.
Mit keres itt a tanár úr?! Ugye nincsenek eggyüt?
- Sziasztok! Sajnálom a késésért. Mr.Jeon tanár úr megszeretné nézni a mostani testnevelés órát. Szóval akkor kezdjük is. Rosé kezd a futást! - parancsolt rám a tanárnő.
Igen, mivel én vagyok a legkisebb az osztályba. De soha nem én szoktam kezdeni. Most miért én?
Minden erőmet bele tettem a futásomba. Nem akarom leégetni magam előtte.
- Szép munka. Most pedig jöhet a röplabdázás!
Na még jobb. Röplabda. Ez most komoly?

Csapat választás után, mindenki beállt a helyére. Engem a szélére állítottak amit nem is csodálok.
Már javába ment a játék amit én csak néztem a szélről, mikor az egyik csoport társam rám kiabált.
- Vigyázz!
Értelmetlen fejjel néztem rá majd egy erős ütést éreztem fejemen. Össze estem és elsötétült minden...