Teacher, please

18.

A buszra vára rá pillantottam az órámra. 7:15. Most kivételes eset, hogy buszozok, de tegnap óta csak esik és nem akarok elázni.
Leültem egy nénike mellé, akinek rózsa illata volt. Köszöntem neki és bedúgtam a fülhallgatóm a fülembe.

A terembe körbe néztem keresve barátnőmet. Nem sokkal később is láttam. Odafuttam hozzá és egy nagyon öleléssel köszöntöttem.
- Szia Yonjii! - üvöltöttem boldogan.
- Szia csajszi!
- Hiányoztál, ugye tudod?
- Te is nekem. - mosolyodott el.
Le is ültem a mellette lévő helyre és elkeztünk beszélgetni.

Irodalom. Mint említettem már, próbálom kerülni Mr.Jeont, de nem nagyon sikerül. Mindenhol ott van, plusz a tanárom. Aish.
- Sziasztok diákok! Akkor most foglaljuk össze a drámát. Doyeon, mesélj mit tudsz róla!
- Semmit, Mr.Jeon de maga ma nagyon jól nézz ki! - kezdte el csavargatni vállig erő hajtincsét.
Kikerekedett szemekkel néztem az előttem 2-vel ülő személyre. Ez most komolyan gondolja, hogy ez így dögös?
- Nos, akkor Yonji. Jó látni téged! - mosolyodott el Mr.Jeon.
- Oh, köszönöm.
- Akkor mesélj csak nekem a drámáról amit tudsz!
Yonji elmondott mindent amit tudod még talán többet is. Igen, senki se gondalná de barátnőm nagyon jó tanuló. De egy valamit észre vettem míg Yonji "felelt". Jungkook folyton engem bámult. Mármint ahogy láttam. Nem mertem ránézni.
- Ügyes vagy! Láttod Doyeon, ezt így kell csinálni. - mondta Mr. Jeon Doyeon felé fordulva aki csak a szemét forgatta e hallatán.
A tanárúr tovább folytatta az órát.
- Rosé, te is észre vetted? - kérdezte a melletem ülő.
- Mit is?
- Azt, hogy folyton téged bámul.
- Ki?
- Ne játsz a hülyét! Jungkook. - sútogta nekem.
- Jah. De.

A folyosón sétáltam mikor hallottam, hogy Mr.Jeon és az Igazgatónő veszekszik. Próbáltam őket elkerülni, de nekem pont arra kellett mennem amerre voltak. Szuper.
- Rosé kisasszony, pont jókor jött! - nézett rám az Igazgató asszony. Én csak megtorpantam és rájuk néztem. - Nos Mr.Jeon és maga szeretkeztek?
A kérdés hallatán teljesen elsápadtam és Jungkookra tekintettem aki megvetően nézett rám. Most mit tegyek?
- Nem. Nem történt ilyen.
- Rendben. Ennek még utána nézek. Addig is szép napot nektek! - mondta majd elment.
Nem mertem Jungkookra nézni. Tudom, hogy mérges. Lassan megfordultam tengelyem körül és próbáltam elsurrani.
- Rosé! - szólt utánam Mr.Jeon.
- I-igen? - fordultam vissza.
- Te komolyan azt terjeszted, hogy lefeküdtünk? - lépett közelebb. - Ugye tudod, hogy az állásommal játszol? Ennyire gyerekes lennél?
Lehajtott fejjel hallgatam amit mondott. Igaza van. Gyerekes vagyok.
- Válaszolj! - kiabált rám eréjesen.
- Igen. - hallattam halkan.
- Azt hittem Te más vagy! Tévedtem. - dőfte szívembe fájó szavait és itt hagyott.
Összetőrten létérdeltem és könnyeimmel küszködtem. Kész. Végleg elveszítettem. Remélem ez csak egy rossz álom.
Az arcomat a kezeimbe temettem és sírtam.
Egy meleg érintést éreztem meg vállamon. Felpillantottam és Taehyung állt előttem. Nem mondod semmit csak magához ölelt. Én is viszonoztam ölelését és tovább folytattam a bőgést mellkasán.