Teacher, please

6.

Hétfő. A hétvégém ugyanúgy telt mint szokott. Tanultam és unatkoztam. Most is mint mindig elkészülödtem, hogy ne úgy nézek ki mint egy kaki darab. Miután elindultam az iskola felé egy kisebb boldogság érzés kapott el. Fogalmam sincs miért, de most mosolyogva léptem be a terembe. Leültem a szokásos hátsó pados helyemre és elő pakoltam cuccaim. Mivel egyedül ülök, nincs kivel beszélgetnem ezért csöndben figyeltem az osztályom. Csöngő hangja zavart meg ebben.

Első óra végével indultunk is át öltözni, hisz tesi jön. Hurrá. Még mindig tartok attól, hogy Mr.Jeon és a tanárnő között van valami.
Mikor mindenki felöltözött és be fáradt a terembe elkezdődött az óra. Szokás szerint futással kezdtünk. Mint legkisebb elő futottam, utánam a többiek. A futás mint már említettem nem az erősségem de a többivel nincs bajom.
A tanárnő intett, hogy mostmár sétáljak. A testnevelő tanárhoz érve megálltam. Mindenki beállt egy szimpatikusnak gondolt helyre és elkezdtük a dimnasztikát.
20 percnyi kínzás után jöhetett a játék. Kidobós, már megint. Esküszöm félek ettől a játéktól. Megint engem választottak be utoljára a csapatba amit nem csodálok, nem nagyon szoktam részt venni az ilyenekbe.
Elkezdődött a játék. Én beálltam a pálya szélére és vártam, hogy ki dobjanak. Nem is kellett sokat várnom, hisz már ki is dobtak. Le is ültem a padra és gondolkodtam az élet nagy kérdésein.

Osztályfőnöki. Ezt még viszonylag szeretem. Nem nagyon szoktunk semmit se csinálni. Remélem most se lesz máshogy.
Leültem a helyemre és be is csöngettek. A tanárnő egy ismeretlen lánnyal lépett be a terembe.
- Sziasztok diákok! Mint ahogy látjátok, nem egyedül jöttem. - hallatta a tanárnő. - Kérlek, mutatkozz be! - nézett a mellette állóra.
- Sziasztok! Kim Yonji vagyok. Nem rég költöztünk ide a szüleimmel. Eddig Busanban éltem. Remélem jó osztálytársatok leszek! - hajolt meg kedvesen.
Szimpatikus lánynak tűnik.
- Rendben, Yonji ülj le Rosé mellé! - mutatott rám az osztályfőnök.
Az új lány bólintott majd mosolyogva megindult felém. A mellettem ülő helyen helyet foglalt.
- Rosé, ugye? - nézett rám.
- Igen. - mosolyogtam rá.

Yonji és én a nap folyamán nagyon jóba lettünk. Végre barátra találtam.
A folyóson sétáltunk Yonjival mikor Mr.Jeon tanár úr ment el melletünk. Köszöntem is neki, amit egy édes mosollyal viszonzott.
- Ki volt ez a helyes fiú? Melyik osztályba jár? - kérdezte a lány mellettem.
- Egyikbe se. Ő tanár. Mr.Jeon. - válaszoltam kérdéseire.
Ki kerekedett szemekkel nézett rám.
- Ő tanár? - lepödőtt meg.
- Igen. - nevettem fel.

A következő órán irodalom volt. Én és újdonsült barátnőm leültünk a helyünkre.
- Kijavítottam a dolgozatokat! - mondta a tanár úr. - Nézzétek át!
Mr.Jeon ki osztotta a dolgozatok. Legutoljára az enyémet.
- Rosé, mivel korrepetáláson nagyon ügyes voltál ezért megadtam az 5-t! - súgta oda nekem Mr.Jeon.
Elpirultam közeltségétől. Megköszöntem a kedvességét és indult is vissza az asztalához.

Az óra vége után mentünk is az udvarra.
- Lehet korrepra járni? - kérdezte Yonji. -
Kisebb féltékenység kapott el ezek hallatán. Tudni illik Yonji egy gyönyörű lány.
- Miért?
- Szeretnék járni én is.
- Igen van, de...
- Van köztetek valami? - kérdezte hirtelen.
- Hár mondjuk, vagyis nem... - mondtam.
- Akkor?
- Tudod ez bonyolult és hosszú! Nem akarlak ezzel untatni!- hajtottam le a fejem.
- Van időm és érdekel, szóval mesélj! - fogta meg kezem bizatóan.

Miután elmondtam neki mindent a reakciójától féltem. Biztos valami olcsó lotyónak gondol.
- Figyelj, ha már belementél és megígérted nekik akkor muszáj megtenned, de próbálj meg nem bele szeretni Mr.Jeonba! - adott tanácsot.
Aish...ez szerintem elbuktam.