Teacher, please

13.

Leültem Jungkook mellé. Egymás szemébe néztünk majd olyan érzésem támadt mintha felismert volna.

- Önök hova valósiak? Még sosem láttam Önöket! - törte meg a kínos csöndet Mrs. Park.
- Nem meg mondtam, hogy ne magázz Szépségem! Neked csak Jinwoo. - kacsintott egyet a drágalátos "férjem". - Egyébként nem vagyunk ide valósiak. Épp ma jöttünk meglátogatni a bátyámat és a családját.
- Oh, értem.
- Nektek mi a munkátok? - hoztam fel egy újabb témát.
- Én irodalom tanár vagyok! - válaszolta Jungkook.
- Te tanár? Ne nevetess! Azt hittem diák vagy még! Hány éves vagy? szólalt meg a barátnőm.
- Igen, az volnék. Nem sokára betöltöm a 26.-dik élet évemet! -vakarta meg zavarában a tarkóját.
- Fiatalabbnak nézel ki a korodnál! - mondtam halkan.
- Köszönöm. - mosolygott rám.

Már egy ideje beszélgetünk. "Jinwoo" nagyon jól játssza szerepét, úgy udvarol Mrs. Parknak. Én szokás szerint semmire se megyek a flörtöléssel. Talán meg kéne változnom.

- Nos, kezdek álmosodni, szóval ha megbocsájtanak én elköszönnék! - állt fel az asztaltól Mrs. Park.
- Várj, haza kísérlek! - ajánlotta fel Jungkook.
- Nem szükséges. Nyugodtan maradj!
- Nem. Elkísérlek! - hallatta magabiztosan Mr.Jeon.
- Rendben. Akkor viszont látásra.
- Viszlát! - köszönt el tőlünk.
Mi már csak intettünk nekik.
- Szerintem egész jó munkát végeztünk! - dőlt hátra elégedetten Yonji.
Vajon igaza van Yonjinak?

Másnap idegesen siettem az iskolába. Féltem. Csak remélni tudom, hogy Mr.Jeon nem jött rá erre az egészre.

Mikor beértem az osztály terembe oda rohantam Yonjihoz.
- Te nem is félsz?
Körbe nézett majd újra rám.
- Mitől is? - kérdezte.
- Attól, hogy lebuktunk-e te buta!
- Ja, nem félek mivel tudom, hogy nem.
- Legyen így.

Nem sokkal később el is kezdődött az tanóra. Egész végig az járt a fejembe, hogy vajon rájött-e Jungkook vagy nem.

Kicsöngettek. Össze pakoltam cuccaimat és épp akartam álni mikor valaki az padomra csapott.
- Nos, Rosé... - nézett rám Doyeon. - Hogy meg a kis terved?
- Öhm...
- Na mi van? - nézett rám kérdőn.
- Jól megy. Minden a terv szerint. Már meg csókolt! - hazudtam.
- Mi? Komolyan?! - lepődött meg.
- I-igen.
- Szóval tudsz ilyen is lenni... - húzta fél mosolyra száját.
- Milyen is?
- Hagyjuk. 2 heted maradt! - hallatta majd elment.
Ki fújtam az eddig bentartott  levegőmet.
Sietnem kéne vagy elveszítem Jungkookot végleg!
- Mi történt? - jött oda barátnőm.
- Oh, Ja. Semmi.
- A semmi miatt izzad a tenyerét? - fogta meg a kezemet.
- Hagyd a tenyerem! Jól van elmondom. - adtam be a derekam.
- Na végre! Mit mondott?
- Hát tudod meséltem már... - kezdetén bele hosszas magyarázásba.
- Áhh, szóval így... De miért hazudtál? - nézett rám egy kicsit csalódottan.
- Nem volt más választásom!
- Miért kell ezt amúgy megtenned?
- Mert ha nem teszem meg akkor végleg elvesztem Jungkookot! - válaszoltam halkan.

- Tanárnő! Ki mehetnék a mosdóba?
- Menj, de siess!
- Köszönöm! - mondtam majd rohantam is a WC-re.

Mikor végeztem, gyors megmostam a kezem. Indultam is volna vissza de megpillantottam Jungkookot és Mrs. Parkot. Csókoloztak. Vissza rohantam a mosdóba és a zokogva a földre zuhantam. Mintha a szívem darabokra tört volna.

Szeretlek Jeon Jungkook! Mindennél jobban.