Teacher, please

16.

Épp a szekrényem ajtaját csaptam be, mikor Taehyung arca ijesztett meg engem hirtelen. Ezt egy síkollyal díjaztam.
- Megijesztettelek?
- Egy picit.
- Sajnálom, nem akartalak!
- Semmi gond. Mi járatban vagy?
- Ja, csak a randiról szeretnék beszélni veled.
- Oh oké.
- Akkor indulhatunk akár most is. Nekem nincs több órám!
- Nekem sincs szóval menjünk!
Ezt csak egy mosollyal díjazta és indultunk is.
Lehet ez önzőn hangzik de csak azért randizok Taehyunggal, hogy elfelejtsem Jungkookot. Ez az igazság, sajnálom.

Már javában tart a randink. Eddig egész jó. Taehyung kedves srác. Kezdem kedvelni.
- Mit szólnál, ha elmennénk egy bárba? - hozta fel az ötletet.
- Jó ötlet.
Egy bár felé vettük az irányt.
Mikor beértünk Taehyung előre ment és az egyik pincérrel beszélt valamit. Addig én kerestem valami helyet magunknak. Le is ültem az általam választott székre és vártam Taet.
- Bocsi, hogy megváratalak! - ült le elém.
- Ismered az a srácot?
- Apámnak dolgozik.
- Micsoda? Ez apukád bárja? - értetlenkedtem.
- Telitalálat.
- Wow. Nagyon szép hely!
- Suli után én veszem át a helyet.
- Szuper. Sok sikert!
- Haha, köszi! - nevette ék magát.
Partneremmel tovább beszélgettünk. Jól érzem magam! Ez fura.

Kis idő múlva egy ismerős alak lépett be az ajtón. Az arca még nem annyira rajzolódott ki, de mikor egyet előrébb lépett felismertem. Mr.Jeon. Mit keres Ő itt?
Leült egy tőlünk nem messze lévő asztalhoz. Szerintem nem vett észre.
- Rosé, mit nézel ennyire?
- Mi-micsoda?
- Mit nézek ennyire?
- Jah, nem fontos!
- Hát jól van.
Ebben a percben Taehyungot hívták.
- Szia! Igen! Micsoda? Nem. Rendben. 1 perc és ott vagyok! Sietek! - tette le a telefont. - Nagyon sajnálom, Rosé de mennem kell nagyon fontos dolog jött közbe! Majd felhívlak!
- Oké, menj csak! Szia!
Ki is futott a helyről. Felsóhajtottam és előre. Jungkook is pont így tett ami miatt talákoztak szemeink. Most nem úgy nézett rám mint szokott. Másol voltak a szemei.
Felállt és az ászt alomhoz sétált.
- Szia! - nézett a szemembe.
- Szia!
- Leülhetek? - kérdezte.
- P-persze. - válaszoltam halkan.
Így is tett.
- Hova tűnt Taehyung? Eddig vele voltál, nem?
- De igen. Fontos dolga akadt ezért el kellett mennie.
- Csak így otthagyott téged?
- Igen, miért?
- Egy lányt sose hagyunk faképnél! Ez egy fontos szabály.
- Kérnek még valamit? - bukkant fel a pincér.
- Nem, köszönöm! - hallatam.
- Én igen. Egy Whisky-t! - mondta Jungkook.
- Rendben, hozzom is!

Mikor kihozta a pincért Jungkook egy húzásra le meg is itta. Eredetileg is bűzlött a pia szagtól, de mostmár még jobban.
- Rosé, nem gondolod, hogy fel mehetnénk hozzám? - kérdezte Mr.Jeon egy nagy mosoly keretében.
Hogy mi? Én? Amúgy is muszáj igent mondanom, hisz a fogadás még áll.
- Miért is ne?! Úgy is későre jár!
- Remek. Na gyere!
- Várj, nem kéne kifizetni az italokat? - kiabáltam utána.
- Jaj, de! - erre lecsapott 4 won-t. -Na gyere már! - fogta meg kezem.

Az ajtónál már Jungkook a kulcsokkal barbrált mikor végre sikerült meki kinyitni az ajtót. Előre engedett és becsukta maga mögött az ajtót. Felém fordult és belökött az ágyba.
- Mindig is erre vártam, Rosé! - nyalta megszája szélét.
- Mire is? J-jungkook mire készülsz?
- Most apuci jó kislányt nevel belőled! -fölém hajolt majd megcsókolt.