Teacher, please

14.

Mikor végeztem, gyors megmostam a kezem. Indultam is volna vissza de megpillantottam Jungkookot és Mrs. Parkot. Csókoloztak. Vissza rohantam a mosdóba és a zokogva a földre zuhantam. Mintha a szívem darabokra tört volna.

Csak ott sírtam és sírtam. Kicsöngetésre lettem figyelmes. Igazolatlan óra, de most ez nem érdekel. Hirtelen valaki berobogott a lány mosdóba. Yonji volt az.
- Úristen mi történt?
Már vissza gondolni is fájt és újabb könnyek gyűltek szemeimbe.
- Csókoloztak...
- Kik?
- Mr.Jeon és Mrs.Park.
Ki kerekedett szemekkel nézett rám majd megölelt.
- Semmi baj. Majd elintézem ezt a nő személyt.
- Ne!
- Figyelj, sajnálom! Én erőltettem rád, hogy szabotáljunk de csak ezzel mindent elrontottam!
- Ez egyáltalán nem a te hibád!
- Akkor nem haragszol?
- Miért haragudnék?
Ölelt át szorosan.
- Na gyere, menjünk!
Mikor ki léptünk Jungkook ment el előttünk. Szemeink találkoztak.
- Sziasztok lányok!
- Jó napot Mr.Jeon!
- Fuu, de nem bírom ezt az embert! - forgatta meg a szemét Yonji.

Beérve a terembe leültünk a helyünkre és kezdődött is az óra Mr.Jeonnal. Szuper, mondhatom.

Egész óra közben arra gondoltam, hogy, hogy teljesítsem az ígéretem. Mást szeret én meg őt. Nincs veszíteni valóm.

Tesi óra. Mrs.Parknak most levakarhatatlan a mosolya. Vajon Jungkook miatt?
- Nos, gyerekek... Egész órán játszunk!
Mindenki vísítozni kezdett az örömtől, kivéve én. Ha csak rá nézek csak az a kép ugrik be ahogy csókoloznak.

Már lassan az óra fele eltelt mikor megjelent Mr.Jeon a tesiterembe. Mit keres itt? Természetesen oda ment Mrs. Parkhoz és egy puszit nyomott az arcára, majd valakit keresni kezdett közülünk. Meg akadt rajtam a szeme, majd mosolyogva felém indult.
- Rosé, egy pillanatra beszélgetnénk? - jött oda hozzám.
- Persze.
- Szóval, akkor a mai pénteki külön óra még áll, ugye?
- Igen...meg...nem lehetnek több különórák? - kérdeztem féléken.
- De teljesen jó tudod mostmár az anyagokat!
- Ez nem igaz! Egyáltalán nem értem mi az a alliteráció meg a hasonló fogalmak... - hazudtam.
- Hát jól van, melyik másik nap jó még neked?
- Mondjuk a Kedd.
- Szuper. Akkor ma várlak, szia. - köszönt el.

Ezek után vissza álltam játszani a többiekhez.

Utolsó óra. Már szögeken ülők az izgatottságtól. Ma muszáj lesz valamit tennem. Csak egy a gond...nem vagyok lotyó és nem tudom, hogy kell.

- Yonji?!
- Igen?! - fordult felém.
- Segítenél?
- Persze, mond csak!
- Szóval, hogy csábíthatnám el Mr.Jeont?
- Oo hát ezt pont a legmegfelelőbb embertől kérdezed! - mondta Ms. Egó. - Hát első sorban mindenképp próbálj meg egy pöppet lotyósan viselkedni. De ne vidd túlzásba! Másodszor pedig legyél nagyon kedves mint eddig és térjetek ki más témákra is.
- De még is milyen témákról? - értetlenkedtem.
- Ahj, te kis ártatlan bárányka... Legyél merész és huncut!
Merész és huncut? Ez nekem menni fog?
- Köszönöm! - öleltem meg. - De most futok szia!

Indultam Jungkook lakásához.

Mikor már az ajtó előtt álltam akkor vettem egy óriási levegőt es bekopogtam. Várnom se kellett sokat mivel egyből nyílt is az ajtó.
- Szia Rosé! Gyere csak! - mosolygott rám Mr.Jeon.
- Jó napot! - hajoltam meg.
Mikor beljebb léptem egy nem várt személy fogadott.
- Jó napot Mrs. Park!
- Ha nem gond akkor Mrs. Park is itt lesz! Nem fog minket zavarni!
Hogy mi van? Mit keres ő itt?
- Semmi gond. - füllentettem.
- Okés. Akkor kezdjük is gyere!

Már vagy 1 órája itt ülök és hallgatom Jungkookot.
- Jungkook... - szóltam halkan.
- Igen?
- Ti együtt vagytok Mrs. Parkkal?
- Mondhatni igen.
A szívem darabokká tört. Szemeimbe könnyek szöktek amiket gyorsan le is töröltem mielőtt Jungkoon észre vette volna.
- S-sok boldogságot! - szóltam remegő hangon.
- Köszönjük! - vicsorított rám.
- Ha nem gond én most mennék mert édesanyámnak ma van a születésnapja és vele szeretném tölteni a maradék időt. - ismét hazudtam. Mi van ma velem?
- Nyugodtan menj és isten értesse édesanyád! - kísért ki az ajtóig.
- Át adom. Viszlát!
Rohanni kezdtem. Sötét volt és hűvös. Szemeim újra megteltek könnyekkel. Nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Homályosan de megpillantottam egy játszóteret. Oda siettem és leültem egy sárga, öreg hintára. A csillagok világították meg az utcát.
De néhol mégis sötétség volt mint a szívemben.

Sziasztok! Őszíntén sajnálom a sok kimaradást csak se ihletem, se időm nem volt, mivel koncertek hátán dogák tömege. De remélem a mostani rész is elnyerte tetszéseteket!❤️ xoxo