Trapped /hun MX fanfiction/

5. Broken heart

Hoseok ült mellettem, a másik oldalamon pedig Shownu. Hoseok az ujjait tördelte, látszott rajta hogy nem akarja elmondani. Bátorítóan a vállára raktam a kezem és elmosolyodtam.
-Ne félj Hoseok! Bármi is történt, én melletted vagyok.- a srác erre hatalmas levegőt vett és nekikezdett a mondanivalójának. Még mindig feszengett és majdnem eltörte Hyungwon kezét. Valami hatalmas kő nyomhatta a szívét.
-Tudod, mikor ide kerültem, úgy éreztem, megtaláltam a helyem. A srácokkal egy közös célunk van. A bosszú. Mindegyikünknek valaki vagy valami tönkretette az életét, mi pedig azon vagyunk hogy ezek az emberek ugyanúgy szenvedjenek, ahogy mi annak idején. Nekem például feltett szándékom csődbe juttatni apám cégét, de nem mertem lépni. Tudtam hogy ezzel csak neked okoznék csalódást.-hajtotta le a fejét.
-Hoseok! Én sohasem akartam örökös lenni. Amúgy is, hogy tudnék ezek után visszamenni abba a házba és apám szemébe nézni! Majdnem megölt téged! Te voltál az egyetlen,aki abba a kibaszott családba emberként kezelt és nem valami robotként!-ekkor elszakadt a cérna és zokogni kezdtem. Azt hiszem akkor jött ki belőlem az elmúlt napok összes felgyülemlett feszültsége. Hoseok magához húzott és szorosan átölelt.
-Semmi baj! Nyugodj meg!- próbált csitítani, de hallottam a hangján hogy ő is sírt. Pár percig még halkan szipogtam a karjaiba majd kibontakoztam az öleléséből.
-Veletek maradhatnék? Segítek mindenbe amibe tudok.- töröltem le a könnyeim.
-Biztos hogy ezt akarod? Tudod, nem vagyunk mi olyan jó emberek amilyennek hiszel minket.-nézett rám kérdőn Shownu.
-Nem tudom hogy min mentetek keresztül, de biztos vagyok benne hogy mindegyőtöknek megvan rá az oka hogy bosszút álljon. Azok akik pedig fájdalmat okoztak nektek, megérdemlik hogy szenvedjenek. Tudom hogy mind jó emberek vagytok, így kész vagyok harcolni értetek!- Shownu elmosolyodott, majd Hoseokra nézett.
-Legyél nagyon büszke a testvéredre!-mosolyodott el majd újra rám nézett- Üdv a csapatba kicsi lány! - tette a vállamra a kezét. A többiek is sorba odajöttek és egyesével köszöntöttek.
-Ezt meg kéne ünnepelni, nem?- vigyorgott Jooheon.
-Nem túl jó ötlet! Emlékezz vissza mi volt az előző bulin!- rázta meg a fejét Kihyun
-Szerintem vicces volt!- nevetett Minhyuk.
-Persze, mert mindent videóra vettél te barom!- hisztizett Kihyun majd Shownu-ra nézett, megrázta a fejét és gyorsan el is fordult. Mind Shownu felé fordultunk, aki teljesen vörös fejjel nézett maga elé. Minhyukból ekkor kitört a nevetés. Kb olyan hangja volt mint egy haldokló delfinnek, így nem csoda hogy a szobába lévő összes személy röhögni kezdett.
-Na, kinek van ellenvetése?-kérdezte Minhyuk még mindig fuldokolva. Shownu és Kihyun azonnal feltették a kezüket.
-Másvalaki? Senki? Akkor jó! I.M, te menj el piáért!
-Miért mindig én? Mindig kibasztok velem.... Noona, nincs kedved eljönni velem?-nézett rám kiskutya szemekkel. Szerintem Changkyun nézésének egyetlen jóérzésű ember sem tudott volna ellenállni, így rábólintottam a dologra. Gyorsan felmentem a szobába, felkaptam a farmerem és a pulóverem és már rohantam is le.
-Meg fogsz fázni! Tessék, vedd fel ezt!-nyomta a kezembe Hoseok a bőrkabátját.
-Hoseok, legalább 20 fok van, ha nem több. Nem kell értem ennyire aggódni!- nevettem és megöleltem a srácot.
-Na húzzunk!-mosolyodott el Changkyun.
Az úton mindketten csendbe haladtunk egymás mellett. Egyikünk sem igazán erőltette a beszédet. A kisbolt szerencsére nem volt messze. Changkyun nem volt szívbajos vásárlás terén, olyan ütemmel költötte hyungjai pénzét hogy csak néztem.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?-néztem kérdőn a fiúra, aki erre csak gonoszan elvigyorodott.
-Majd megtanulják hogy kit küldjenek boltba. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Egy zseni vagy Changkyun! Olyan vagy, mint Einstein, ha nem jobb!-dícsérte saját magát. Vannak itt bajok... A srác vigyorogva fizette ki a töménytelen mennyiségű alcoholt. Szerintem a többiek nem igazán akarnak majd osztozni az örömén. Elindultunk vissza a lakásba. Mindkettőnk kezei majdnem leszakadtak a szatyrok súlyától. Changkyun halkan kinyitotta az ajtót, ám ekkor érdekes beszélgetés ütötte meg a fülem.
-Mikor akarod elmondani szegény lánynak hogy nem is vagytok vér szerinti testvérek?-hallottam meg Hyungwon hangját.
-Még meg kell várnom hogy egyátalán az eddig történteket feldolgozza.-válaszolt Hoseok. Elkerekedtek a szemeim, a kezembe lévő papírtáska kisebb zaj közepette elérte a földet, mire mind a két srác felémkapta a fejét.
Nem a vér szerinti testvérem? Mi ez az egész?