Trapped /hun MX fanfiction/

4. What should I say?

Jooheon felkísért az emeletre. Több szoba is volt a folyosón, kész labirintusnak tűnt. Jooheon szobáját azonban nem volt nehéz megtalálni, ugyanis az ajtóra ki volt írva a neve és alá fekete betűkkel piros alapon egy tábla volt feltűzve "Ha bejössz, ki már nem mész!" felirattal.
-Nos, nem szoktam ilyet mondani, de kerülj beljebb és érezd otthon magad!-vigyorgott rám Jooheon.
-A tábla felirata rám is vonatkozik? Mert akkor inkább kint maradok!-kérdeztem mosolyogva.
-Majd kiderül!- mondta majd kinyitotta az ajtót és betolt rajta. Bevallom őszintén, nem ilyenre számítottam. A szoba berendezése elképesztő volt. Leginkább a fekete és a vörös színek domináltak. Mindkét sarokban volt egy-egy ágy, középen, az ablak alatt pedig egy íróasztal egy számítógéppel és pár darab One Piece figurával. A falon különböző amerikai rapperek poszterei sorakoztak.
-Nagyon király! - néztem körül ámuldozva.
- A jobb oldali ágy lesz a tiéd! Hoztál magaddal valami ruhát?
-Igazából nem volt érkezésem elpakolni semmit, úgyhogy nem.- feleltem halkan mire Jooheon a kezembe nyomott egy fehér Supreme pólót és egy rövidnadrágot.
-Egyenlőre viseld ezt aztán majd kitalálunk valamit!
-Köszönöm Jooheon-shii!
-Jaj hagyd már a formalitásokat! Egyidősek vagyunk, legyünk barátok!-vigyorgott rám.
-Oké bro!-nevettem el magam. Biztos voltam benne hogy Jooheonnal nagyon jól ki fogok jönni. A többiekről még nem mertem ugyanezt állítani, de csak azért mert még nem igazán beszélgettem velük. Oké, Shownu-val már beszéltem, de annak a felére sem emlékszem. Annyira elmerültem a gondolataimba, csak arra eszméltem fel hogy Jooheon hozzám vágott egy törölközöt.
-Tök jó hogy 5 perce dumálok.-mosolyodott el-Menj, zuhanyozz le mielőtt a többiek beszabadulnak, mert akkor még hajnal kettőkor is itt ülsz.
-Bocsi!-vakartam meg a tarkóm.-Megyek, köszi!
Beletelt vagy negyed órába mire egyátalán megtaláltam a fürdőszobát. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a Jooheon által adott ruhákat majd visszabaktattam a szobába. Csak elvágódtam az ágyon és a fejemre húztam a takarót. A mai nap után semmit sem szerettem volna jobban egy kiadós alvásnál.
-Remélem jó alvó vagy és nem ébredsz fel a zajokra.-vigyorgott Jooheon levéve a fejéről a fejhallgatót.
-Minden kis zajra fel szoktam kelni. De miért?-kérdeztem vissza.
-A szomszéd szoba Wonho és Hyungwon szobája.-mondta halál nyugodtan majd rám sandított.
-Óó..már értek mindent.-bólogattam majd előkerestem a táskámból a telefonom és a fülhallgatóm.- Hát akkor jó éjszakát!-dugtam be a fülest a fülembe majd újra beburkoltam magam a takarómba.
-Jó éjszakát! A fülessel nem sokra mész!-hallottam még Jooheon hangját. Nem igazán foglalkoztam a beszólásával, pár percen belül el is nyomott az álom.
Nem tudom hány óra lehetett mikor elhallgatott a telefonom. Lemerült az akksi. Komolyan mondom, mindig a legjobbkor.
-Fostalicska!-húztam ki a fülemből a fülhallgatót és a telefonnal együtt az ágy végébe dobtam.
-Lemerültél?-hallottam meg Jooheon hangját. Majdnem szívrohamot kaptam, elfelejtettem hogy nem egyedül vagyok a szobában.
-Huhh basszus. Megijesztettél! Amúgy igen.-mondtam majd ekkor érdekes hangok ütötték meg a fülem. Nem kellett sokat találgatnom, hogy kik a hangok forrásai. Jooheon csak becsukta a szemét majd visszatette a fejére a fejhallgatót. Oké, köszi az együttérzést.
-Komolyan mondom még sokáig kell ezt hallgatnom, felcsapok apácának.-sóhajtott fel a srác. Hangosan felnevettem. Ez sem teljesen normális. Újra a fal felé fordultam majd a fejemre nyomtam a párnát, de ez sem segített. Már világosodott, mire egyátalán el bírtam aludni. Reggel rohadtnagy csörömpölésre keltünk. Mint később kiderült, Kihyun így próbálta meg jelezni hogy kész a reggeli. Mindenki teljes kómába ballagott le a konyhába. Segítettem Changkyunnak megteríteni az asztalt,majd levágódtam az egyik székre.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-karolt át szeretett testvérem mire egy mély levegőt vettem.
-Na gyorsan menj el a közelemből!-mondtam nagyot sóhajtva. Hoseok meglepetten pislogott rám.
-Most mit tettem?-kérdezte ártatlanul. Kihyun odaállt mellé és egy jól irányzott mozdulattal vállon ütötte a kanállal.
-Ajjj! Mi van, te is hülye vagy?-csattan fel Hoseok akinek még mindig fogalma sem volt semmiről.
-Gondolom szegény kislány végighallgatta a magánakciótokat! Legalább pár napot vártatok volna míg egyátalán megszokja a helyzetet! - kelt ki magából a fiú.
-Oké, oké bocsánat!- hajtotta le a fejét majd tömni kezdte magába a ramyeont. Nem is Hoseok lett volna. Miután végeztünk a reggelivel, felajánlottam, hogy elmosogatok. Minhyuk odajött segíteni, így pár percen belül végeztünk is. Leültem a többiek mellé a kanapén és vártam hogy Hoseok folytassa a történet.

Ez lett volna a negyedik rész. A történet szempontjából nem sok jelentősége volt, viszont nagyon élveztem a megírását. Remélem tetszett!♡