Trapped /hun MX fanfiction/

6. What?!

Ha Changkyun nem tartott volna meg, biztos hogy összeestem volna.
-Mennyit hallottál?-kérdezte Hoseok halkan.
-Úgy kb mindent.- válaszoltam.- Hogy érted azt hogy nem vagyunk vérszerinti testvérek?-kérdeztem szipogva. Nem nagyon szoktam sírni, általában próbálom magam keménynek mutatni, de ez most túl sok volt nekem.
-Gyere, először ülj le!- fogta meg a kezem Hyungwon és leültetett a kanapéra. Hoseok mindenféle dologról kezdett beszélni aminek semmi értelme sem volt, bennem pedig egyre jobban felment a pumpa.
-Shin Hoseok! Ne húzd az időt! Egy rohadt egyszerű kérdést tettem fel, csak válaszolj már rá!
-Oké, csak ne húzd fel magad! Igazából... téged három éves korodba fogadtak örökbe. A lelkemre kötötték hogy soha senkinek nem beszélhetek az örökbefogadásról.Még neked sem. Azt akarták hogy mindenki a vér szerinti gyerekükként ismerjen. Ahogy egyre nagyobbak lettünk, elég rossz társaságba keveredtem és a szüleim rájöttek hogy én valószínűleg alkalmatlan lennék a cég vezetésére, ezért lettél te az örökös. Apám szerint én csak egy rossz ómen vagyok a családnak.-hajtotta le a fejét. Nagyon fájtak a szavai. Úgy éreztem hogy megfosztottam Hoseok-ot a családjától. Bűntudatom volt. Arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem.
-Annyira sajnálom hogy nem mondtam el! Azt gondoltam jobb lesz így! Ugye tudod hogy nekem mindig a szeretett dongsaengem maradsz?
-Nem Hoseok!-emeltem meg a fejem és letöröltem a könnyeim. Láttam a srácon hogy egy pillanatra megállt benne az ütő.-Én vagyok az, akinek sajnálkozni kéne. Én voltam az, aki csak úgy befurakodott közétek...-Hoseok erre megkönnyebbülve fújta ki a levegőt.
-Hülye! Örülök hogy a testvérem lettél és ezen semmi sem változtat. De most ne rontsuk el a hangulatot. Túl sok dolgon mentél keresztül az elmúlt időben, itt az ideje hogy egy picit megfeledkezz róla!-mosolyodott el Hoseok és egy kis üveg vodkát nyomott a kezembe. Jooheon bekapcsolta a zenét. Be kellett látnom, hogy Hoseoknak igaza volt. Tényleg erre volt most szükségem. A barátaimmal lenni és elfelejteni mindent. Hiába csak pár napja voltam velük, akkor is a barátaimnak tartottam őket. Gyorsan felhajtottam az üveg tartalmának a felét. Tudtam, hogy valószínűleg másnap olyan fejfájással fogok ébredni, mint még soha, de ez sem tántorított el attól hogy jól érezzem magam.
Fél óra múlva már hatalmas káosz uralkodott a lakásba. Jooheon a vasalódeszka tetején énekelte a Titanic betétdalát. Sajnos a deszka nem sokáig bírta a srác súlyát és egy kecses mozdulattal összecsuklott alatta.
-A picsába! A jéghegy! Itt halunk meg mind!- kiabált a fiú az üvegével hadonászva. Eközben I.M felvette a Baywatch pózt és egy "megmentelek" kiáltással Jooheonra vetette magát. Shownu és Kihyun bezárkóztak a szekrénybe már vagy negyed órája azzal az indokkal, hogy megkeresik Narniát. Szerintem már biztos megtalálták... Hyungwon és Hoseok hozták a formájukat és sajátos módon ünnepelték meg az érkezésem a szobájukba bezárkózva. Minhyukkal a kanapén ülve próbáltunk meg nem megfulladni a röhögéstől. Úgy tűnik hogy ebben hasonlóak voltunk. Az alcohol hatására ok nélkül kezdtünk el nevetni minden kis apróságon. Pár perc múlva Shownu mászott elő a szekrényből.
-A köcsög oroszlán elrabolta Kihyunt.-szitkozódott a fiú, akit látszólag nem csak Kihyuntól fosztott meg az a bizonyos oroszlán,hanem a pólójától is. Erősen szédölögve indult meg a lépcsőn és látszott rajta hogy nagyon koncentrál arra, hogy ne essen fejre.
-Hé, mi lesz Kihyunnal?-kiabált utána Minhyuk.
-Majd holnap visszamegyek érte.-legyintett a srác majd újra a lépcsőt kezdte szuggerálni. Ekkor hatalmas csattanás ütötte meg a fülünket. A magát David Hasselhoffnak képzelő I.M megpróbálta leszedni Jooheon-t a süllyedő hajóról, aki egy nagy puffanással ért földet az ablak és a TV állvány között.
-Ajjaj!-mérte fel a helyzetet a legfiatalabb, majd felkapta a vasalódeszkát és eliszkolt.
-Hé, azt meg minek viszed?-kiabáltam utána.
-Eltűntetem a bizonyítékokat!-fordult vissza egy másodpercre majd folytatta a menekülést.

Másnap reggel a konyhába ébredtem az asztal alatt. Megdörzsöltem a fejem, hátha kinyerek belőle valami használható információt a tegnap történtekről. Sajnos nem sikerült. Nagy nehezen sikerült kikászálódnom. Az asztal tetején egy alvó Minhyukkal találtam szembe magam. Úgy döntöttem hogy nem ébresztem fel, így a nappali felé vettem az irányt. A káosz még hatalmasabb volt, mint amire emlékeztem. Az egyetlen gondoltom az volt, hogy én biztos nem fogok takarítani.

Ez lett volna a hatodik rész. Úgy éreztem hogy szegény főhősnőt szinte csak rossz érte az elmúlt fejezetek alkalmával, így kellett egy kis vidámság is. Remélem tetszett!💕