Trapped /hun MX fanfiction/

7. Hangover

Hamaros Minhyuk is felébredt, akivel elhatároztuk hogy megkeressük és felkeltjük a többiek.
-Ajh, szétmegy a fejem!-sóhajtott fel a srác.
-Minhyuk, neked rémlik valami a tegnapból?- kérdeztem halkan.
-Ajh kislány, ne becsüld alá az idősebbet! Minden egyes percre tökéletesen emlékszem. Az alcohol csak élesít amúgy is tökéletes elmémen. -vigyorodott el. Mr. Zseniális Elmével könnyebben ment a keresés. Jooheont az ablak alatt találtuk, aki ahogy felkelt, hangos káromkodásba kezdett, hogy ő bizony megöli azt aki elsüllyesztette a Titanicot.
-Oké, ő soha nem lesz már normális.-nyugtázta Minhyuk és tovább indult. Felmentünk az emeletre, ahol nem kellett sokáig keresgélnünk, ugyanis a folyosó közepén megtaláltuk Shownu-t egy rajta fekvő Chankyunnal és rajtuk a Titanic roncsaival alias a vasalódeszkával.
-Yaaah! Ébresztő!-kiáltotta el magát Minhyuk, mire a két srác egyszerre ült fel, ezzel lelökve magukról a deszkát, ami csúcssebességgel indult meg lefele a lépcsőn.
-Aaúú, ez melyik barom volt?-hallottuk meg az alsó szintről Jooheon hangját. -Jé, megvannak a roncsok!-kiáltott fel. A fejembe két lehetőség merült fel: vagy még nem tisztult ki a feje attól a rengeteg piától, vagy pedig akkorát esett tegnap hogy örökké hülye marad. Majd idővel kiderül...
-Yah! Hol a pólóm?- kérdezte Shownu végigsimítva csapzott haján.
-Narniába hagytad Kihyunnal együtt.-vigyorgott Minhyuk.
-Mit beszélsz ember?-nézett rá az ezüstös hajú fiúra.
-Tegnap bezárkóztál a szekrénybe Kihyunnal vagy fél órán keresztül.- válaszolt a srác. Látszott Shownu-n hogy erősen gondolkodni kezd, majd pár perc múlva teljesen elvörösödött az arca.
-Ha erről bárki tudomást szerez, esküszöm hogy kinyírlak Lee Minhyuk!-hangsúlyozta ki Shownu. Már csak Kihyun és a HyungWonho páros volt hátra.
-Háát ezt a feladatot átadnám neked.-veregette meg a vállam Minhyuk.
-Neee! Miért?- kezdtem el hisztizni.
-A te bátyád! És amúgy sem akarok rosszat álmodni.-vigyorgott és el is tűnt mellőlem azzal a kifogással hogy meg kell keresnie Kihyunt. Halkan kopogni kezdtem az ajtón, de mivel nem érkezett válasz, így benyitottam. A fiúk még egymást ölelve aludtak, nyakig betakarózva. Iszonyat aranyosak voltak és nem volt szívem felébreszteni őket. Eközben Kihyunnie is visszatért a hosszú útjáról Narniából. Szegény nagyon odáig volt, szarabbul nézett ki, mint mi összevetve. Letámogattam a konyhába és a kezébe nyomtam egy bögre kávét.
-Köszönöm Seunghee.- mosolyodott el.
-Hyung, éhes vagyok!- nyöszörgött I.M a nappaliból.
-Főzz magadra! - hajolt ki az ajtó mögül Kihyun.
-Hagyd csak, mindjárt összeütök valamit!- mondtam, bár tudtam magamról hogy főzés terén nem sok olyan embert találtam volna aki rosszabb lenne nálam. Az egyetlen étel, amit profin el tudtam készíteni, az a tteokbokki, de az nem épp reggelire való, így maradtam a bátyám kedvenc ételénél, a ramyeonnál. Szerencsére ezzel nem kellett sokat szarakodni. Míg elkészült a kaja, Kihyunnal megterítettük az asztalt. Hiába mondtam neki hogy pihenjen nyugodtan, ő ragaszkodott hozzá hogy segítsen. Amint végeztünk, Kihyun nem tudom hogy milyen ötlettől vezérelve, de megölelt.
- Ezt most miért kaptam?- kérdeztem mosolyogva.
-Köszönöm a segítséget dongsaeng! Tudod, nem könnyű ezzel a sok hülyével együtt élni.- mondta majd leült az asztalhoz.
-Ezentúl ha segítségre lesz szükséged, szólj!- tettem a vállára a kezem. Szép lassan el is készült a reggeli, mire Kihyun elkezdett kiabálni.
-Hé lusta banda! Kész a reggeli, úgyhogy toljátok le a seggeteket!- kezdte majd tőle megszokott módon csörömpölni kezdett az edényekkel.
-Yah! Szétmegy a fejem! - jelent meg az ajtóba Shownu.
-Minek iszik aki nem bírja!?- vágott vissza Kihyun vigyorogva.
-Nem is tudom kivel voltam Narniába tegnap...- mondta Shownu egy sunyi vigyor kíséretében. Kihyun arcáról azonnal lefagyott a mosoly majd teljesen elvörösödött és egy hatalmasat ütött a srác karjába.
-Jaj Istenem! Ne szarakodjatok már! Még a hülye is látja hogy odáig vagytok egymásért!- szólaltunk meg szinte egyszerre Changkyunnal.
-Hogy mi??- fordult felénk Kihyun díva módjára majd Changkyun felé hajította a kezében lévő kanalat és elviharzott. Szerencsére szegény srác még időbe el tudott hajolni az őt ért támadás elől. Shownu lefagyva figyelte Kihyun távolodó alakját majd felénk kapta a fejét és nagyokat pislogott.
-Menj már utána te szerencsétlen!-kiáltotta el magát Changkyun.
-De...meg fog ölni! Azt akarod hogy megöljön?
-Jaj kussolj már! Csak menj utána!- mondta a srác majd levágódott az asztalhoz és nekiállt tömni magába a ramyeont.