Fallen Girls

9.Rész

Allison szemszöge:

Egész éjjel alig aludtam.Nem tudtam másra gondolni,csak Liara,és arra,hogy vajon mikor engedik ki.A Fallen Girls Lia nélkül semmit sem ér,úgyhogy nagyon remélem,hogy hamarosan meggyógyul,és újra elkezdhetünk dolgozni.Addig pedig,Amyvel dalszövegeket fogunk írni,hogy legalább az legyen,ha már basszusgitáros nincs.
A nap sugarai csiklandozták az arcomat,mire én lassan kinyitottam a szemem.Oldalra tekintve láttam,hogy Amy még alszik,ezért a lehető leghalkabban kikecmeregtem az ágyból-rohadt takaró,mindig rám tekeredik-és átballagtam a fürdőbe,hogy megnézzem magam a tükörben.Kékeszöld szemeim halatt halvány lila karikák húzodtak,a kialvatlanság miatt,a szám kiszáradt,és becserepesedett,a hajam pedig..Nos,arról inkább nem nyilatkozom.Nagyokat ásítva fésültem ki nem kicsit kócos loboncomat,majd visszamentem a szobánkba,hogy keressek valami ruhát mára.Rövid hezitálás után kiválasztottam egy fekete,végigszaggatott farmert,és a kedvenc Bring Me The Horizon-ös pólómat,illetve a számomra elmaradhatatlan bakancsomat.Gyorsan felöltöztem,majd miután felvettem az összes létező ékszeremet (nyakörv,karkötők) a pénztárcámmal a kezemben lementem a büfébe valami reggeliért.Elsőkörben vettem kávét (magamnak feketét,Amynek pedig tejeset),és két zacskó chipset.Igen,mi megtehetjük,hogy chipset együnk reggelire..
Felfelé menet a liftben dobtam egy üzit Liának,hogy adjon egy kis helyzetjelentést.Gondolom,ilyenkor már fent van.Ő mindig is korán kelő típus volt.Sajnos válasz nem érkezett,így kicsit elszontyolodva léptem be a lakásunkba.Meglepetten vettem észre,hogy akkorra már Amy is felöltözve ült az ágyon,és telefonozott.
-Szia-Csuktam be magam után az ajtót.-Hoztam reggelit-Dobtam le elé a chipset,és kezébe nyomtam a kávét,ami majdnem kiborult.

Amalia szemszöge:

Reggel -már megint- büdös fertőtlenítő szagra ébredtem.Lassan kikecmeregtem a vas ágyból, kimentem a folyosóra és a dokim keresésére indultam.
Egy bő húsz perc múlva meg is találtam:
-Jó reggelt , Miss.Jenkins! Miben segíthetek?-Ennél kedvesebb még az életben nem volt pedig már lassan itt vagyok egy hete...
-Viszont, öhm...Esetleg nem tudja mikor mehetnék haza?-Kérdeztem félve. Igen félve...Mindig is rettegtem a orvosoktól, de az megint egy másik történet, hogy miért...
-De persze ,csak egy pillanat! -Ekkor elővett egy dossziét és átnézte.
-Ezek szerint, úgy körülbelül még két nap. Tudja biztos, ami biztos! Na , de most kérem jöjjön velem , át kell kötözni a sebét!
-Rendben.-ezzel visszamentünk a szobámba.
Miután végzett, bocsánatot kért az utóbbi pár napban történő viselkedéséért, amin meglepődtem. Nem hittem volna ,hogy ilyen kedves.

Nem sokkal később jött egy sms-em Al-től:
"Szia! Bocsi ,hogy zavarlak, csak megakartam kérdezni, hogy minden
oké-e..."
Mosolyogva írtam vissza a választ, de ezzel egy időben rá kontràzott, hogy pár perc és itt lesznek.
Tényleg nem telt bele két percbe, már nyílt az ajtó. Csak nem ők léptek be rajta, hanem egy futár....Egy rohadt nagy rózsacsokorral..
-Ön Amalia Jenkins?
-Igen én lennék. Miben segíthetek?
-Csomagot hoztam. Kérem itt írja alá-mutatott egy kis vonalra ami gyorsan alá is firkantottam. Amint távozott megnézem a csomagolást, amin egy kis kártya díszelgett, ezzel az irománnyal:

"Gyógyulj meg hamar! Számítanak rád!
Adam ❤"

Újra és újra elolvastam ezt a pár sort, és rám jött a síró görcs... Hogy lehet nekem ilyen törődő bátyám?!

Amy szemszöge:

Mielött beértünk volna a kórházba megcsörrent a telefonom.A növérem volt az.
-Mit akarsz!?-kérdeztem tőle dühösen ,mit várt tőlem 3 éve nem szól hozzám.
-Mi az már fel se hivhatom a húgicámat-Mire én felnevettem
-Szerintem ezt te se gondoltad komolyan.Na de mond hogy mit szeretnél-Mondtam komolyan.Ismerem már annyira a nővérem hogy ha felhív akor akar valamit.
-Hallottam hogy jóba vagy a Black veil Brides-al és gondoltam bemutathatnál Andynek-Mondta a nyalis hangján.Mire én felnevettem.
-Persze hogy....Nem-Mondtam mire felnevetett.
-Úgye tudod hogy bármikor rád küldhetek valakit hisz ismersz a gazdagok bármit megtehetnek-Mondta majd letette a telefont.
-Ki volt az?-kérdezte Al aki hallotta az egész beszélgetést
-A.a.a növérem-mondtam dadogva.Féltem tőle hisz tudtam hogy bármit megtenne hogy eltegyen az útból.Al felém fordult megölelt majd így mentünk be lia kórtermébe.
-Szia Lia-köszöntünk neki majd megláttam egy rózsacsokrot.
-Mi az a csokor ott-kérdeztem perverzen vigyorogva.
-A bátyám küldte-Mondta mosolyogva.Tényleg neki van egy bátya aki kedves.Persze nekem jutott a Pszichopata nővér.
-Na és mikor engednek ki-Kérdezte Al.
-Még két nap-mondta sóhajtva.Hallottam egy kopogást majd egy ismerős fej dugta be magát az ajtón.
-Szia Húgi-Mondta Liának Adam.Lia egyből a nyakába ugrott.
-Khm..Mi is itt vagyunk-mondtam Mira Adam mindkettőnket megölelt.
-Na és hogy hogy nem Londonba vagy?-Kérdezte Lia.
-Hallottam hogy mi történt és egyből rohantam ide.-Mondta mosolyogva.Mire eszembe jutott hogy menni kelünk a stúdióba.
-Al gyere mennünk kell a stúdióba bemutatni az új dalokat.-Mondtam majd egy köszönéssel távoztunk.Útközben bele ütköztünk Andy-ékbe.