Fallen Girls

7.Rész

Allison szemszöge:

Épp valamim viccesen röhögtünk,amikor hirtelen berontott CC,és Amy széles vigyorral az arcukon.Oké..úgy látom,eléggé jól kijönnek egymással.
-Gyerekek,Jeff behívatott minket-Nézett rám Amy,mostanra kissé visszafogottabban molyogogva.-Pontosabban,csak téged,meg engem.
-Asszem,most jön el az a pillanat,amikor kirúgnak minket-Sóhajtottam fel vészjóslón,és futólag Andyre pillantottam,aki épp Liával véres kő-papír-ollózott.Hosszasan magyarázhatnám,hogy mi a lényege ennek a "játéknak",de összességében annyi,hogy fájdalmat okozzunk egymásnak.És köztudott,hogy mi ebben nagyon jók vagyunk,úgyhogy nagy előszeretettel bűntetjük egymást ezzel a játékkal,ha úgy van.Ehh.Mazochista egy népség vagyunk,mondhatom.
-Menjünk..-Indultam el az ajtó felé,amikor is Andy utánam szólt.
-Vessétek be magatokat,és most nem a cuki énetekre gondolok.
Szavai hallatán Amy és én vigyorogva egymásra néztünk,és bólintottunk egyet.Tudni kell kettőnkről,hogy ha mi összefogunk,akkor biztos,hogy az lesz,amit mi akarunk.Hogy miértt?Hát azért,mert mindkettőnkek van egy kis pszichopata hajlama,így szeretjük kínozni az embereket,akár szavakkal,akár tettekkel.Ebből adódóan elég nagy pofánk van,szóval nem ajánlatos szembeszállni velünk,mert így is-úgy is mi nyerünk.
Miután elköszöntünk Liától,és a srácoktól,már el is indultunk a stúdió felé,ami úgy negyed órára volt a kórháztól.Útközben megterveztük,hogy mit,hogyan mondunk majd Jeffnek,azon a bizonyos "elbeszélgetésen"..Volt itt szó lekötözésről,pofozgatásról,meg ehhez hasonló,elvetemült dolgokról,de végül a leülünkveleszembenésbenyalunknekitövig taktika mellett tettük le a voksot.
Belépve a stúdió épületébe,azonnal összeszorult a torkom.Nem mondom,hogy félek,hisz nem vagyok az a félős típus,de eléggé tartok attól,hogy Jeff tényleg kirúg minket.

Amy szemszöge:

Miután beléptünk a stúdióba, Al egy kicsit megfeszült, de lenyugtattam ,hogy mi fogunk "nyerni".

Amint beléptünk Jeff irodájába, elöntött valami furcsa érzés.Talán a félelem lehet az.
-Lányok Amáliát hol hagytátok?-kérdezte idegesen
-A kórházban mivel az a nyanya lelőtte-Mondta Al feszülten.Mire én nyugodtan ültem,majd én is megszólaltam.
-Jeff!Ha nem jöttél volna rá neked az a dolgod ,hogy koncertet szervezz és szállást keress és hogy keress nekünk egy testőrt mert ha így folytatjuk nem lesz banda-Mondtam majd idegeségemben felnevettem.
-És ti tudjátok hogy én bármikor bonthatom a szerződést-kérdezte nevetve.Mire én is felnevettem.
-Magának kelünk nem bontaná a szerződést főleg azért ,mert amíg mi nagy nézettséget gyártunk youtubon addig bármelyik menedzser ölni tudna értünk-Mondtam mire Al csak nézet rám.Tudják hogy van önbizalmam és ez abban tükröződik hogy bárkinek megmondom azt amit gondolok.
-Jólvan hol szálltatok most meg ,hogy tudjam fizetni-mondta most már nyugodtabb hangnemben.Elmondtam neki a szálloda nevét és hogy milyen néven vagyunk bent.Mikor kijöttünk onnan Al egyből megszólalt.
-Amy te egy isten vagy-Mondta nevetve mire én is elkezdtem nevetni.
-Azért a nővéremtől is tanultam valamit-Mondtam grimaszolva.
-Tudja hogy itt vagy?-Kérdezte mire én megrázztam a fejem.
-Na de most menjünk be Liához-Mondtam majd elindultunk a kórház felé.Beléptünk a kórtermébe ahol még mindig ott voltak a fiúk.
-Megjöttünk-szólaltunk meg egyszerre Al-al.
-Na kirugtak titeket?-kérdezte izgatottan Ash.Mire mi elnevettük magunkat.Amiből lia rájött hogy nem rugtak ki minket.
-Nem mert Amy már megint megoldotta-Mondta Al majd megforgatta a szemét.

Amalia szemszöge:

-Mint mindig!- szólt egoista barátnőm, amit C.C. meg is jegyzett:
-Hát kislányom! A genetika pakkodban volt egy jó adag önbizalom is!- ekkor mindenkiből kitört a nevetés.

Kis idő múlva ismét megjelent a dokim...Egy nem túl jó hírrel...
Mindenkit kitessékelt a kórteremből és odajött hozzám, tett egy megvető pillantást a kezemre -de, jó...- és megszólalt:
-Miss Jenkins! Tájékoztatnom kell ,hogy kollégáim felfedezték a sebeket a kezén, amiket okozott... Szóval úgy gondoljuk, hogy  elkéne járnia pszichiáterhez, a maga érdekében....-Ekkor fagyott meg bennem a vér...Volt már szerencsém dilidokihoz, de nem túl jó emlékekkel távoztam el tőle...
-Ha esetleg megtagadja ezt a kérésünket, be kell vitetnem a közeli pszichiátriára. -letaglózva ültem ott... Nem kerülhetek be újra... Soha...Többé...SOHA!
Nagyot nyeltem ,majd válaszoltam:
-Rendben. Csak annyit szeretnék kérni, hogy ez kettőnk közt maradjon!-Néztem rá, de még mindig lesajnálóan vizslatott...
-Ez megoldható! Khm..Nos mennem kell várnak még a betegek. Behívjam a kint tartózkodó személyeket?
-Kérem!
-Ezt akkor megbeszéltük! Viszlát!
-Viszlát! - Miután kilépett a szobából egyből bejöttek a srácok. Nem igazán szeretném elmondani Amy-éknek, mert még arról sem tudnak ,hogy egy érzelmi idegroncs vagyok akit bent tartottak  1 évig az őrültek házában... Bizony.Mielőtt megismertem őket volt egy hatalmas hullámvölgyem, ami még mindig kísért.
-Hé Lia! Minden oké? Mit mondott a szipi?!-Lóbálta előttem mancsát Amy.
-Ja, öhm. Persze , nyugi semmi különöset, csak ,hogy valami új nyugtatót kapok vagy mi a szösz, mert elég magas a vérnyomásom.
-Biztos csak ennyi?-Kérdezte Al.
-Tuti!-Mosolyogtam.