Fallen Girls

12. Rész

Amalia szemszöge:

-Értem.-szólt a doktornő. Szerintem nem nagyon hitte el válaszom, mivel eléggé fura képet vágott...
-Amalia! Tudomásom szerint, önt árvaházba rakták a szülei... Mit érez akkor ,amikor rájuk gondol?
-Pontosabban rá...Apám születésem után ott hagyott minket, édesanyám pedig hároméves koromban árvaházba dugott...A bátyám küzdött, hogy a gyámom legyen, de amíg be nem töltötte a 18-at, addig ott tengettem unalmas napjaim.
Hogy ha eszembe jut bármelyikőjük is, akkor csak mérhetetlen fájdalmat és hiányt érzek...-A füzettömkelegből rám nézett, majd írt valamit.
-És nem gondolja ,hogy talán a szülei hiánya miatt teszi, azt amit?-Tolta feljebb a szemüvegét.
-Nem hiszem...Amikor ejtek egy vágást, vagy akár többet is, egyszer sem jutnak eszembe...Az a három kerek év, amit anyuval tölthettem csodálatos volt! Ő nem ezt akarná ... Tudom.-sóhajtottam, s közben mereven bámultam ölemben megpihenő kezeimet.
-Rendben, mára ennyi! Holnap még benézek önhöz mielőtt elmenne... Jó éjt!-Mosolygott.
-Jobbakat! -ezzel ki lépett a kórtermemből.
Miután bezárult mögötte az ajtó, elővettem a kottás füzetem és írni kezdtem.Azokat a hang jegyeket, amik a beszélgetés alatt fogalmazódtak meg bennem... Egy szomorú szám lesz. Szerintem akad, majd Amy-nek egy ütős szövege hozzá...

Már lassan negyed tizenkettő, de nem jön álom a szememre...
Csak bámulom a plafont, s közben azon kattog az agyam ,hogy vajon még él-e? Elfelejtett? Vagy csak simán megunt? Azért rakott nevelőintézetbe? Nem tudom...
Eközben jött egy SMS-em:

Gratulálunk, sikeresen lefoglaltuk önnek londoni járatunkra szóló jegyét!
A jegyet, holnap délelőtt viszik lakhelyéhez.
Kifizetendő összeg:
100$
Üdvözlettel: Americanfly.

Allison szemszöge:

-Al,minden rendben?-Nézett rám riadtan CC,amint észrevette,hogy konkrétan,majd' megfulladok a köhögésben.Éreztem,ahogy fokozatosan záródik el a légcsövem,és a mellkasomban lévő szúró érzés sem csillapodott,már egy jó ideje.
-Igen,persze-Nyögtem,és kezemet a mellkasomra szorítottam.
-Baszki,neked asztmarohamod van!-Ordította kétségbeesetten Amy,majd felpattant a földről,és a bőröndömhöz rohant.-Hol tartod az injekciókat?
-A kis zsebben-Nyöszörögtem,alig hallhatóan.A szúró fájdalom egyre erősödött,már szinte,alig kaptam levegőt.Nem akartam,hogy a srácok lássanak így,ezért hatalmas küzdelmek közepette felálltam,és átvonszoltam magam a mosdóba.Bent amint leültem a kád szélére,kitört belőlem a zokogás.Annyira rühellem magam ilyenkor!A kurva életbe..Egyre sűrűbben köhintettem fel,a levegővételeim száma pedig egyre kevesebb,és kevesebb lett.Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy talán nem élem túl a rohamot,és belehalok.Soha sem volt még ilyen durva,és alattomos..Most viszont..Most,mintha kínoznának.
-Basszameg-Rontott be a fürdőbe Amy,majd egy percig sem habozva,belevágta a tűt a mellkasomba.
Pár pillanat múlva,már éreztem,hogy egy kicsivel könnyebb levegőt vennem,azonban a sírás még ekkor sem maradt abba.
-Semmi baj!Pár perc,és jobban leszel,ígérem-Ölelt magához Amy,én pedig bólintottam egy aprót,és arcomat a tenyerembe temettem.Legyen már vége,könyörgöm...
-Na?-Lépett be az ajtón Andy,és letérdelt elém.Kezével végigsimított a karomon,majd egy óvatos mozdulattal felemelt,és átsétált velem a szobába.Ott,szinte alig éreztem,annyira óvatosan lefektetett az ágyra,Amy pedig a kezembe nyomott egy pohár vizet,mondván,igyam meg,ettől majd jobban leszek.

Amy szemszöge:

Al megitta a vizét majd rám nézett.
-Honnan tudtad hogy asztmarohamom van?-kérdezte miközben megölelt.
-Onnan hogy már volt ilyened ,meg régen nekem is voltak asztmarohamaim-Mondtam.Miközben egy telefon csörgést hallottam.Mint kiderült Andy telefonja volt az.
-Igen Itt Andy Biersack-Mondta komoly hangon.
-Nem..Nem ismerem magát.Engem az nem érdekel!-mondta majd letette a hívást.Mindenki felé nézett egy amolyan "KiaFeneVoltez?" Nézéssel.
-Valami Ashlyn Washington-Mondta mire én kezdtem rosszul lenni.Ne..ne csak őt ne még apámat is jobban szeretném látni mint őt.
-Amy minden oké?-kérdezte CC komoly arccal.Nem válaszoltam csak oda mentem Al-hoz aki kezdett jobban lenni.Leültem mellé majd ő odahajolt a fülemhez.
-A nővéred volt úgye?-kérdezte suttogva.Mire bólintottam egyett.
-Ma engedik ki Liát nem?-kérdezte Ash reménykedve.
-Ja mennünk kéne érte-mondta Al majd felállt hirtelen megszédült de jók voltak a reflexeim és elkaptam őt.
-Köszi hogy elkaptál...megint-mondta miközben megforgata a szemét,mire én elkezdtem nevetni.Ezért ő beleboxolt a vállamba.Ami elég furán nézhetett ki mivel Al volt kb.156cm magas én meg 173.Andyék el is kezdtek nevetni.Mire Al bedurcizott.Elkezdtünk menni a kórház felé miközben beszélgettünk.Bementünk a kórházban ahol megbámultak minket megint.De ennek ellenére bementünk Lia kórtermébe ahol egy nő már ült bent.
-Jónapot-köszöntem illedelmesen igen vannak ilyen pillanataim is.
-Amalia akor én mennék is további soksikert a gyógyuláshoz-mondta majd kiment.Mi mint jó gyerekek egyből kérdezősködni kezdtünk de mindig kitért a válasz elől.Végül az orvos oda adta a záró nyilatkozatott majd mehetünk is volna haza.Ha Nem lettünk volna éhesek így betértünk egy Mekibe.