Fallen Girls

1.Rész

Allison szemszöge:

Több órás repülőút után végre leszálltunk Los Angelesben.Én voltam az első,aki lerohant a gépről,csakhogy gyorsan magamnál tudhassam a csomagjaimat.Nem,nincs benne semmi olyan dolog,csak hát..szerintem senki sem szívlelné túlzottan,ha elcsórnák a bőröndjeit,az összes ruhájával,és kiegészítőjével együtt.Bevártam Amalia-ékat,majd miután ők is átvették a cuccaikat,hívtunk egy taxit,ami alig negyed óra alatt már meg is érkezett.Lediktáltuk neki a címet,amit még a menedzser adott meg üzenetben,és már indultunk is a szálloda felé.Nem kellett sokat kocsikázni,körülbelül fél óra alatt leparkoltunk egy hatalmas szálloda elé.Miután kifizettük a sofőrt,és a bőröndjeinket is kipakoltuk a csomagtartóból,rövid habozás után bementünk az épületbe.Amy bejelentkezett a portásnál,míg én és Amalia a szálloda hatalmas várótermét csodáltuk.Egyszerűen,gyönyörű volt.A bútorok,a falak színe,és a festmények tökéletes összhangban voltak egymással.Mindenhol óriási rend uralkodott,ami már az első perctől fogva elnyerte a tetszésemet.Nem vagyok rendmániás..Na jó,talán egy kicsit.De inkább rend legyen,minthogy megrohadjak a mocsokban.Nem?Miután megkaptuk a kulcsokat,beszálltunk a liftbe-kicsit nehézkesen,a sok bőrönd miatt-és megnyomtuk a kilencedik emelet gombját.Tök jó,hogy az alapból tíz emeletes épület kilencedik emeletén fogunk lakni,mivel így gondolom a kilátás is csodaszép lesz az ablakokból,és az erkéjről.Ez pedig nálam egy hatalmas pozitívum.Belépve a mi kis lakásunkba azonnal megcsapta orromat az édes vanília illat,mire én akaratlanul is elmosolyodtam.A vanília a kiskoromra emlékeztet,amikor még volt családom,és azon belül is szüleim.Most már nincsenek,de őszintén szólva,az évek alatt már teljesen beletörődtem a dologba.

Amy szemszöge:

Mire felértünk a szobánkba megcsapott a vanília ilatt.Mikor körül néztem a szobában meglepődtem mivel csak két francia ágy volt egy hatalmas szekrény és egy tv.
Mikor meg látták a két ágyat elkezdtek nevetni.
-Oké én alszok egyedül-mondtam
-De miért?-kérdezték egyszerre
-Azért mert én rúg kapált játszom mindig amikor elfekszem-Mondtam majd elfeküdten az egyik ágyon.Egyszer csak megszólalt a telefonom.A menedzserünk hivott.
-Igen?-kérdeztem
-Üdv Amy Jeff vagyok a menedzser aki múlt héten hivott téged-Mondta
-Igen Mit szeretne?-Kérdeztem
-Hogy ma betudnátok jönni-e a stúdióba.
-Igen természetesen-Majd lediktálta a címet és elköszöntünk egymástól.Elmondtam a lányoknak.Akik azt mondták hogy akor sétáljunk el ódáig hisz itt van a közelben.Felkaptuk a kabátaink majd futottunk el odáig.Mikor odaértünk Jeff várt minket.
-Üdv én Jeff vagyok te pedig biztos Amy vagy-mondta majd oda fordult Allisonhoz.Mire elkezdtünk nevetni.
-Nem,Én vagyok Amy-mondtam nevetve majd oda nyújtottam a kezemet.Kezet fogtunk majd beléptünk a stúdióba.A portás adott nekünk egy olyan kártyát amivel bármikor és bárhova beléphetünk.Beléptünk abba a helyiségbe ahol meghallgatják a dalainkat.Allison egyböl beült a dobok mögé Amalia pedig felvette a basszúsgitárt és pedig felvettem a gitárt.Elkezdtük énekelni a dalainkat.
-Oké mára befejeztük-Mondta Jeff mire mi letettük a hangszereinket.És elindultunk haza felé.Haza ezt a szót is furcsa kimondani.Mielőtt még felmentünk volna a szobánkba elmentünk enni.Ettünk ,aztán felmentünk a szobánkba.
-El sem hiszem hogy itt vagyok.-Mondta Allison
-Mi sem.-mondtuk egyszerre Amáliával majd lepacsiztunk aztán mindenki bele vetődött az ágyba.
-Olyan furcsa itt.-Mondtam
-De attól függetlenül puha az ágy-Mondta nevetve Allison.

Amalia szemszöge:

-Ja, legalább nem olyan mint odahaza...-Szóltam.
Miután pihentünk egy kicsit elkezdtük kipakolni a coccunkat. Amikor feltúrtam a kofferem kiesett belőle a naplóm. Heh. Fura , hogy 20 évesen naplóm van ,de megvallom őszintén, ez a kis füzet anyura emlékeztet...Hah..Emlékeztet ...3 éves koromban bedugott egy nevelőintézetbe... De...Nem tudok rá haragudni... Valahogy , nem tudom, a naplóval úgy érzem ,hogy még mindig velem van.
Keserédes mosolyra húzódott a szám amikor kinyitottam... Szinte minden oldal üres kivéve egyett.. Arra ez a pár sor van ráfírkantva:
"Én neked, csak egy fejezet vagyok, viszont te nekem egy egész könyv voltál!"

Hirtelen ugrottam egyett amikor Amy megérintette a vállam:
-Lia, minden oké?
-Persze, csak tudod ...Az emlékek....-mosolyogtam rá, majd vissza sűjjesztettem a kis könyvet és folytattam a pakolást.
-Ez olyan uncsi így ! Kapcsolok zenét! -kiáltott fel Al, és már bömbölt is a Three Days Grace-től az Animal I Have Become. Mind hárman énekelve ugráltunk egymás mellett ,amíg ki nem fáradtunk. Lihegve dőltünk be az ágyunkba, és azon nyomban el is fogott minket az álmok birodalma....

Másnap reggel izzadtan keltem, így megcéloztam a fürdőt egy adag ruhával körítve. Miután lefürödtem felöltöztem és kifésültem vörös fürtjeim. Raktam fel egy kis sminket és lementem a szálloda éttermébe valami harapnivalóért.
Tök jó ,hogy mindent kifizetnek nekünk! Így legalább nem égünk le...:D
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal kértem ki egy gyümölcssalit és egy banán shake-et. Mire kihozták a két hétalvó is lejött.
-Jó reggelt álom szuszékok!-Vigyorogtam rájuk.
-'Reggelt!-zengték egyszerre. Közben nekik is kihozták az ételt
-Ma még be kell mennünk a studióba , szóval jó lenne ha összekapnátok magatokat!-szóltam miután befejeztük az evést.
-Igenis anyuci!-röhögött ki Amy, majd felálltak az asztaltól és elmentek...
-Lesz ennek még böjtje Miss.Washington!-nevettem én is , s útánnuk futottam....