Fallen Girls

13.rész

Allison szemszöge:

-És most adjunk hálát Sátánnak,amiért sikerült összekaparnunk elég pénzt erre a műkajára,ami amúgy kurva finom,és egész nap tudnám falni-Tette össze a két kezét Amy,mire én hangosan felnevettem.Ironikus egyébként,hogy szinte mindennap a mekiben zabálunk,különféle zsírban tocsogó szarokat,aztán pedig hetegik sír a lelkünk,hogy elvagyunk hízva..Na mindegy,végülis nekünk ez így jó,mások véleményére pedig magasról teszünk,mindhárman.Egyébként is,miért baj az,ha van egy kis fognivaló rajtunk?Csak a kutya játszik csontokkal..Nemde?
-Lia!Te miért nem eszel?-Fordultam a mellettem ülő lány felé,aki már hosszú percek óta csak meredt maga elé,érzelemmentes arccal.
-Nem vagyok éhes-Vonta meg a vállát,és eltolta maga elől a tálcát,amin egy sajtburesz,és egy csokis shake volt.A kedvencei.Hogy lehet,hogy még a kedvenc kajáját sem hajlandó megenni?Én ezt nem értem!Most vagy megbántotta valaki,vagy valami más dolog áll a háttérben..Végülis,mindkét esetben agyonbaszok valakit,szóval tökmindegy.
-Na jó,akkor te most szépen kijössz velem,és elmondod,hogy mi a szar bajod van-Álltam fel hirtelen az asztaltól,majd megragadtam Lia kezét,és szó szerint berángattam őt a mosdóba,ahol irdatlan bűz uralkodott,így inkább kimentünk az utcára,mielőtt még elhaláloztunk volna a szagtól.-Hallgatlak.
-Nincs semmi bajom,mit nem értesz ezen?-Csattant fel,én pedig csak megráztam a fejem.Perceken keresztül meredtem rá,amolyan "vagykinyitodaszádésdalolszvagyerőszakkalszedemkibelőled" tekintettel,amit ő nem bírt túl sokáig elviselni,ezért egy hatalmas sóhaj kíséretében a hajába túrt,és elkezdte ecsetelni a dolgot.Hogy őszinte legyek,én már a mondandója közepénél eltévedtem,szóval..nem sokat értettem meg abból,amit öszehordott.

Amalia szemszöge:

Nagyban nevettek Amy dumáján, én meg csak magam elé meredve gondolkoztam. Nem akarok dokihoz menni, ha meg nem megyek, kocsikázhatok az őrültek házába...
Al feltehetően észre vette​ ,hogy nem vagyok épp a helyzet magaslatán, mivel kirángatott először a budiba aztán -mivel ordenáré szag volt- kimentünk az utcára.
Kérdőn rám nézett, majd miután nem válaszoltam, úgy meredt rám mintha épp egy tanú vallomást akarna kicsikarni.
Nagyot sóhajtva belekezdtem, elejétől a végéig, bár lehet nem sokat értett belőle mert hadartam... Még a hegeket is megmutattam, ekkor már kidülledt szemekkel nézte a karom, majd hirtelen megragadta azt.
-Miért?-Ennyire tudott kinyögni , s közben a hegeket simította végig az ujjaival.
-Miért? -Ismételte meg.- Miért, nem szóltál?
MIÉRT? MOND TE NEKED EZ A MEGOLDÁS?! EGYÁLTALÁN TE AZ VAGY AKIT MEGISMERTÜNK?!-Kiabálta. Igaza van. Hallgattam a múltamról, mert féltem. Ők mindent elmondtak, még többet is ,de én csak a sarokban gubbasztottam, nem mertem nekik elmondani. Nem szeretném, hogy ezért megutáljanak. Utál már engem elég ember.
Még mindig nagyban üvöltötte le a fejem,
-közben már a többiek is kijöttek a hangzavarra- mikor fátyolos tekintettel rá néztem , majd szólásra nyitottam ajkaim:
-Nem mertem...Féltem ,hogy elítéltetek volna...Hisz kinek kell egy olyan barát, aki fél életét diliházban töltötte?-Nevettem fel keserűen, majd letöröltem, közben kibuggyanó könnyeim.-Selejt vagyok....Ez van. -mosolyogtam rájuk, s végül elfutottam.
Mindig ezt tettem. Elmenekültem a gondjaim elől...
Mindig azzal nyugtattam magam, hogy soha nem kell erről beszélnem senkinek... De mégis... Utól ér a múltam......

Amy szemszöge:

-Nyugodj meg Allinson.-Mondom neki majd elkezdtem Lia után futni.Épp futott át az úton amikor egy autó közeledett felé.Elkezdtem gyorsabban futni majd el löktem Liát az autó elől.Szerencsére úgy löktem el hogy engem se tudjon elütni az autó.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle.Megrázta a fejét.Segítettem neki menni mivel ahogy láttam fáj a lába.Na ez most tényleg durán nézhetett ki mivel ő 185 cm magas én meg éppenhogy 175 cm vagyok.
-Min vesztettek össze?-kérdeztem.Mire ő félve felém pillantott amikor fél mindig ilyen.
-Megmutattam a kezemet Al-nak aki kiakadt ezen ,de nem hibáztattom én is ezt csináltam volna.-Mondta majd megmutatta a kezét.
-Most kiakadsz ,de én tudtam a kezedről és azt is tudtam hogy voltál diliházba-mondtam majd folytattam a mondandóm.
-A bátyád mondta el mert tudta hogy ha rajtad múlna nem mondanád el soha.Al-nek meg azért nem mondtam el mert kiakadt volna hogy miért nem te mondod el.-Mondtam neki.Láthattam az igazi mosolyát amit ritkán lát az ember.De az a mosoly egyből le is hervadt.
-Te miért nem ítélsz el?-kérdezte.Mire belőlem kijött a düh.
-Azért mert ezekről a dolgokról nem te tehetsz.Arról meg főképp hogy a rossz dolgok miatt csináltad ezt magaddal és hogy oda vittek-Mondtam majd közben oda értünk Al-ékhoz.Al egyből idejött.
-Lia sajnálom csak a hirtelen soktól lettem dühös.Tényleg nem akartam-Mondta majd ölelésbe vonta Liát.Mentem volna arrébb amikkor Al odahúzott egy csoportos ölelésre.Oda jöttek a srácok is az ölelésre.A drámai pillanatot egy néni zavarta meg.
-Mit képzelnek magukról.Ez egy közterület.-Mondta mi meg elkezdtünk nevetni.