Az ár-Láng és Acél

Első lecke

"Az alkímia alapja az egyenértékűség nem lehet a semmiből teremteni valamit meg kell fizetnünk az árát amit akarunk azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyen értékűség elve. Őszintén akkoriban ebben az egy dologban hittünk igazán" 

1922 március 17-ke van, Edward gondterhelten ült az ablakban hol Al-ra hol Amestris utcáira. Hatalmas kő volt az egész lelkén ha átgondolja az ö meggondolatlansága miatt kerültek ilyen helyzetbe. Az egész városban hallhatták volna ahogy kiáltott volna de nem szabad, Al-ért akár elmegy a végsőkig is. Az a nap pedig ma jött el, három év alatt elég sok minden történt ami miatt az ezredes elég pipa volt  mivel volt egy vagy két dolog amit nem jelentett például a Liór-megdöntöttük a rendszerüket,vörös vízügy , Szenotime földbirtokosa "eltűnt"és a Fantomos ügy Sziren. 

Neki dőlt az ablaknak és hatalmasat sóhajtott soha sem gondolta volna hogy Roy Mustang nem csak a nők társaságát kedveli. Ma be hívatta azzal, hogy kapott egy két tippet ha érdekli menjen be. Minden apró dolog fontos lehet ha vissza akarják szerezni a testüket, átjárja a testét az undor ha belegondol mibe ment bele. 

Délelőtt...

-Megjöttél Acél.

-Igen, mit tudott meg ezredes?

-Ne siess annyira, most van egy kis időnk. A jelentésed nem teljes mond csak Aquroai-ban történt valami ?

-Az hol is van valami város féleség ugye?

Mustang levette a kesztyűit majd lassan oda ment Ed-hez és az íróasztalnak döntötte, lefogva a kezeit.

-Acél a türelem nem tartozik az erősségeim közé! Legalább tégy úgy mintha követnéd és tiszteletben tartanád azt amit a felettesed mond.

-Ugyan minek. Pontosan tudja mi a célunk, nem fogok soha a talpnyalója lenni.

Mustang szemében pokoli tűz égett, és baljós mosoly száguldott végig az arcán. A jobb kezét elvette és Ed arcára tette majd végig húzta a hüvely ujját annak alsó ajkán.

-Ezredes! Eresszen.

Kapálózott, de hiába.

-Hm nem leszel talpnyaló mi. Acél nem vagy tisztában a helyzeteddel, nem kell sokat tennem hogy rágyere jobban jársz a ha nem mondasz ellent.

-Még mit nem eresszen el .

-Ne feled Acél, hogy nem kevés rajtam múlik, hogy a régiek lehettek e. 

Edward remegő szemekkel nézed az ezredesre aki szemeiben csak a pokoltűzét és vágyat látta akár egy ragadozóéban.

-Mit...akar?                       

-Nem sokat mivel így se kértem sokat ez után sem fogok, csak feltételeket változtatók minden egyes információmért meg kell fizetned.

-Ennyi? 

Húzta fel Ed a szemöldökét.

-Ne bízd el magad, a testedet akarom minden alkalommal ha újat mondok.

Ed fal fehér aztán vörös lett majd, a düh teljes erejével akarta lecsapni az ezredest de Ö satuként fogta a kezeit.

-Soha. Mit képzel.

Kapkodta a levegőt, mire Mustang gúnyosan nevetni kezdett.

-Mi a baj Acél másnak egy élet is kevés, hogy a kedvemre tegyen, méltányolhatnád hogy te megkapod mellék állás ként. 

Ed nem tudott mit mondani mert Mustang lecsapott az ajkaira majd mohon falni kezdte mikor Ed-nek esélye nem volt az ellenállásra. Mikor Mustang elvált tőle Ed-ből egy apró nyögés szakadt ki, még ilyen megalázást. 

Mustang a füléhez hajolt és kínzó lassúsággal végig nyalta a fülét és finoman ráharapott. Ed hiába próbálta visszatartani egy apró nyöszörgés feltört.

-Acél az infó az asztalon van, ha ellenkezel csak neked lesz rosszabb. Rajtad áll, hogy mit ér neked,hogy újra a régiek legyetek. 

-Ereszen.

 Szipogott Ed, Mustang önelégülten mosolygott.

-Rendben mára ennyi,de ne feled mi az ára annak amit meg tudok és elmondom. 

El engedte és vissza ment a székébe, Ed felkapta a dossziét és az ajtó felé vette az irányt.

-Acél, ne feled kövesd a parancsokat.

-Nem fogom, Ezredes.

Mustang büszkén dőlt hátra a székben miközben megnyalta az ajkait.

-Nincs értelme Acél...az enyém leszel.  

      ...